Előbb 6-1 a Kecskemét ellen, aztán kikaptatok Diósgyőrben. Melyik a Fehérvár igazi arca?

- Az, hogy a nyáron jónéhány játékos elhagyta a csapatot, fontos játékosok, sokat számít. Most is több fiatallal kezdtünk. Ez is nagy változás, ha összehasonlítjuk a csapatot a tavalyi szezonban látottal. De úgy gondolom, hogy nagyon jó munkát végzünk. Folyamatosan fejlődünk, a csapat egyre erősebbnek tűnik. Ha megnézzük az utolsó két meccset, a Kecskemét ellen nagyon jól játszottunk, az idegenbeli meccsen pedig a 3. percben kaptuk a gólt pontrúgásból, de ezen is túl tudtunk azért lendülni. Megtaláltuk azt az utat, amit az edzőnk akart tőlünk, hogy nagy nyomást gyakoroljunk, hogy dominánsak legyünk a játékban. Úgy gondolom, hogy haladunk a megfelelő úton. De ez most egy új csapat Fehérváron - mondta a csakfoci.hu-nak a Fehérvár FC argentin támadója, a korábban hazájában, Chilében, Cipruson, Svédországban és Lionel Messi, Sergio Busquets, Jordi Alba, illetve rövid ideig Luis Suarez csapattársaként is futballozó Nicolas Stefanelli.

Amikor idejöttél, egy egészen más helyzet állt fent, mások voltak a célok, a csapat összetétele, ereje, a költségvetés, az edző. Mostanra valahogy minden egy kicsit "kevesebb" és "kisebb" lett. Ez milyen hatással van személy szerint rád vagy a motivációdra?

- Ez egy folyamat volt az előszezon kezdetétől, új edző érkezett, saját filozófiával, nekünk pedig tanulnunk kell, és alkalmazkodnunk kell hozzá. Úgy gondolom, hogy a csapat jól reagált. Több jó meccsünk is volt, szeretnénk így folytatni. Tudjuk, hogy ez nem ugyanaz a szezon és nem ugyanazok a játékosok vannak itt minden évben. Minden csapat igazol újakat és elenged játékosokat. Szóval alkalmazkodnunk kell ahhoz, amink van, és versenyképesnek kell lennünk. Ez a legfontosabb.

Amikor az év elején Magyarországra érkeztél, az első két meccseden két gólt lőttél, aztán viszont megállt a termelés. Mi történt, szükséged volt időre, hogy alkalmazkodj a magyar stílushoz, körülményekhez?

- Amikor Miamiból Magyarországra jöttem, egy bokasérülésem is volt, és nem tudtam megfelelően végigcsinálni a felkészülést. Ugye novemberben végeztünk az MLS-ben, majd februárban utaztam ide, anélkül, hogy felkészülési szezonom lett volna. Ráadásul a bajnokság már elkezdődött, így muszáj volt egyből ugranom és játszanom. Most, hogy már megfelelő alapozással a hátam mögött játszom, más a helyzet. Jól érzem magam, és nagyon hiszek abban, hogy a gólok és a gólpasszok is megérkeznek majd, mint ahogy az elmúlt néhány meccsen.

Mi a szereped most a csapatban? Három meccsen szereptél eddig az idényben kezdőként.

- Én csak próbálom segíteni a csapatot, amikor csak lehetőséget kapok, hogy meccseket nyerjünk, gólokat lőjünk, hogy boldogok legyenek a szurkolóink. Ez a csapat fő célja. Csapattársak vagyunk, küzdenünk kell egymásért, és szerintem ez a legfontosabb, hogy ott legyél a társaid mellett a pályán és azon kívül is.

A Kecskemét ellen kiemelkedően futballoztál csereként beállva, két gólt is szereztél, látszott, hogy élvezed a focit. Miért jött ki ott annyira jól a lépés?

- Arra már rájöttem, hogy a legjobb teljesítményt akkor tudom nyújtani, amikor nem gondolkodom túl sokat és csak játszom. Szóval azt hiszem, ez egy ilyen meccs volt akkor, a legjobb érzésekkel léptem a pályára. Talán több ilyenre lenne szükségem...

Amikor Fehérvárra érkeztél, Bartosz Grzelak volt az edző, akivel együtt dolgoztatok Stockholmban is, és aki szorgalmazta a leigazolásodat. Aztán ő hat hónap után elment. Hogyan élted meg ezt?

