Mekkora bátorságra vall, ha egy edző átvesz egy Magyar Kupa-döntős, majd alaposan meggyengült NB II-es csapatot?

- Volt benne kockázat - kezdte Erős Gábor a csakfoci.hu-nak. - A kupadöntőt felülmúlni szinte lehetetlen küldetés. Mátyus Janiék nagyon jó munkát végeztek Budafokon, ha csak azt az időszakot nézzük, amikor ők dolgoztak a csapattal, akkor a hatodik helyen végeztek volna. Nyáron meghatározó játékosok igazoltak el, Jagodics a Haladáshoz, a 21 gólos Beke Paksra, Soltész a ZTE-hez, Adorján a Honvédhoz került. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Margitics és Vaszicsku befejezte az aktív futballt, a fiatal Baktit pedig a Vasas szerződtette, nem túlzás azt állítani, hogy egy új csapatot kellett építeni.

Egy fiatal pályakezdő edzőnek bármibe bele kell ugrania vagy az a jó, ha megfontolt döntést hoz?

- Vezetőedzőként kezdő vagyok, de mindig igyekszem a lehető legjobban felkészülni. Az elmúlt években olyan edzők mellett tanulhattam, mint Kondás Elemér, Supka Attila, Bódog Tamás vagy éppen Joao Janeiro. Ennél jobb iskola nekem nem kellett. Természetesen bármilyen munkát nem szabad elvállalni, hiszen, ha nem jön be és azonnal „megégsz”, akkor az a későbbi pályafutásodra is kihatással lehet. Ugyanakkor valahol el kell kezdeni és vagánynak is kell lenni. Kisvárdán már megvoltak a sikereim, de azokat nem feltétlenül velem azonosítják. Szerettem volna önállóan megmutatni, hogy mire vagyok képes, bebizonyítani, hogyha kijövök a szárny alól, akkor is tudok eredményeket produkálni. Itt, ha valami rossz, az tőlem rossz, ha valami jó, az miattam jó.

Nem titok, hogy több klub is keresett nyáron. Mi miatt döntöttél a Budafok mellett?

- Tárgyaltam a Gyirmóttal és volt egy nagyon komoly beszélgetésem Nagy Miklóssal, a Vasas sportigazgatójával is. Gyirmóton végül más mellett döntöttek, a Vasasnál pedig még kivártak, Budafokon viszont engem akartak és választ vártak tőlem. Számomra egyértelmű volt, hogy elfogadom az ajánlatot, még ha volt is benne kockázat. Kilenc új játékost igazoltunk, többségben olyanokat, akik ugyan jó futballisták, de az utóbbi időben ezt különböző okok miatt nem tudták bizonyítani.

Sokan az alsóházba várták a meggyengült Budafokot, ehhez képest öt forduló után az első helyen álltatok és még most is az élmezőnyhöz tartoztok. Téged meglepett a csapat jó rajtja?

- Természetesen bíztam a játékosaimban, tudtam, milyen munkát végeztünk a nyári felkészülés alatt, de azt nem gondoltam volna, hogy az ötödik forduló után mi leszünk az elsők. Már csak azért sem, mert nem volt könnyű a sorsolásunk: a Vasasnál kezdtünk, fogadtuk az Ajkát, majd mentünk a Gyirmóthoz. Jól jöttünk ki ezekből a mérkőzésekből, a játékosok látták, hogy amit gyakoroltunk, amit kitalálunk hétközben, az működik. Természetesen tudtuk, hogy lesznek majd hullámvölgyek, előfordulnak vereségek, de akkor is következetesen kell dolgoznunk és hinni abban, amit csinálunk. Feljutási céljaink nincsenek, az első tízben kell végeznünk, ami reálisnak tűnik ezzel a kerettel.

Budafokon mennyire vagy önjáróbb edző, mint voltál Kisvárdán?

- Teljesen más a két klub felépítése. Itt is van egy remek sportigazgató Filkor Attila személyében, aki elmondja a véleményét, akár tanácsokkal is ellát, de nem szól bele a szakmai munkába.

Kisvárdán Révész Attila keményen fogta a mindenkori edzőt, ha valami nem tetszett neki, már a fejemen kopácsolt, egyértelmű elképzelése volt arról, hogy a csapatnak mit kell játszania, milyen edzéseket kell végeznie.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy báb voltam, hiszen én állítottam össze az edzéstervet, én dolgoztam ki a taktikát, én jelöltem ki a kezdőcsapatot.

Soha nem szólt bele, hogy kit kell beraknod a csapatba?

- Voltak javaslatai, elképzelései, ezeket mindig megbeszéltük. Attila nem csak egy „sima” vezető, ő nagyon ért a futballhoz és mindig próbált nekem segíteni.

