A Csakfoci új sorozatában reflektorfénybe állítjuk azokat az akadémiai vezetőket és háttérben dolgozó szakembereket, akik az utánpótlásban formálják a jövő tehetségeit. Havas Máté 2022. szeptember 30-án lett a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia igazgatója, de már korábban is dolgozott a győri futball utánpótlásában. Pályafutását az U7-es korosztály segédedzőjeként kezdte, és innen lépett fokozatosan előre, egészen az akadémia vezetéséig. 2017-ben került a Puskás Akadémiához, ahol kezdetben a tehetségek kiválasztása tartozott hozzá, majd később az akadémia operatív működéséért is felelős lett. Később sportmenedzser diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen, valamint UEFA „A” licencet és MLSZ-Akadémia igazgató képesítést is elért.
Az akadémiai igazgató a Csakfocinak adott interjújában beszélt a veséjét elvesztő ETO-fiatal állapotáról és az ügy folytatásáról. Emellett kitért a győri együttes "multiklub" jellegére és az utánpótláskorú tehetségek kiválasztására. Havas Máté elmondta, hogy külföldön senki nem lesz rosszabb játékos, és hangsúlyozta, hogy 17-18 évesen nem evidencia, hogy egy fiatal labdarúgónak már az első- vagy másodosztályban kell szerepelnie. Továbbá szót ejtett az ETO akadémiájáról külföldre igazolt tehetségekről, valamint arra is választ adott, hogyan kezeli az akadémia a légiósokkal kapcsolatos kérdéseket. Interjú.
Nemrég volt egy sajnálatos sérülés az ETO utánpótlásában: Zója-Katona Márkon életmentő műtétet hajtottak végre, aminek során el kellett távolítani az egyik veséjét. Mit lehet most elmondani a játékos állapotáról, hogy van jelenleg?
- Miután kijött a kórházból, otthon lábadozott, jelen pillanatban pedig a rehabilitációja folyik, de már tud iskolába járni. Nefrológus szakemberek folyamatosan nézik az eredményeit, reménykedünk benne, hogy minden rendben lesz. A klub részéről mindenben támogatjuk a felépülését, és utána sem engedjük el a kezét, akár az ETO-n belül szeretnénk őt integrálni olyan feladatra, ami a futballhoz köthető - kezdte Havas Máté, a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémia igazgatója a Csakfocinak.
Van olyan további intézkedés, amit a klub tervez tenni az eset kapcsán?
- Az MLSZ-nek elküldtük a felvételt az esetről, mert - habár a sportban benne van a sérülés - úgy véltük mégis, hogy túlzó mozdulatot tett az ellenfél játékosa az ütközésnél. Az MLSZ Versenyigazgatósága hivatalból elindított egy fegyelmi eljárást, ami után született egy döntés, amit ugyan tudomásul vettünk, de elfogadni nehezen tudjuk. Az akadémiavezetőkkel, az MLSZ-szel, mint Versenyigazgatósággal és az MLSZ Orvosi Bizottságával kezdeményeztem egy kerekasztal-beszélgetést az eset kapcsán, mert szerintem érdekes lehet beszélnünk a tanulságokról. Jelenleg várom, hogy ez létrejöjjön.
"Ha valaki igazol mondjuk 6-8 fiatalt, akik közül kettő ha játszik, az nem biztos, hogy szerencsés."
Az elmúlt időszakban több serdülőkorú játékos is külföldi klubokhoz igazolt az ETO-ból, mint például Szép Márton (Leverkusen), Bősze Levente (DAC), Csorba Noel (Torino), Prettenhoffer Márton (Cagliari), Gönye Áron (Lusitania) vagy Demkó Márton (Cesena). A nemzetközi tornák segítettek abban, hogy ezek a játékosok külföldre igazoljanak, vagy a klub rajta van a külföldi együttesek radarján, és tudják, hogy innen érdemes válogatni?
