A kapusposzt olyan, mint az élet
- A futballőrületéről közismert Milánóban nőttél fel, ráadásul szinte a teljes fiatalkorodat az AC Milannal tölthetted. Milyen volt a gyerekkorod ilyen kivételes közegben?
- Tíztől egészen tizenkilenc éves koromig a Milannal nevelkedtem, egészen addig, amíg harmadik számú kapus nem lettem a felnőtteknél. Ez pont abban az évben volt, amikor a csapat megnyerte a bajnokságot Allegrivel, Ibrahimoviccsal, Boatenggel vagy éppen Pirlóval. Buffon akkor lett az elnöke egy olasz harmadosztályú klubnak, a Carrarésének, és mivel neki is ugyanaz az ügynöke volt, mint nekem, ezért odaigazoltam egy évre.
- Más sportág szóba sem jöhetett nálad, mint a foci?
- Nagyon sokféle sportágat kipróbáltam, gyerekkoromban MMA-bajnok is voltam, de kosaraztam, teniszeztem, röplabdáztam is. A fociban mezőnyjátékos nem akartam lenni, a kapusposzt azért tetszett, mert a testem minden részét használhattam. Ráadásul nagyon felelősségteljes pozíció, máshogy is kell gondolkodnod, mint a többi játékosnak.
Ahogy Olaszországban mondják: egyéni játék a csapatsporton belül. Persze a nyomást nem mindig könnyű kezelni, de nagyon hasonló ez a poszt az élethez: felelősséget kell vállalnod a hibáidért, és néha akkor is gólt kapsz, ha nem tudsz ellene tenni.
- A Milannal nevelkedtél, sokáig utánpótlás-válogatott is voltál, neked miért nem sikerült az áttörés a felnőtt futballba?
- A 18-19 éves fiatalokat általában kölcsönadják a másod- vagy harmadosztályba, hogy fejlődhessenek, ráadásul akkor a Milan kapuját nem kisebb név, mint Christian Abbiati védte. Amikor U21-es válogatott voltam, elszenvedtem egy súlyos ujjsérülést, emiatt 4-5 hónapig nem játszhattam, elvesztettem a helyemet a harmadosztályú klubcsapatomban is, az nagyon nehéz pillanat volt. A családom azonban minden támogatott, gyerekkoromban édesanyám vitt minden edzésre, pedig sok más anyuka nem tette ezt meg, mert nem hitt annyira a fiában. Ezért a leginkább nekik köszönhetem, hogy kitartottam, emellett sok életvezetési, önfejlesztő könyvet olvastam, hogy hogyan válhatok jobbá, és miként állhatok mindig készen. A kapusposzt erről szól, egyik pillanatban hős vagy, a másikban meg te vagy a bűnös mindenért. Fontos volt, hogy megtaláljam az egyensúlyt, és hogy megértsem, néha a fejlődés többet ér, mint az aktuális eredmény.
- A kapusoknak nagyobb szükségük van a mentális felkészültségre?
- A legtöbb munkahelyen ez a szellemi frissesség sokat számít, nálunk talán még inkább. Igaz, a kapusposzt még mindig egy olyan pozíció, amit nem mindenki ért, és ami kapcsán teljesen másképp gondolkodnak. Van, hogy egy sportigazgató, egy kapusedző imád, másnak meg egyáltalán nem a te stílusod az elképzelése. Szerencsés vagy, ha 20 évesen hisznek benned és megadják az esélyt, mert ha élsz vele, jó eséllyel nagy játékos válik belőled. Jó példa erre Donnarumma, aki persze szupertehetséges volt, de 16 évesen meg is kapta a lehetőséget a Milan első csapatában, és hihetetlenül jó kapus lett. Ha meg megsérülsz, mint ahogy velem történt, vagy egy-két évet eltöltesz az olasz harmadosztályban, akkor onnan nagyon nehéz feltörni és újra lehetőséghez jutni.
