Nehéz elképzelni, hogy a Nyíregyháza nyártól ne legyen NB I-es. Tavaly viszont majdnem kiesett a csapat az NB II-ből. Mi történt egy év alatt?

- Csoda - kezdte Révész Bálint a csakfoci.hu-nak. - Az elmúlt években az edzők, vezetők ígértek mindent, aztán amikor nem jöttek az eredmények, mindenki magyarázkodott, az önkritikát hírből sem ismerték. Szerencsére ez már a múlt, végre eljutottunk oda, ahova szerettünk volna és nem kellett meghoznom egy drasztikus döntést. 

Ha tavaly kiesnek, kiszállt volna a nyíregyházi fociból?

- Nem a legszebb búcsú lett volna, ha az NB III-ban hagyom magára a klubot, de az biztos, hogy a mostani lenne  az utolsó évem. Örülök, hogy nem így történt. Nagyon sokat köszönhetek a barátaimnak és a feleségemnek, akik a legnehezebb helyzetben is mellettem álltak, támogattak. Nélkülük biztosan nem sikerült volna. A feleségem soha nem kérdezte meg, hogy mennyit költök a focira, de nagyon aggódott értem, mert nem olyan rég még voltak, akik köpködtek és szidtak. Vagy ott van Brekk Jani barátom, aki rengeteg energiát, pénzt áldozott a nyíregyházi futballra, most pedig a fitnesztermét ingyen és bérmentve a csapat rendelkezésére bocsátotta.

Ön tulajdonosként változtatott bármit is?

- Igen, mostanra minden területre megtaláltam a megfelelő embert. Az ügyvezetőnk Dankó Gergő, egy fiatal, nagyon ambiciózus szakember, akinek mindenről be kell számolnia. A sportigazgató Fekete Tivadar, akivel már régóta egyeztettem a futballról és azt mondta, adjak neki másfél évet és egy sikeres klubot épít. Nem a levegőbe beszélt, látjuk, hol tartunk. És ott van Tímár Krisztián, aki vezetőedzőként kiváló szakmai munkát végez. Nálunk megszűnt az a gyakorlat, hogy kizárólag az edző igazol, az elmúlt években láttuk, hogy ez hová vezetett, majdnem az NB III-ba. A sportigazgató, természetesen a vezetőedzővel egyeztetve dönt az igazolásokról. Nagyon jó a keretünk, szakmailag és emberileg is, imádom az összes játékosomat.

Mennyit keres egy kulcsember most Nyíregyházán?

- Nálunk ebben a szezonban sem emelkedett a büdzsé, biztos vagyok benne, hogy a költségvetés tekintetében nem vagyunk topcsapat az NB II-ben.

Jelenleg 2 millió forint a plafon, de az átlag 600 ezer és 1,3 millió között keres.

Ezek az alapbérek, ha a csapat jól teljesít, akkor erre jönnek rá különböző bónuszok, és szerencsére mostanában jól szerepelünk.

Meg tudják tartani a meghatározó játékosaikat?

- Mindenkit megtartunk, akit szeretnénk. Ezek a gyerekek jól érzik itt magukat. Tudjuk, hogy az NB I sokkal keményebb, ezért 4-5 meghatározó játékost biztosan igazolnunk kell.

Egyre vonzóbbak vagyunk, olyan futballisták is szívesen jönnének hozzánk, akik egy éve még szóba sem álltak velünk.

Rövid távon az a célunk, hogy középcsapat legyünk az NB I-ben, nem akarunk liftezni. Tulajdonosként mindig betartottam az ígéretemet, most már lesz egy gyönyörű stadionunk, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy tovább fejlődjünk.

Mikor játszhat a csapat az új stadionban?

- Jelenleg 95 százalékos állapotban van a stadionunk, az új szezont már ott kezdjük. Szeretnénk egy emlékezetes nyitómeccset rendezni. Lehet, hogy hozunk egy olasz csapatot az NB I-es rajt előtt, de az is elképzelhető, hogyha a szabályok megengedik, a Ferencvárossal játszunk az NB I első fordulójában.

Három évvel ezelőtt egy nekünk adott interjúban azt mondta, hogy egy 10-es skálán 4- esre ért a futballhoz. Mára ez mennyit változott?

- Nem túl sokat, maximum ötösig küzdöttem fel magam. Önkritikus vagyok, de nekem nem is kell a szakmához értenem. Az a feladatom, hogy biztosítsam a feltételeket és lehetőleg a megfelelő emberekkel vegyem magam körbe. Én vagyok a karmester, meg viccesen mondhatnám, hogy a pénzeszsák is. Jól mennek a vállalkozásaim, nem fog kilyukadni a zsebem, úgyhogy, ha esetleg valaki aggódik a nyíregyházi futballért, innen üzenem: ne tegye. Én nem szólok bele az igazolásokba, az összeállításba, nem járok be az öltözőbe.

Tavaly tavasszal egyszer megtettem, szinte könyörögtem a játékosoknak, hogy futballozzanak végre. Később meg is bántam, megalázó szituáció volt számomra, hogy ilyesmire kényszerültem.

De mégis, mennyire van jelen a játékosok életében?

- Csak amennyire mindenképp szükséges. nem akarok senkire rátelepedni, hagyom, éljék az életüket, tegyék a dolgukat. Vannak közös étkezések, ilyenkor beszélgetünk, de ezek általában oldott hangulatban zajlanak. Következetes vagyok, ha kell, dicsérek, ha arra van szükség, szidok, azt szoktam mondani, ha puszi jár, puszit adok, ha valakit meg kell legyinteni, akkor meglegyintem, de mostanában ez utóbbira nincs szükség.

Mit szól ahhoz, hogy az egyik fő riválisuk légiósokkal próbál feljutni?

- Először furcsálltam a dolgot.

Megtehettük volna már évekkel ezelőtt, hogy hozunk egy csomó külföldi játékost és akkor lehet, hogy rég NB I-esek lennénk.

Az én fejemben azonban ez meg sem fordult. Ha feljutunk, akkor sem az lesz a célunk, hogy légiósokkal rakjuk tele a csapatot. Biztosan kell igazolni egy-két külföldit, de nem fogunk úgy kinézni, mint például a Kisvárda.

Kilenc éve az MLSZ kizárta az élvonalból a Nyíregyházát, most sikerül visszajutni. Érez bármiféle elégtételt, egyáltalán milyen a viszonya Csányi Sándorral?

- Nem akarok már régi sebeket felszakítani. Az biztos, hogy a kizárás utáni 2-3 évben nem az MLSZ volt a kedvenc szövetségem, de én már régen lezártam ezt az ügyet. Csányi Sándor elnök úrral pedig kifejezetten jó a viszonyom. Idén leszek 70 éves, nekem a legszebb születésnapi ajándék lesz a csapattól, ha feljutunk. 

Hol látja a nyíregyházi focit az elkövetkező években?

- Egyértelmű, hogy az NB I-ben. A cél, hogy újra olyan hangulat vegye körül a csapatot, mint, amikor legutóbb az élvonalban eredményesen szerepeltünk. Lesz egy 8300-as stadionunk, az a személyes célom, hogy idővel Európába is ki tudjunk lépni. Ha ez megvalósul, ígérem, telt ház előtt fog játszani a Szpari.