- Ilyen a futball. Együtt dolgoztunk az AIK-nál, aztán miután ő elhagyta a svédországi klubot, én is elmentem. Szóval a futballban normális, hogy külön utakon járunk. De aztán egy szép hat-hét hónapot tölthettünk itt Fehérváron. Nagyon tiszteltem őt, nagyon bízott bennem már Svédországban is, amikor épp nem voltam a legjobb formában, de ő lehetőséget adott, nagyon élveztem vele a közös munkát ott is és itt is.

Volt jónéhány fehérvári csapattársad, aki őt követve ment Újpestre. Nálad felmerült ez a lehetőség?

Nem, nekem szerződésem van a Fehérvárral, és semmi ilyesmiről nem esett szó az ügynökömmel. Én most itt futballozom és élvezem. Nagyon szeretem a klubot és a csapattársaimat.

Az a tény, hogy sok fiatal van a Vidi-öltözőben, előny vagy hátrány a csapat szempontjából?

- Én előnyösnek érzem, mi mindig szeretnénk kihasználni a lehetőséget, hogy ez a fiatal energia ott van az öltözőben és a pályán is. Futnak, küzdenek, azért vannak ott, hogy tanuljanak, és úgy gondolom, hogy ezt ki is tudjuk használni. Ha valaki tisztességes munkát végez, mindegy, hogy ki a fiatal játékos és ki nem. Szóval szerintem tényleg nagyon jól alkalmazkodnak az első csapathoz és sikeréhesek.

Tapasztaltabb játékosként neked is vezetned, irányítanod kell őket?

- Leginkább megpróbálsz beszélni velük, hogy megnyugtasd őket, ha kell. Azt tudják, hogyan kell focizni, nem kell tanítanod őket. Ott kell lenned, hogy támogasd őket, és megpróbálod őket 100 százalékban arra ösztönözni, hogy ne féljenek játszani, vagy élvezzék a futballt, ahogy mi is, tapasztalt játékosok.

Jó esély lehet arra, hogy Kovács Patrik Angliába szerződik. Mit gondolsz erről, hiányozna a csapatnak?

- Ő az egyik legjobb fiatal játékosunk, abból is látszik, hogy 16-17 évesen ilyen jól teljesít. Ő is úgy játszik a meccseken, mint egy tapasztaltabb játékos, jól alkalmazkodott a követelményekhez, de nyilván még neki is fejlődnie kell. Az pedig normális, hogy ilyen hírek keringenek róla, és hogy keresik őt. Nekünk pedig segítenünk kell neki abban, hogy addig is nyugodt maradjon, és hogy tovább dolgozzon. Így nem kell túl sokat foglalkoznia a külső dolgokkal, továbbra is gólokat kell lőnie, és élveznie kell a futballt. És akkor a dolgok jól fognak alakulni számára.

Korábbi MLS-játékosként hogyan látod a különbséget a két bajnokság között? Visszalépés Magyarországra jönni?

- Nem, mert mondhatom, hogy az országok nagyon mások, és máshogy játsszák azért itt, Európában a futballt. Több szenvedélyt látni a hozzáállásban és a játékban is, de az MLS-ben is rengeteg minőségi játékos van, akik igazán versenyképessé teszik a ligát. Soha nem hasonlítom egyébként össze a két bajnkságot, mert szerintem mindig van különbség a futballban. Amerikában az első sportág az NFL, az amerikai foci, Európában viszont a futball, ez az igazán nagy különbség.

Ismerted a magyarokat az MLS-ben? Gazdag Dániel, Sallói Dániel?

Kétszer is játszottam Gazdag ellen. Azt hiszem, az első meccsen, amikor ellene játszottam, nyertünk, de a másodikon, azt hiszem, két gólt lőtt ellenünk. Szóval igen, ismerem őt, nagyon jó játékos, mondhatni egy legenda ott, nagyon szeretik őt Philadelphiában. És nagyon tetszett, ahogyan játszott.

Volt egy másik legenda is arrafelé...Tudom, hogy amikor ideérkeztél, mindenki Messiről kérdezett, mert együtt játszottatok Miamiban. Milyen volt a kapcsolatotok? Milyen lehet egyáltalán a kapcsolatod egy ilyen élő legendával, egy ekkora sztárral, mint ő?