Persze, nem minden esetben értettünk egyet, emberrel annyiszor még nem veszett össze, mint velem. Rengeteg komoly szakmai vitánk volt, de mindig mindent meg tudtunk beszélni.

Ő nem szereti azokat az edzőket, akik mindig csak bólogatnak, talán ezért is dolgozhattunk együtt kilenc évet.

Kinek az akarata érvényesült többször?

- Ész érvekkel meg lehetett őt győzni, de természetesen én is meggyőzhető voltam. Nekem nem okozott gondot igazat adnom neki. Ő 0-24-ben elvárta, hogy az edző a futballal foglalkozzon, én így szocializálódtam, ezért mondják rám sokan, hogy munkamániás vagyok. Ha az alaposság, a felkészültség munkamániát jelent, akkor az vagyok.

Hogy viselted, amikor nyilvánosan bírált, akár téged is. Ez nem jelentett neked presztízsveszteséget a játékosokkal szemben?

- Ő ilyen karakter, ezt el kell fogadni. Emberileg másfajták vagyunk, és az öltözőben bírálok, ha kell, de kifelé megvédem a játékosaimat. Soha nem játszottam túl a szerepemet, Kisvárdán a játékosok tudták, hogy épül fel a klub, tisztában voltak Attila vezetői tulajdonságaival, így akkor is megmaradt a tekintélyem, ha éppen én kaptam hideget-meleget a főnöktől.

Kilenc évet húztál le Kisvárdán. Milyen érzés kijönni - ahogy te fogalmaztál - Révész Attila szárnyai alól?

- Bármennyire is kemény volt az a kilenc év, és bármennyi vitánk is volt, én rengeteget köszönhetek neki. Ezt most nem azért mondom, mert mindenképp szépet akarok nyilatkozni róla, hanem azért, mert ezt tényleg így érzem. Azért is engedett el, mert tudta, hogy most már önállóan is megállom a helyem. A búcsúzáskor azt mondta, hogy nem leszek sokáig a Budafok edzője és nem azért, mert megbukok, hanem mert hiányozni fog az „otthonom”, aminek az ajtaja mindig nyitva áll majd előttem.

El tudod képzelni, hogy egyszer még leszel a Kisvárda edzője?

- Most ez nem aktuális, hiszen nekem is megvan a feladatom és a Kisvárdának is van vezetőedzője. Mivel nem égettem fel magam után mindent, sőt, hálás vagyok azért, amit ott tanultam, és a másik fél is elismer, azért nem zárom ki, hogy majd egyszer, ha úgy alakul, esetleg visszatérek.

Amiket elmondtál, azok egybecsengenek Révész Attila szavaival, amit egy korábbi interjúban nyilatkozott nekünk: "Hatalmas segítség vagyok az edzők számára. Jobbá teszem őket, pótoltatom velük a hiányosságaikat, ráébresztem őket a hibákra, amelyeket közösen kijavítunk."

- Az én esetemben ez teljes mértékben igaz, de én még fiatal edző vagyok. Egy rutinos kolléga, aki esetleg már bajnoki címeket is nyert korábban, nem biztos, hogy hasonlóan gondolkodik, hiszen neki már van egy kialakult módszere, saját elképzelése, amiben hisz. Ebben az esetben erősen kérdéses, hogy a közös munka ideális lehet-e.

Most, hogy már nincs rajtad kontroll, nincs, aki a fejeden kopácsoljon, mennyire valós veszély, hogy picit jobban elengeded magad és mondjuk kevésbé leszel munkamániás?

- Ez egy valóban létező emberi tulajdonság, de az én esetemben teljesen kizárható. Ismerem magam, tudom, hogy mindig a maximumot kell adni, mert csak úgy lehet egy edző sikeres. Én pedig sikeres akarok lenni a Budafokkal. Ezt elmondtam a játékosaimnak is, és csak azokra van szükségem, akik szintén így gondolkodnak. Most már lassan kezdenek megismerni, tudják, hogy nem félek a konfliktusoktól. Viccesen szoktam mondani, hogy 9 év Révész Attila mellett keménnyé tett. Nem kell azonban az erőmet fitogtatnom, ez egy nagyon jó közösség.

Egy csapat valahol az edző tükörképe is, ha az edző fegyelmezett, akkor a csapata is az.

Nálunk nincsenek sárga lapok mezlevételért, reklamálásért, földhöz vágott labdáért. Mindenki alázatosan teszi a dolgát és tudjuk, hogy a folytatásban sem fogunk mindenkit legyőzni, de hogy minden ellenfelünknek nagyon nehéz dolga lesz a Budafok ellen, az is biztos.