- Szerintem a kettő között vagyunk valahol, de ha visszamegyünk a múltba Bénes László vagy Kalmár Zsolt esetéhez, akkor elmondható, hogy a személyükben ki tudtak kerülni labdarúgók, akik megállják a helyüket külföldön, és emiatt az ETO-t jobban figyelik. Szeretünk járni a nemzetközi tornákra, mert ott le tudjuk mérni, hol tartunk, miben kell fejlődni. Talán emiatt kicsit szem előtt is vagyunk, de én abban hiszek, hogy nekünk az lenne a jó, ha az akadémistáink itthon tudnának bemutatkozni a felnőtt fociban, és utána kerülnének ki külföldre, mert ott a beválási esélyük magasabb lenne. Azt halkan megjegyzem, hogy Magyarországon vagy Szlovákiában könnyebb fiatalon bekerülni a felnőtt labdarúgásba, mint Németországban vagy Olaszországban. Nincs két egyforma út, próbáljuk azt hangsúlyozni, hogy aki kimegy, annak van lehetősége visszajönni.
Külföldön senki nem lesz rosszabb játékos, tud tapasztalatot szerezni, de ha ez az út mégsem válik be, akkor nem kell kétségbe esni és körbemenni jobbra-balra, hanem nyugodtan vissza lehet térni. Csorba Noel például visszatért hozzánk Torinóból, jelenleg tapasztalatokkal felvértezve halad az útján, próbáljuk a legtöbbet kihozni belőle.
Többször elmondtad, hogy az akadémiánál a sikerességet a produktivitás adja, azaz a felnőtt futballba történő átmenet. Ezzel kapcsolatban úgy áll a klub, ahogy elterveztétek?
- Mindig több fiatallal szeretnénk játszani, de ez egy folyamat része. Kiemelt akadémiaként van egy vállalás, amit teljesítenünk kell a Módszertani Központ és az NSÜ (Nemzeti Sportügynökség - a szerk.) felé. Van az MLSZ Produktivitási rangsora, van az NB I-ben plusz támogatás, ha teljesítünk bizonyos feltételeket - ezek alapján tavaly is és idén is jól álltunk. Ezen felül az a fontos, hogy a felkerült játékosnak legyen egy tudatos felépítése, hogy aztán meg tudjon ragadni a csapatban. Mindig meg szokták jegyezni, hogy a fiatal játékos csak azért játszik, mert fiatal és kötelező neki játszani. Ezzel vitatkoznék.
A fiatal futballista is csak akkor tud megmaradni a rendszerben, ha megvan a képessége, adottsága. Ha ez tudatosan, terv szerint működik, akkor tud eredményes lenni, de ha valaki igazol mondjuk 6-8 fiatalt, akik közül kettő ha játszik, az nem biztos, hogy szerencsés. Ahogy az sem, hogy egy év után épp ezeket a játékosokat cserélik le, mert akkor ez a képzés, építkezés félbemarad.
- Azt elmondhatom, hogy sok fiatal edz az első csapat keretével, folyamatosan kapunk róluk visszajelzést, illetve próbáljuk őket menedzselni, hogy a rendszerben tudjanak maradni.
Mi a nagyobb siker: ha egy játékos fiatalon külföldre igazol, vagy ha korán bemutatkozik a felnőtteknél, akár az NB III-ban?
- Az az igazi siker, ha hosszútávon meg tud ragadni a felnőtt futballban, és később akár válogatottságig is tudja vinni. Aki kikerül külföldre, az utánpótlásba fog kikerülni, ami egy kemény világ, évente érkeznek a játékosok. Németországban vagy Olaszországban az egész világból válogatnak, óriási versenyhelyzet alakul ki, míg Magyarországon a fiatalokat addig menedzseljük, amíg eljutnak a felnőtt bajnokságig. Aki felnőtt ligából megy ki külföldre, neki sokkal nagyobb az esélye, hiszen az utánpótláskorú játékosok olcsóbbak, kevesebb az anyagi kockázat bennük. Ezzel a “járulékos veszteséggel” itthon nem játszhatnak az akadémiák, mert a tehetségekre oda kell figyelni.
"Magyarországon van egy olyan rossz nézet, hogy ha 17-18 évesen nem játszol első- vagy másodosztályban, akkor már nem lehetsz felnőtt labdarúgó."
Ha egy korosztályból csak a harmadosztályú bajnokságokig viszik a játékosok, az kudarcnak számít?