- Nagyon jó volt az az időszak, amit együtt töltöttünk csapattársként. Számomra az olyan volt, mint egy álom, mert én januárban írtam alá az MLS-be, ő pedig decemberben, egy hónappal azután, hogy megnyerte a világbajnokságot a hazám, Argentína válogatottjával. Szóval sokkoló volt ez az egész számomra. De ő egyébként egy nagyon normális srác. Ő is argentin, mint én, szóval sok közös témánk volt. Nekünk, csapattársaknak pedig lehetőségünk volt arra, hogy minden nap láthassuk őt az edzéseken és a meccseken, és hogy megnyerjük vele a helyi Ligakupát, ami hihetetlen volt. Szóval élveztem látni őt nap mint nap, ez egy csodálatos élmény volt a számomra.

Megvan Messi telefonszáma?

- Igen, igen...

Nem akartam elkérni, csak megkérdeztem...

Ne is zavarjuk most őt, épp a válogatottnál van... (nevet)

Jó vagy rossz egyébként Messivel együtt játszani? Nyilván tudom a válaszod, főleg argentinként, de ha ő a pályán van, minden róla szól.

- Egy igazi előny, hogy ő a csapatodban van. Csak meg kell találnod őt egy jó helyzetben, és ő megoldja a dolgot. Állandóan készen kell állnod, mert ő mindenhonnan be tudja tenni a labdát, mindenhonnan tud gólpasszt adni. Szóval mindig könnyű vele játszani. Ő úgy érti a futballt, mint senki más.

A legnagyobb sikered a svéd bajnoki cím volt eddig az AIK Solnával. Milyen volt az első európai futballélményed Argentína, illetve Dél-Amerika után? Leírható volt a változás?

- Nagy váltás volt, az biztos. Amikor átigazoltam, 22 éves voltam, és egy másik kultúrával, másik futballal kellett megismerkednem. Kellett pár hónap, hogy alkalmazkodjak. De aztán nagyon éreztem a klub szeretetét, a támogatást és az ország szeretetét is. Nagyon sokat segítettek nekem, és a klubban dolgozó emberek is sokat tettek azért, hogy sikeres legyek. Aztán egy évvel azután, hogy aláírtam, megnyertük a bajnokságot, és élvezhettem a sikert, még mindig emlékszem arra, hogy anyukámmal, apukámmal és a feleségemmel együtt ünnepeltem ott. És vannak olyan emlékek, amelyek örökre megmaradnak a fejemben. Az, hogy velem voltak azok, akikkel végigjártuk az egész pályafutásomat, a felsőbb és alsóbb osztályokat, igazán szép élmény volt.

És hogyan látod Magyarországot és a magyar focit?

- Ez egy minőségi bajnokság. Elég, ha megnézed a felállásokat, a védők magasságát, senki nem kevesebb, mint 179 centiméter (Stefanelli 166 - a szerk.). De alkalmazkodni kell. Ez a kihívás külföldön. Minden bajnokság, ahol voltam, más kihívást jelentett. Az én játékstílusom ilyen, nem játszom túl sok hosszú labdát. Szeretem, ha a labda a földön van. De ez most más. Erősebb, mondhatom.

Volt olyan NB I-es védő, aki ellen kimondottan kellemetlen vagy nehéz volt játszani?

A felcsúti Gollát mondanám talán. Ő nagyon kemény volt. Ráadásul azon a meccsen túl sok magas labda jött felém, én meg háttal a kapunak...na, az nem volt könnyű ellene, komoly kihívást jelentett. De az NB I-es védők összességében mondva is nagyon erősek fizikálisan.

És mennyire lehet erős a Vidi? Akár ebben az idényben, akár hosszabb távon?

- Most szeretnénk a lehető legtöbb pontot megszerezni. Lassan a szezon felénél járunk, majd meglátjuk, hogy hol fogunk végezni, de szerintem jó úton járunk, jól futballozunk. Idegenben több pontunk kellene, hogy legyen, de van még négy meccsünk arra, hogy jól zárjuk az őszi szezont, és a Magyar Kupában is fontos lesz számunkra, hogy versenyben maradjunk.

Te meddig segíted majd a Vidit, mik a terveid a jövőre nézve? Azt már fejben egyébként eldöntötted, hol és mikor vonulsz majd vissza?

- Nem, nem igazán. Van az a tapasztalatom, hogy amikor megtervezek valamit, pont az ellenkezője történik meg... Nem lehet tervezni, mert túl sok váratlan dolog történik folyamatosan. Azt tudom, hogy élő szerződésem van a Vidinél. Boldogok vagyunk itt, a családom is itt van, a gyerekeim ide járnak iskolába. Ez nem ugyanaz már, mint amikor egyedülálló vagy, most a családra kell elsősorban gondolni.

Valószínűleg maradok a következő idényre is, de majd meglátjuk - nem tervezek ugye....