Sallói István, akivel Zalaegerszegen együtt dolgoztatok, így jellemzett téged: „Nem nehéz eset, ha el tudod viselni, hogy nála nincs okosabb, szebb, gyönyörűbb és jobb szakember a világon.” Tényleg te vagy a legjobb és a legszebb?
- Belevágtunk a közepébe… Igen, valóban tett egy ilyen nyilatkozatot, melyen több szakmabeli és jómagam is meglepődtem, sértőnek is éreztem, de nem gondolom ilyen embernek magam. Ráadásul ezt azután mondta, hogy a ZTE -vel kiesőhelyről visszakapaszkodtunk és jó játékkal végül a középmezőnyben végeztünk - kezdte Márton Gábor a csakfoci.hu-nak.
Azt is mondta Sallói, hogy egy teasütemény is ülhetne a kispadon, mert minden váltásnál jön egy pozitív fellendülés.
- Ez az elmélet azóta már többször, több helyen is megdőlt. Persze, van rá példa, hogy jót tesz az edzőváltás egy csapatnak, de arra is, hogy nem. Az nem úgy működik, hogy egy edző besétál az öltözőbe és varázsütésre megváltozik minden. A ZTE-nél biztos voltam benne, hogy az nem egy kieső csapat. A játékosok az első naptól beálltak mögém, mindent elfogadtak, rengeteget dolgoztak, aminek meg is lett az eredménye.
Azzal a Zalaegerszeggel az egész országban sokan szimpatizáltak, mert szép és eredményes focit játszottunk az általam vezetett stábbal és ezt a szurkolók is értékelték.
Rövid idő alatt négyből három csapatot benntartottál. Sikerült a bravúr a Siófokkal, a ZTE-vel és most a Kozármislennyel, viszont nem jött össze az MTK-val.
- Mindenütt ugyanúgy dolgoztam és mindent beleadtam, három csapatnál sikerült a bennmaradást kiharcolni, az MTK-nál nem. Ennek is megvan az oka, de ebbe most nem mennék bele és nem azért, mert le akarom magamról rázni a felelősséget. Maradjunk annyiban, hogy nem működik mindenhol minden edző.
Közben pedig harmadik helyen adtad át a Vidit az utódodnak. A csapat idei szereplése után elég komolyan felértékelődik az akkori eredményetek.
- Ilyenkor beárazódik az ember munkája. Nem szoktam panaszkodni, de azért pár tényt érdemes rögzíteni: a pandémia kellős közepén kerültem Fehérvárra egy rendkívül nehéz időszakban, ráadásul előtte kilenc válogatott futballista távozott az öltözőből. Nem tudtunk komoly erősítéseket végrehajtani, több játékos hosszabb edzéskihagyás és sérülés után érkezett hozzánk. Voltak a zeniten túl lévő, motiválatlan, kiégett játékosok. Abból a csapatból kihoztuk a maximumot, egyszerűen nem volt benne több, még ha ezt sokan nem is akarták tudomásul venni.
Érezted, hogy ebből komoly zuhanás lehet?
- Hogyne. Azért is jöttem el.
Azt persze nem gondoltam, hogy a Vidinek kiesési gondjai lesznek, de abban szinte biztos voltam, hogy jelentősen visszacsúszik majd a tabellán. Sajnos nekem lett igazam.
Fáj, hogy nem kezelték helyén az akkori eredményeket?
- Nem fáj, de rosszul esett, hogy az akkori harmadik helyezés, az Europa Liga-playoff , valamint a Magyar Kupa szereplésünk nem kapott kellő elismerést. Minden nehézség és keserűség ellenére büszke vagyok rá, hogy egy akkor még topcsapatot vezethettem és mindig hálás leszek azért, hogy ez megadták nekem.
Tavasszal mit éreztél, amikor nézted a kiesés ellen menekülő Vidi meccseit?
- Semmit nem éreztem. A lelkiismeretem tiszta és ez a legfontosabb. Vannak játékosok, akikkel a mai napig jó a viszonyom, nekik szurkoltam, hogy minél jobb eredményt érjenek el.