- Mindenki azért jön az akadémiánkra, mert az az álma, hogy ebből éljen meg és minél magasabb szinten tudjon futballozni. Nekünk abban van felelősségünk, hogy ezt biztosítsuk, és ezt a kiválasztásnál és a képzésnél tudjuk megtenni. Illetve amellett sem mennék el, hogy van egy gimnáziumunk, ahol a tanulást nem B-opcióként kínáljuk. Aki nem tud akkora karriert befutni játékosként, neki számtalan lehetősége akadhat a sporton belül elhelyezkedni. Az ETO-n belül több mint tíz olyan szakemberrel dolgozunk együtt, aki itt volt akadémista, futballozott, majd tanulás után visszatért hozzánk mint edző, technikai vezető vagy elemző. Pontosan tudják, mit jelent az ETO, így el tudják mondani, hogy a tanulás ugyanolyan fontos szerepet tölt be, hiszen egy olyan életpályát nyújt, amin szintén tovább lehet haladni.
A legtöbb szurkoló mindig a végeredményt látja, ami jelenleg azt mutatja, hogy a csapatban a légiósok mellett mindössze két saját nevelésű magyar játékos játszik rendszeresen: Gyurákovics Erik és Tóth Rajmund. Nem érzed úgy, hogy az akadémián kétségek vannak a fiatalokban afelől, hogy valóban oda tudnak kerülni a felnőtt gárda közelébe?
- Napi szintű kapcsolatban vagyok a vezetőedzővel és a sportigazgatóval, tisztában vannak azokkal, akikre figyelni kell.
Az NB III-as keretünk tavaly és idén is nagyon fiatal átlagéletkorú volt, de ma Magyarországon van egy olyan rossz nézet, hogy ha 17-18 évesen te nem játszol első- vagy másodosztályban, akkor már nem lehetsz felnőtt labdarúgó. Ezzel nagyon nem értek egyet, mert nem mindenki képes rá ennyi idősen, ezért is szoktam türelmet kérni a fiataloktól.
- Számtalan fiatalunk edz az NB I-es kerettel, de ott már rajtuk is múlik, hogy igenis próbálják meg kiszorítani az ott játszókat. Azt is kiemelném, hogy a tavalyi feljutás után az NB I-ben jelenleg bent kell maradni. Ez egy átmeneti időszak, és ehhez kellenek olyan játékosok, akikkel ez sikerül, mert nagyon sok fiatallal ez veszélybe kerülhetne. A kerettel készülőket téltől, vagy jövő nyártól be lehet építeni, sőt, a nyári átigazolási politikában majd megjelenhet az, hogy csak hiányposztokra igazolunk, mert a saját nevelésű játékosok be tudtak kerülni a csapatba. Több futballista is van a fejemben, és bízok benne, hogy tavasztól megjegyezhetjük az ő nevüket is. Valamint azt ne felejtsük el, hogy Dunaszerdahelyen Vitális Milán, Tuboly Máté és Bősze Levente is érdekelt, így pedig azért nem állunk rosszul a “nagy egészen” belül.
A kölcsönbe elkerült játékosok számára lehet még visszaút? Vingler László kooperáció keretein belül távozott, de Huszár Marcell, Farkas Balázs vagy Lacza Alex fog még valaha Győrben játszani?
- A stábban van egy kolléga, aki folyamatosan monitorozza a kölcsönben lévő játékosok teljesítményét. A kölcsönadásokhoz próbálunk olyan feltételeket teremteni, ahol a játékosok megkapják a garantált játékperceket, de nyilván rajtuk is múlik, hogy ezt mennyire tudják bebiztosítani az adott környezetben. Természetesen van lehetőségük visszakerülni, mindenki előtt nyitva van az ajtónk.
Az NB III-as ETO Akadémiában is szóhoz jutnak külföldi játékosok. Két hete, a 14. fordulóban, a kanadai Mascoe Lawrenzo Nathaniel, a kameruni Mbida Mbida Emile Marcel, a szerb Miljan Krpic és az osztrák Christopher Kröhn is szerepet kapott. Cél, hogy az utánpótlásban is szokják a nemzetközi légkört a játékosok azáltal, hogy külföldi csapattársaik vannak?
- Az említett játékosok közül ketten az első csapat keretéhez tartoznak. Kizárólag Christopher Kröhn számít idős játékosnak, illetve Miljan Kripic magyar és szerb kettős állampolgárságú és az akadémiai rendszerben eltöltött 2 évet. A másik két labdarúgó pedig 2005-ös születésű.
