A múlt héten kétszer is ünnepelhettél. Bajnok lettél az NB III-ban a Kaposvárral, az Újpest pedig Magyar Kupát nyert. Melyik okozott nagyobb örömöt?
- Az Újpest kupagyőzelmének is örültem, de természetesen a saját sikerünk nagyobb boldogságot okozott – kezdte Rajczi Péter a csakfoci.hu-nak. - Főleg úgy, hogy pályafutásom során most lettem először bajnok.
Mennyire kötődsz még az Újpesthez?
- A klubot nagyon szeretem, a tulajdonost már kevésbé. Elég csúnyán váltunk el, egyoldalúan bontottak szerződést, amit nem hagytam annyiban, sok év után megnyertem a pert még a régi kft.-vel szemben. A szurkolókkal is kifejezetten jó a viszonyom. Folyamatosan hallom, hogy a shopban még mindig sokan az én nevemmel ellátott mezt készíttetnek, persze szigorúan a régi címerrel.
Az új címer, hogy tetszik?
- Borzasztó. Értem, én, hogy fontos a marketing, meg a Juventus is lecserélte, de egy Újpest ne cserélje le.
Szép címer volt, nem kell nekünk olyan klubokat majmolni, akik nem a múltjukból élnek.
Arról nem is beszélve, hogy üzletileg is kifizetődőbb lett volna meghagyni a régit.
Tervezed, hogy egyszer majd visszatérsz Újpestre valamilyen pozícióban?
- A hosszú távú terveimben egyértelműen szerepel, jelenleg azonban szó sem lehet róla.
Mi az a poszt, amelyben el tudod magad képzelni?
- Jelenleg sportmenedzsernek tanulok. Azt látom ugyanis, hogy itthon sokkal kevesebb a jó vezető, mint a jó edző. Érzek magamban annyi erőt, tehetséget, hogy vezetőként helyt tudjak majd állni a magyar futballban. Tudom, hogy nem könnyű, de például Haraszti Zsolték munkája számomra nagyon szimpatikus. Kis csapattal, kis költségvetéssel, csak magyar játékosokkal, most már évek óta stabilan NB I-esek.
Mikor láthatunk vezetőként?
- Játékosként még egyéves szerződésem van a Kaposvárral, azt szeretném kitölteni, bebizonyítani az NB II-ben is, hogy lehet még rám számítani. Elképzelhető, hogy jövőre megkezdem a vezetői pályafutásomat a klubnál. Abszolút motivált vagyok, értek a szakmai részéhez, vannak ötleteim, szívesen kipróbálnám magam.
Válogatottként, korábbi gólkirályként mennyire jelentett számodra motivációt az NB III?
- 37 évesen már annak is örülök, hogy még egyáltalán futballozhatok, edzésre járhatok. Jó erőben érzem magam.
Olyan szempontból peches szezont zártam, hogy volt három kontaktsérülésem: beszakadt a combizmom, eltörött a bordám és a kislábujjam.
Ezeket leszámítva viszont nincs semmi gondom, abszolút kész vagyok az NB II-re.
Mennyire vagy még a bírók réme? Újpesten sokszor kineveztek az NB I legdurvább játékosának.
- Nem érdekelt. Az igaz, hogy nem voltam egy tipikus jó gyerek, de soha senkit nem akartam megölni a pályán, de még csak a kapus lábára sem léptem rá a szögleteknél. Annyit vállalok, hogy a párharcokba mindig úgy mentem bele, hogy lehetőleg ne én sérüljek meg. Nem érzem, hogy kirívóan sportszerűtlen lettem volna, ennek ellenére rossz hírem volt a bíróknál. Az NB III-ban is akadtak rossz tapasztalataim a játékvezetőkkel, de nem látom értelmét, hogy terrorizáljam őket. A kispadunk elég vehemens, az ott lévők elintézik a rázós dolgokat.
Mi lehet a Kaposvár célja az NB II-ben?
- Az első évben egyértelműen a középmezőny. A klub, a csapat van annyira erős, hogy ne a bennmaradásért kelljen küzdeni. Az anyagi háttér stabil, a Kaposvár vonzó lehet a fiatal és a tapasztalt játékosok számára is.
Sokak szerint azzal, hogy a ti korosztályotok kifutott, elfogytak az egyéniségek a magyar fociból. Egyetértesz ezzel?
Mi a lakótelepen tanultuk a focit, nem akadémián, éppen ezért erőszakosabbak, ösztönösebbek voltunk. Valódi képzést azonban az akadémiákon lehet kapni, nem az utcán.
Biztos vagyok benne, hogy egy mai 18-20 éves fiatal jobban kezeli a labdát, mint én tettem annyi idősen, de az is biztos, hogy én akaratosabb voltam.
Mi a baj a mai fiatalokkal?
- Nincs velük különösebb baj, most másfajta világot élünk, ebből kell kihozni a maximumot. Az mondjuk furcsa, hogy sokkal jobban kell motiválni őket, mind annak idején minket kellett. Kaposváron Waltner Robi meccs előtti taktikai értekezletének a 70-80 százaléka motivációs beszéd, mert tudja, hogy erre van szükség, ahhoz, hogy eredményesek legyünk.
Az utóbbi években elég komoly csatár-válság van a magyar fociban. Szerinted kik most a legjobb támadók?
- Nyilván azok, akik a válogatottban szerepelnek. Kár, hogy Nikolics lemondta, de Amerikából rendszeresen hazarepülni a semmire, nem lehet túl vidám, viszont a szövetségi kapitányt is megértem. Nikó egy kiváló csatár, de ő támadó felfogású csapatokban tud igazán eredményes lenni. Nem véletlen, hogy a Videotonban és a Legiában ontotta a gólokat. Kiválóan indul be, jól helyezkedik, de őt ki kell szolgálni. A magyar válogatott kevés ellenféllel szemben uralja a játékot, ezért kifizetődőbb lehet Szalai Ádi szerepeltetése, aki megtartja a labdákat, lefejeli azokat. Az ő stílusa jobban beleillik egy kevésbé kreatív csapat játékába, mint amilyen a válogatottunk is. Nem dúskálunk azonban a jó csatárokban, szerencsésebb lett volna, ha nem jutunk el addig, hogy Niko ilyen lépésre kényszerüljön.
Kik jelenthetik a magyar futball jövőjét?
- A csatárok közül kifejezetten tetszik Balogh Norbi. Nem biztos, hogy neki Palermo a tökéletes hely, de ennek ellenére sokra viheti. Kreatív, jól lát a pályán és a helyzeteit is jól használja ki. Sokat várok a Szoboszlai-féle korosztálytól is, abból a csapatból pár játékosnak be kellene futnia.
Elégedett vagy a pályafutásoddal?
- Kihoztam belőle, amit ki lehetett, az utolsó pillanatban elszalasztott bajnoki címek fájnak kicsit. Jó edzőkkel dolgozhattam együtt, Mészöly Géza, Véber Gyuri, Urbányi Pista, Horváth Ferenc, Lothar Matthäus vagy éppen Gian Piero Ventura is rengeteget tett hozzá a karrieremhez. Az biztos, ha most lennék 20 éves, sokkal jobb játékos válna belőlem a jelenlegi modern képzéseknek köszönhetően, és az is biztos, hogy sokkal többet keresnék…
PRIVACSEK ANDRÁS