Ez nem a túlzott arroganciáról szól
- Az olaszok minden generációban kineveltek legalább egy világklasszis kapust. Mi a titkuk, és mi a különbség az olasz és a magyar kapusok között?
- A titok a technika. Láttam több ország kapusképzését is személyesen, illetve sok videót néztem a különböző nemzetek legjobb kapusairól, sok helyen a fizikalitásra helyezik a hangsúlyt, de az olaszok a technikában és a taktikában hisznek. A magyarok is technikásak, sokat tanultam az itteni kapusoktól is, vannak kifejezetten tehetséges fiatalok. A magyar bajnokság alulértékelt, pedig jó minőségű liga.
- Ki az NB I legjobb kapusa?
- Szerintem én. Mondhatom ezt?
- Persze.
Meg is mondom, miért. A kapusoknál nagyon fontos, hogy meglegyen az önbizalmad, mert ha nem hiszel magadban, akkor hamar bajod lesz belőle. Ez tehát nem a túlzott arroganciáról, hanem az önbizalomról szól. Nálam ez az első szabály.
- Korábban szóba került már Gianluigi Buffon, aki nemrég lett 45 éves, és a Parmában még mindig aktív. Te is védeni fogsz 45 évesen?
- Sőt, kicsit túl is szárnyalnám, 55 éves koromig védenék. Hogy miért? Mert nem muszájból vagy a pénzért focizom, hanem azért, mert gyerekkorom óta szeretem ezt, ráadásul egyre jobban. Ezért ha lehetőségem lesz rá, és a jövőbeli feleségem sem lesz mérges miatta, akkor addig fociznék, amíg csak lehet. (nevet)
Az álmom nem a Serie A, hanem a BL
- Nem volt nehéz elhagynod Olaszországot? Vágysz még arra, hogy egyszer eljuss a Serie A-ig?
- Mindig is ki akartam próbálni magam külföldön, már csak az élettapasztalat miatt is. Ezért örülök, hogy így alakult.
Nem gondolkodom az olasz ligán, az álmom a Bajnokok Ligája, mindegy, hogy milyen ország melyik csapatából, de egyszer szeretnék a BL-ben védeni.
- Ebben a szezonban több mérkőzésen is kiemelkedően védtél már az őszi szezonban is, és úgy tűnik, tavasszal is jó formában maradtál - te vagy az egyetlen kapus, aki még nem kapott gólt 2023-ban.
- Van egy kis titkom, pontosabban egy talizmánom, egy olasz barátom, Leandro személyében, aki amióta jön a meccseimre, mindig jó eredményeket érünk el. Mondom is neki, hogy minden meccsen ott kell lennie. (nevet)
- Azért biztos változott ezen kívül is valami a tavalyi szezonhoz képest, amikor sokszor a keretben sem voltál.
- Az előző évben kétszer is covidos lettem, ráadásul akadt némi problémám is, amit meg kellett beszélnünk a klubbal, de ez sikerült. Persze kellett, hogy akkor is keményen eddzek és készen álljak. Kuttor Attila érkezése óta nem sokszor kaptunk ki, megmutattuk, hogy a Fradi vagy a Puskás ellen is tudunk jól játszani, és ha a csapat jó, az a kapus helyzetét is megkönnyíti. A Puskást például úgy vertük, hogy védenem sem kellett.
- Van bármi furcsa szokásod a meccsek előtt?
- Furcsák nincsenek, de a bajnokik előtt órákig nézegetem a kedvenc kapusaim, Alisson, Éderson, Buffon, Donnarumma bemelegítéseit, edzéseit, ez hoz el engem a megfelelő állapotba.
- Sokan mondják a kapusokra, hogy egy kicsit őrültek. Egyetértesz?
Ez az egy szó nem fejezi ki teljes mértékben a kapusokat. Az edzéseken, a meccseken, egész karrierünk során nagyon másfajta érzelmeket tapasztalunk meg, mint a mezőnyjátékosok. Kívülről nézve, a saras fűben ugrálni, lehet, hogy őrültségnek tűnik, de nekem ez az élet élvezete.