Azok a külföldi játékosok jöhetnek ide, akik jobbak az ittenieknél és nagyobb ellenállásra késztetik a mieinket, de jól látod, szeretnénk hozzászoktatni őket a nemzetköziséghez. Nem szeretnék reprodukálni öltözőket, ahol csak külföldiek vannak, de kezdjék el megszokni a közeget, mert az angol kommunikáció is előnyükre válhat.
"Nincs alá- és fölérendeltség. Határozottan mondhatom, hogy partnerség van."
Közelmúltbeli hír, hogy a győri klub kooperációt kötött az NB II-es Szentlőrinccel. Miért pont rájuk esett a választás?
- Azt láttuk, hogy a Szentlőrinc velünk szeretne együtt dolgozni. Ugye mi jelenleg egy “multiklub” vagyunk; ott van a Dunaszerdahely és a Somorja a szlovák első- és másodosztályban, itthon pedig egy NB III-as és egy NB I-es együttesünk is érdekelt. Úgy gondoljuk, hogy az átmeneteket tudjuk biztosítani, de jött egy lehetőség Szentlőrincről, és vannak játékosaink - mondjuk Vingler László személyében -, akik tudnak fejlődni a magyar másodosztályban. Folyamatosan kommunikálunk velük, megvizsgáljuk majd a lehetőségeket a jövőben. Elsősorban azon játékosok kerülhetnek oda, akik folyamatosan az első csapat keretével készülnek, de az NB III-ból már kiemelkednek. Nekik tudunk majd rendszeres játéklehetőséget biztosítani.
Az ETO és a DAC közötti együttműködés hogy néz ki?
- A tulajdonosunk egyezik, így az együttműködés nemcsak papíron működik. Az utánpótlásban vannak korosztályok, ahol közösen edzünk, van, hogy nemzetközi tornára közös csapattal megyünk, illetve a nemzetközi kapcsolatrendszerben próbáljuk meg minél inkább kihasználni ezt a lehetőséget, túl azon, hogy mind az edzőknek, mind a játékosoknak ez egy tanulási lehetőség is. Hiszem azt, hogy ha a két klub együtt van, akkor közösen erősebbek vagyunk, mint külön-külön, illetve a felnőtt csapatnál is vannak labdarúgók, akikkel tudjuk egymást segíteni.
Az utánpótlásban van prioritás, irányítják a jobb játékosakat egyik helyről a másikra?
- Nincs alá- és fölérendeltség. Határozottan mondhatom, hogy partnerség van, egymást próbáljuk építeni. A jövőre vonatkozóan van egy konkrét tervünk arról, mely korosztályokkal milyen tornákon veszünk részt, és ezek közül melyekre állítunk ki közös csapatot azért, hogy megmutassuk a legtehetségesebb játékosainkat.
"Van-e a játékosnak egy csele, vezértípus-e a pályán, vagy van-e olyan speciális „fegyvere”, ami miatt megakad a szemünk rajta."
Milyen szempontok szerint döntötök a Győrbe érkező játékosok kiválasztásakor?
- Több fázisra kell osztani a rendszert: Győrben van egy Ovifoci Klub, amely közel 700 óvodást foglalkoztat egy évben. A kis korosztályoknál nem tömegesítünk, hisz nem az a cél, hogy U7-ben legyen 15 csoportunk. Abban hiszünk, hogy valakiket a partneregyesületeinkhez irányítunk, míg 6-9 játékost kiválasztunk magunknak, viszont évről évre integráljuk azokat a tehetséges gyerekeket, akik a partnereinknél futballoznak. A cél az, hogy U12-re a legjobbak hozzánk kerüljenek, és ezek a játékosok biztosítsák azt a gerincet, amire építhetünk. A vármegyéből van együttműködésünk többek között a Sopronnal, a Mosonmagyaróvárral, a Csornával, az Üstökössel és a Győrszentivánnal is, így U13 végére szeretnénk, ha a régióból a jó futballisták legalább a látókörünkbe kerülnének, vagy leigazoljuk őket. U14 után lépünk ki országos szintre, de elsődlegesen a körzeti részre koncentrálunk.
A játékos-megfigyelők akkor ezután jönnek képbe?
