- Kevesen tudják rólad, hogy futballistaként Németországban is légióskodtál. Igaz, hogy annyira jó voltál, hogy az edződ Détárinak hívott?

Folyamatosan Lajosoztak, ez igaz. Magyar is voltam, szőke is, úgyhogy az edzőmnek egyszerűbb volt, ha Détárinak vagy Lajosnak szólít. De az kedves megközelítés, hogy azért tette, mert olyan jó voltam, mint Döme. Ha ez így lett volna, akkor nem a német negyedosztályban játszom…

- kezdte Tóth Ákos, a Kecskemét sportigazgatója a csakfoci.hu-nak.

- Itthon az NB II-ig jutottál. Mennyire volt más akkoriban a futballistának lenni, mint ma?

- A kilencvenes évekről és a kétezres évek legelejéről beszélünk. A szabályok ugyanolyanok voltak, mint ma, minden más különbözött. Az infrastruktúra például egészen elképesztő állapotban volt. A 86-os mexikói világbajnokság után a futballt lefejezték, nem fejlesztettek semmit, és ennek még most is isszuk a levét. De minket akkor nem érdekelt, hogy milyen pályán játszunk, milyen az öltöző, mennyi a fizetésünk, egyszerűen futballisták akartunk lenni, az volt a vágyam, hogy a Szegeddel az NB I-ben szerepeljek. Napjainkban talán sokszor már kicsit el is vannak kényeztetve a játékosok. Futballistaként és edzőként is az NB II-ig jutottam, majd egy olyan pozícióban lettem NB I-es, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. 

- És mennyire jó ma Kecskeméten futballistának lenni?

- Nagyon jó lehet, élvezik a fiúk minden percét. Nem véletlen, hogy szinte mindenki leköltözött Kecskemétre, szeretnek itt lenni. Jó rájuk nézni, biztos vagyok benne, büszkék rá, hogy ennek a nagy sikernek a részesei. 

- A játékosok, az edzők mennyire változtak meg attól, hogy elkezdtek úgymond „sztárrá válni”?

- Ezt a kezdetektől jól kezeltük. Szabó Istvánnal egy nagyon jó szakmai- és magánkapcsolat is kialakult köztünk. Mindent meg tudunk beszélni.

Meggyőződésem, hogy az egyik legjobb hazai edző. A játékosok egyáltalán nem szálltak el, mégpedig azért nem, mert a többségük sokáig volt az árnyékos oldalon és nagyon vágyták a sikert. Vannak körülöttünk rossz példák is, amelyek azt mutatják, hogy nem elég a játéktudás, motiváció nélkül nehéz eredményt elérni.

- Egy Szuhodovszki, egy Tóth Barna, egy Banó-Szabó nálatok kulcsember, máshol nem kellettek, valaki még az NB II-ben sem. Mit csináltok másképp, mint a többi klub?

- Tudatosan kerestük az éhes játékosokat, és mivel jól ismerjük a hazai mezőnyt, így tudtuk, hogy kitől mire számíthatunk. Persze, ez kicsit kényszer is volt, hiszen a pénztárcánk nem engedte meg, hogy „sztárokat” igazoljunk. Természetesen az is fontos szempont, hogy beilleszthetőek legyenek a játékrendszerünkbe és olyan karaktereket kerestünk, akik együtt tudnak élni velünk, ebben a családias légkörben. Aki nem ilyen, azt kilöki magából a közeg. 

- Mennyire volt kockázatos lépes előzetesen, hogy leigazoltátok az edző fiát?

- Sokat beszéltem erről az edzőnkkel, aki bízott a fiában és én is egy nagyon jó játékosnak tartottam. Intelligens módon kezeltük a helyzetet, arra is fel voltunk készülve, ha esetleg nem úgy sikerül majd a beillesztése a csapatba, ahogy azt elképzeltük, de gyorsan a csapat húzóemberévé vált a góljaival, gólpasszaival. Banó-Szabó Bence ma már az egyik legértékesebb futballistánk és senki nem arról beszél, hogy az edzőnk fia. 

- Állítólag az az átigazolási stratégiátok, hogy egyes posztokra csak olyan játékost hoztok, aki sokkal jobb az ott játszónál. Ha csak kicsit jobb az nem elég. 

Ez így van. Feleslegesen nem törjük meg az egységét. Egy kicsit jobb játékos miatt nem érdemes feldúlni a csapatot, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az újonnan szerződtetett játékos hatékonyabb lesz, mint az, akinek a helyére hozzuk. Darabra nem igazoltunk soha és nem is fogunk.