Zalaegerszegen nagyon népszerű voltál. A történések ismeretében jobb döntés lett volna, ha maradsz és nem igazolsz Fehérvárra?
- A zalaegerszegi időszak egy nagyon szép emlék a pályafutásomban, idegenként elfogadtak, szerettek a szurkolók, több ezer ember éltetett, ez óriási elismerés. Viszont a Vidi akkor nekem egy nagy lehetőség volt, de nem akartam mindenáron távozni, szakmai okok miatt nem maradtam. Voltak olyan hangok, hogy engem ki kellett vásárolni, ami nem igaz, mivel június végén lejárt a szerződésem Zalaegerszegen.
Miként éled meg, hogy itthon kevés a türelem az edzők felé? Az előző szezonban alig volt olyan NB I-es és NB II-es csapat, ahol legalább egyszer ne váltottak volna edzőt.
- Nem jó azt látni és megélni sem, hogy az edző viszi el a “balhét” az esetleges eredménytelenség miatt. Kicsit több türelmet és bizalmat érdemelnénk.
Véleményem szerint célravezetőbb lehetne, ha közösen alakítanák ki a keretet és a szakma is jobban bele lenne vonva az átigazolásokba.
Persze, vannak klubok, ahol bevonják az edzőt is, de sajnos nem ez az általános.
Lehet, hogy rossz szakmát választottál?
- Rosszat nem, inkább rettenetesen nehezet. A vezetők abban látják a kiutat hogy edzőt váltanak, azonban nem mindig ezen múlik. Láthatjuk a nemzetközi példákból, hogy topedzőknél is vannak hullámvölgyek.
A Kozármislenynél most pont az ellentéte történt. Az utolsó helyen vetted át a csapatot, benntartottad, maradhattál volna, de a szezon végén távoztál. Miért?
- Eredetileg is úgy állapodtunk meg, hogy az utolsó 13 meccsre szállok be és megpróbálom megmenteni a csapatot. Nekem ez érzelmi kérdés is volt, hiszen Kozármislenyben kezdődött az edzői pályafutásom. Tudom, hogy rizikós volt egy 20. helyezett csapatot átvenni, de úgy éreztem, hogy meg tudjuk csinálni. Tény, maradhattam volna, de nem akartam, és nem azért, mert már megvan a következő csapatom.
Akkor miért?
- Ahogy játékosként mindent megnyertem, amit lehetett, edzőként is szeretnék egyre magasabb szintre lépni, serlegeket szerezni. Ahogy a mostani döntésem is mutatja, nem kapaszkodok mindenáron egy kispadba. Olyan helyre mennék, ahol komoly célok vannak, lehet alkotni, bátran dolgozhatok a tehetséges fiatalokkal, és van türelem.
Nem könnyű, hiszen érzékelem a külföldi edzők térhódítását, pedig ahhoz képest, amennyien lehetőséget kaptak nálunk az NB I-ben, kevesen tudtak maradandót alkotni.
Kik azok a külföldi edzők, akiket szerinted megérte ide hozni?
- Azokat becsülöm nagyra, akik nemzetközi szinten is maradandót tudtak alkotni.
Játékosként itthon Pécsen és a Honvédban töltötted a legsikeresebb éveidet. Most mindkét egykori csapatod másodosztályú. Mikor lesz szerinted az NB I-ben újra PMFC-Honvéd meccs?
- Ezt még csak megtippelni sem tudom. Egyik klub életének sem vagyok a része, de mindkettő nagyon közel áll hozzám és mindkettőt sajnálom. Pécsen lettem futballista, Kispesten pedig bajnokságot nyertem. A Honvéd kapcsán például nem értem, hogy miért nem nyúltak vezetői vagy edzői szinten a klub régi nagy legendáihoz. Akkor talán most nem az NB II-es szezonra kellene készülniük. Csak remélni tudom, hogy mindkét számomra fontos csapat mielőbb visszajut az első osztályba.
