Zsinórban három meccset nyertetek és 14 gólt rúgtatok. Rosszul jön most a bajnoki szünet?
- Nem feltétlenül - kezdte Erős Gábor a csakfoci.hu-nak. - Egy ilyen sorozat és egy 7-0-s győzelem után az ellenfelek talán még komolyabban készülnek belőlünk, mint eddig. A következő bajnoki meccsünkig viszont most eltelik három hét, és talán kicsit feledésbe merülnek az eddig eredményeink. Legközelebb a Szentlőrinc ellen játszunk, amely vezeti a bajnokságot. Furcsa kimondani, de rangadó lesz. A szezon elején aligha volt olyan ember az országban, aki megjósolta volna, hogy hat forduló után a Kazincbarcika a második helyen áll, a Szentlőrinc pedig az elsőn.
Viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy csapat két egymás utáni idegenbeli bajnokiján is kiütéssel nyer, pláne egy „kiscsapat”. Mi a titok?
- A titok nagyon egyszerű, jó csapatunk van. Emellett a szakmai stábnak óriási a szerepe, Simon Laci asszisztensedző és videóelemző, Dobos Attila erőnléti edző és Botló Ádi kapusedző nélkül nem tartanánk itt. De a fizioterapeutától, a masszőrökön át, az orvosig, a technikai vezetőn keresztül mindenkinek komoly munkája van abban, hogy ilyen a miliő Kazincbarcikán.
Lehet most misztifikálni az edzők szerepét, de ha nincsenek megfelelő játékosaid és segítőid, akkor bármennyire felkészült is vagy, valószínűleg nem leszel eredményes.
Mi ezzel a kerettel attraktív, támadófutballt tudunk produkálni minden héten. Rendelkezünk egy rutinos maggal, Bódi Ádám, Varga Józsi, Lucas, akik még az NB I-ben is meghatározók tudnának lenni, mellettük ott van Szabó Máté, Kártik Bálint és Pethő Bence, ők a középkorosztályt képviselik és vannak a tehetséges fiataljaink. Velük meg lehet valósítani azt a játékot, amit szeretnénk.
Miben nőtt a Kazincbarcika az ellenfelek fölé?
- A számok sohasem hazudnak. Óriási fölényben játszottunk minden mérkőzésünkön, még azokon is, amelyeket elveszítettünk. A kapura lövésekben, a tizenhatosra bejuttatott labdákban, labdabirtoklásban, a passzok számában is kiemelkedő mutatóink vannak. A Vasas ellen 2-0-s vezetésünknél elhibáztunk egy üres kapus helyzetet, ha az bemegy, akkor ott is nyerhettünk volna.
A BVSC elleni mérkőzésünkön például szinte hajszálra ugyanazokat a mutatókat produkáltuk, mint Budafokon, „csak” annyi volt a különbség, hogy az egyik meccset elveszítettük 1-0-ra, a másikat pedig megnyertük 5-0-ra.
A tatabányai 7-0 alkalmával 1,95 volt az xG, vagyis a várható góljaink száma, míg a BVSC ellen 2,5. Most 18 kapura lövésünk volt, akkor 19. Ezeket csak ezért említem, hogy látható legyen, eddig minden meccsen ugyanazt a támadó focit hoztuk, és a helyzeteink kihasználásán múlt a végeredmény.
Van némi hasonlóság a Kazincbarcika mostani és a Nyíregyháza tavalyi szezonkezdete között. A legelején a Szpari is hullajtott pontokat, aztán nagyon magabiztosan nyerte a meccseket, ott is volt egy rutinos NB I-es mag, valamint egy sokra hivatott fiatal edző. A végét tudjuk…
- Ezen még nem gondolkodtam, de örömteli, hogy vannak párhuzamok. A világ legboldogabb embere lennék, ha a vége is ugyanúgy alakulna, ahogy a Nyíregyháza esetében. Maradjunk azonban a földön, nekünk nem a feljutás a célunk. Szépen csendben tesszük a dolgunkat, a játékosok nagyon élvezik ezt a stílust, van önbizalmunk és a surranópályán megpróbálunk minél feljebb kapaszkodni. Már az is hatalmas tett lenne, ha az első hatban végeznénk.
A szezon előtt mi volt a célkitűzés?