- Természetesen a pénztárcánk is meghatározza, hogy kiket szerződtetünk majd, illetve az, hogy a kölcsönjátékosainknak mi lesz a sorsa.  Fel vagyunk rá készülve, hogy közülük nem marad mindenki. A sajátjainkkal télen hosszabbítottunk, így az nem fordulhat elő, hogy a nagy klubok "lerabolnak" minket a nagyok. Mindenkinek megvan az ára, ki lehet őket vásárolni az élő szerződésükből. Ismerem a srácok gondolkodását, horizontálisan, kevéssel több pénzért nem fognak eligazolni. 

- Egy ideje tartja magát az a pletyka, hogy Szuhodovszkit és Banó-Szabót nyártól vinné a MOL Fehérvár. Ebből mi igaz?

- Ezt én is hallottam már, de hivatalosan egyik játékosunkért sem kaptunk ajánlatot. 

- Kinek van jobb szeme, neked vagy Szabó Istvánnak? Ki dönt az igazolásokról?

- Minden esetben közösen. Olyan még nem volt, hogy leigazoltunk úgy egy játékost, hogy valamelyikünk nem akarta volna. Mindkettőnknek nagy az ismeretségi köre a futballon belül, így minden kiszemeltet maximálisan le tudunk csekkolni. Most mindenki a jó igazolásainkról beszél, de természetesen voltak olyan játékosok is, akik nem váltak be. Ezt beláttuk és ilyenkor mindketten feltettük a kezünket: közösen hoztunk rossz döntést, nem egymást hibáztattuk.   

- Külföldiekben továbbra sem gondolkodtok?

- Nálunk az nincs kimondva, hogy külföldit nem igazolunk, mint például Pakson vagy a Vasasnál. Meskhi személyében van is egy légiósunk, és nincs kizárva, hogy esetleg egy-egy hiányposztra külföldről hozunk valakit, de nem tervezzük. Nekünk fontos, hogy aki ide jön közénk, ismerje a nyelvet, a kultúránkat, be tudjon illeszkedni. Aki komfortosan érzi magát, az a pályán is jobb teljesítményre képes. 

- A Fradival nagyon jó a viszonyotok, több játékosuk is nálatok szerepelt idén. Az ő sorsuk mi lesz?

Varga Ádám, Katona Bálint és Katona Máté a Ferencváros futballistája. Jelenleg is tárgyalunk a Fradival. Bálint egyértelműen alapemberünk volt, kiváló teljesítményt nyújtott, de a másik két játékosunk is jól szállt be, ha szükség volt rájuk. Benne van, hogy nem tudjuk őket megtartani. Előfordulhat azonban, hogy kapunk mást a Ferencvárostól.

- Azt, hogy csináltátok, hogy a Fradi három meccsen csak egy pontot tudott szerezni ellenetek?

- Úgy, hogy az NB I egy „horrorbajnokság”. A Fradi nem csak minket, de a Mezőkövesdet sem tudta legyőzni, mi pedig a Honvéd ellen nem jártunk sikerrel egyszer sem. Természetesen büszkék vagyunk rá, hogy hogy hét pontot szereztünk a bajnok ellen. Egyszer el lehet kapni véletlenül egy nagyobb csapatot, de ha zsinórban háromszor nem kapsz ki egy Ferencvárostól, sőt, kétszer legyőzöd, az már nagyon komoly szakmai bravúr. 

- Amiben nyilván hatalmas szerepe van Szabó István vezetőedzőnek. Az ő jövője eldőlt?

Igen. Pár hete még komoly veszélye volt annak, hogy máshol folytatja. Teljesen természetes, hogy a jó eredmények után több klub érdeklődését is felkeltette. Mostanra azonban eldőlt, hogy marad, vele vágunk neki az újabb szezonnak.

- Az új szezonban is a bennmaradás lesz a cél, ahogy idén volt?

- Első körben igen. Nagyképűség lenne tőlünk, ha a mostani eredményeink után azt mondanánk, hogy cél a dobogó. Persze sok függ attól, hogy milyen kerettel tudunk majd nekivágni a bajnokságnak. A jó szereplésünk miatt a szponzorok és a játékosok számára is vonzóbb hely lett Kecskemét, így valamelyest megemelkedett büdzsével tudunk majd dolgozni, ami könnyebbség lehet az átigazolási piacon. Az eddig jól bevált gyakorlatunkon azonban nem változtatni, csakis, éhes, motivált futballistákat fogunk Kecskemétre hozni. A játéktudás és az emberi tulajdonságok mellett azonban legalább olyan fontos, hogy a kiszemelt fizikálisan is bírja a tempót, hiszen a munkából nem fogunk visszavenni. 

PRIVACSEK ANDRÁS