- Igen, de már a kisebbeknél is scoutolunk. Ha jól működik az együttműködés a partnerrel, akkor erre nincs szükség, de van egy scout-rendszerünk. U14 után pedig már országos szinten keresünk olyan minőségi játékosokat, akiket a régióban nem találtunk.
Ennyire fiatal korban milyen adatok, paraméterek a legfontosabbak?
- Abból indulunk ki, hogy a labdarúgás egy adottság és képesség. Minél fiatalabb egy játékos, annál nehezebben lehet megmondani, hogy valójában hova fut ki a karrierje. Épp ezért olyan a kiválasztási módszerünk, hogy vannak benne objektív adatok. U11-től csinálunk antropometriai vizsgálatot, ahol azt próbáljuk megnézni, milyen alkatú játékosról beszélünk, valamint ebben az időszakban fontos, hogy a naptári és biológiai kor miként alakul. Ha van egy gyorsabban érő játékos, aki ugyanabban az évben születik, mint valaki, aki le van maradva, akkor nagy különbségek lehetnek. Visszatérve, nézzük természetesen a motorikus képességeket, mint a sebesség, dinamika, gyorsaság.
Ezeket úgy próbáljuk vizsgálni, hogy játékban hogyan alkalmazzák őket, tehát túl azon, hogy felmérjük a játékos első 5-10-20 méterét, labdás agilitását, fontos megnézni, hogy mérkőzés közben ezeket hogyan alkalmazza, és egyáltalán mennyire van jelen a játékban, mennyire érti a futballt, mennyire tud vezéregyéniség lenni, milyen megoldásokat akar választani.
- Ezeknél a korosztályoknál nem az a lényeg, hogy bizonyos játékhelyzeteket mennyire sikeresen old meg, hanem milyen módon akarja megoldani. Ennyi idősen a sikeresség az alkattól is függ, hiszen aki erősebb, az jobban tud érvényesülni. Van emellett egy olyan kritérium, ahol a speciális képességeket keressük, vagyis van-e a játékosnak egy csele, vezértípus-e a pályán, vagy van-e olyan speciális „fegyvere”, ami miatt megakad a szemünk rajta.
Említetted a sebességet – ez az egyik leggyakrabban kiemelt különbség az itthoni és a külföldi játékosok között. Nemzetközi tornákon te is ezt tartod a legmérvadóbb eltérésnek?
- A sebességről két dolgot tudunk elmondani; az egyik a mérhető, motorikus sebesség, vagyis amennyivel valaki tud futni a pályán, a másik a döntési sebesség.
Nyilván azért mondják mindig ezt, hogy külföldön gyorsabban kell döntéseket hozni, mivel kint nagyon minimális különbség van a leggyorsabb és a leglassabb játékos között, ezáltal tudnak intenzívebbek lenni a csapatok.
- Törekszünk arra, hogy napi szinten mi is biztosítani tudjuk ezen feltételeket, hogy erre felkészítsük a futballistáinkat, azt azonban elmondanám, hogy a nemzetközi tornákon a játékosaink ehhez tudnak alkalmazkodni.
Korábban elmondtad, hogy a Fehér Miklós Akadémiára belépve balra található egy „akikre büszkék vagyunk” fal. Kik vannak rajta?
- Nagy Ádám, az első csapat technikai vezetője, Kalmár Zsolt, Mervó Bence és Bénes László is kint van, de mindenkire büszkék vagyunk, akik elérik nálunk az első- vagy másodosztályt, ide sorolnám Kerkez Milost is, de bízom benne, hogy ez a fal a jövőben bővülni tud.
Mit szeretnél látni az ETO-nál 2025-ben?
- Természetesen azt, hogy egy stabil NB I-es csapattal rendelkezünk, a fiatal játékperceket folyamatosan növeljük, és azt, hogy a klub 120 évét és a hagyományainkat tovább vigyük, és méltóak legyünk rájuk. Továbbá meg tudjunk felelni azoknak a modern elvárásoknak, amiket a folyamatosan fejlődő labdarúgás elénk állít. Valamint azt szeretném, hogy aki belép az akadémia ajtaján, és aztán évek után kilép innen – akár labdarúgóként, akár sportszakemberként, vagy akár az élet más területén elhelyezkedett értékes emberként – büszkén, sikeresen megállja a helyét a világban és ide bármikor örömmel térjen vissza.
A sorozat korábbi részei