- A biztos, problémamentes bennmaradás. Nagyon fiatal csapatunk van, tele 2005-ös, 2006-os játékosokkal. Nekünk az a feladatunk, hogy felépítsük őket és minél komolyabb karrierhez segítsük ezeket a srácokat. Már most van érdeklődés 3-4 játékosunk iránt, akiket lehet, hogy télen elveszítünk, ami nyilván fájdalmas lenne, de egyben óriási büszkeség is. A Kazincbarcika egy tradicionális NB II-es klub, ahonnan olyan klasszisok jöttek ki, mint Lipcsei Peti vagy Komlósi Ádi. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy az NB I egy teljesen más szint minden szempontból. Álmodni persze lehet róla.
Ismerünk olyan hazai példákat, ahol a rutinos, NB I-es játékosok nem minden esetben váltak be a másodosztályban. Nálatok egy Bódi, Varga vagy Lucas, hogy tudott integrálódni?
- Mi csak olyan futballistákat szerződtetünk, akiknek az emberi oldalát is ismerjük. Lucas például még a csapattársam volt Kisvárdán, tudtam, hogy jól kijövünk majd itt is. Bódi és Varga pedig szintén maximálisan profi módon áll a helyzethez. Nincsenek sztárallűrjeik, nem élnek vissza azzal, hogy idősebbek, rutinosabbak, igazi példaképek a fiatalok számára. Ilyen csapattársak mellett ők is motiváltabbak, jobban és gyorsabban fejlődnek. Nem véletlen, hogy négy játékosunk is ott van a különböző utánpótlás-válogatottakban, Debreceni Ákos például az U21-ben. Ez óriási dolog egy NB II-es klub életében.
Kazincbarcikán most minden működik. Az előző klubodnál, Budafokon azonban nem tudtad befejezni a munkát, pedig a rajt ott is jól sikerült. Mi volt a fő probléma?
- A mai napig jó a viszonyom a budafokiakkal, a vezetőkkel, az egykori játékosaimmal is. Azt azonban látni kell, hogy ott egy más jellegű keret volt a kezeim alatt és persze én is követtem el hibákat. Miután nem jöttek az eredmények, feszültebb lettem, talán nem mindig hoztam megfelelő döntéseket. Hiába kezdtük a Budafokkal is jól a szezont, ott a számok teljesen mást mutattak, ebből adódóan várható volt a visszaesés. Megjegyzem, több meccsünk apróságokon, nüánszokon ment el, de most már mindegy is, nem szeretnék magyarázkodni és nem is kell.
Úgy gondoltam, hogy ki fogunk jönni a gödörből, a vezetők azonban az edzőváltásban látták a megoldás kulcsát.
Jelentett számodra elégtételt, hogy a Barcikával 5-0-ra nyertetek Budafokon?
- Egyáltalán nem. Persze, más érzés volt Budafokra visszatérni, de ugyanúgy készítettem fel a csapatot, mint mindig. A második percben a szurkolók a nevemet skandálták, ezek szerint nem végezhettem olyan rossz munkát ott. A meccs után sajnáltam Dajka Laci bácsit, aki nagyon jó ember és felkészült edző. Előfordul azonban, hogy egy csapat beleszalad a késbe, de ettől még nem lesz rosszabb az edző.
Egy 5-0- s vagy 7-0-s győzelem után mit tudsz mondani az ellenfél edzőjének?
- Gyürki Gergőt átöleltem a lefújás után, ő annyit mondott, hogy majd tavasszal megpróbálnak visszavágni. Ilyenkor nagyon nehéz okosat mondani és talán nem is igényli a vesztes fél. Minden edzőkollégát maximálisan tisztelek és empatikus vagyok velük a nehéz helyzetekben.
Egy korábbi interjúnkban említetted, hogy Révész Attilától nagyon sokat tanultál 9 év alatt, de jó volt kijönni a szárnyai alól és bebizonyítani, hogy önállóan is megállod a helyed. Milyen a viszonyotok most?
- Teljesen jó, rendszeresen beszélünk, sokat szakmázunk. Sajnálom, hogy kiesett a Kisvárda.
Jelenleg épp edzőt keres….
Tudom, de biztosan nem én leszek. A középtávú terveimben nem szerepel, hogy visszatérjek Kisvárdára.
Abban mennyire vagy biztos, hogy a szezon végén is te ülsz majd a Kazincbarcika kispadján?
- Kétféle módon is előfordulhat, hogy nem én leszek az edző: ha kirúgnak vagy ha eligazolok. Bízom magamban és a csapatban, így az első verzióra nem is gondolok. Természetesen az egyéni ambícióim is fontosak, egyszer majd szeretnék magasabb osztályban dolgozni. De csak azért nem mennék el egy másik NB II-es középcsapatba, mert mondjuk 300 ezer forinttal többet fizetnének. A szakmai kihívás számomra sokkal fontosabb, mint a pénz.
