Nem sajnálod, hogy kimaradsz a Paks történetének feltehetően legeredményesebb szezonjából?
- Egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem – kezdte ifjabb Bognár György, a Budaörs vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. - Az megfordult a fejemben, hogy milyen jó lett volna, ha tavaly szerepel ilyen kimagaslóan a Paks. Nagyon örülök azonban, hogy itt tart a klub. Egy picit magaménak is érzem az eredményeket, hiszen három évig én is azért dolgoztam, hogy sikeresebb legyen a csapat. Továbbra is nagyon jó a kapcsolatom a stábbal és a játékosokkal, amikor tehetem, a helyszínen nézem meg a Paks meccseit.
Az NB I-ből az NB III-ba igazoltál, igaz vezetőedzőnek. Volt benned dilemma, hogy elfogadd a Budaörs ajánlatát?
- Nem sokat gondolkodtam, vágytam már rá, hogy vezetőedzőként dolgozhassak. Természetesen kikértem apa véleményét, ő is azt mondta, hogy felkészült vagyok, vágjak bele. Az pedig külön öröm, hogy Budaörsön bizonyíthatok, ahol korábban játékosként, utánpótlásedzőként és asszisztensedzőként is megfordultam.
Könnyű ezzel a névvel érvényesülni a magyar futballban?
- Már nem érzem ennek sem az előnyét, sem a hátrányát. Játékosként természetesen folyamatosan összehasonlítottak édesapámmal, ami akkor zavaró volt. Most is akadnak olyanok, akik nem ismernek és sokszor csak legyintenek, hogy biztos, ez is az apja miatt van itt. Akik tisztában vannak a szakmai felkészültségemmel azoknál már egyáltalán nem téma a nevem.
Akik mindkettőtöket jól ismernek, azt mondják, nagyon hasonlít az edzői filozófiátok. Van, amiben mégis különböztök?
- Tényleg ugyanazt gondoljuk a futballról, mindketten szeretjük, ha sok helyzet van és támadó felfogásban játszik a csapatunk. Folyamatosan követem az NB I-es meccseket, de ahol nem történik semmi, elkapcsolok. Nézői szemmel kell megközelíteni a mérkőzéseket, a szórakoztatás, a látványos, eredményes futball kialakítása a cél. Ha nagyon erős kereted van, akkor nyerj címeket, ha nincs, akkor játssz minél közönségszórakoztatóbb focit – én ezt vallom.
És a különbözőségek? Állítólag az MTK-nál édesapád volt a jó zsaru, te pedig a rossz zsaru.
- Ezt a hasonlatot én is hallottam, de nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Ugyanaz volt a felállás és a munkamegosztás köztünk az MTK-nál is, mint bárhol máshol, ahol előtte együtt dolgoztunk. Amikor úgy alakult, hogy el kellett jönnünk, az idősebb játékosok mind megkerestek és elmondták, hogy szerettek velünk együtt dolgozni és sajnálják a történteket. Tény, az MTK-s időszak nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, de ennek a szakmai boncolgatásába most már nem mennék bele.
Édesapád nem titkolja, hogy szakmai kérdésekben nem nagyon hallgat senkire. Amikor együtt dolgoztatok a te véleményedre adott?
- Abszolút. Kikérte a véleményemet, és előfordult, hogy az alapján döntött, amit én javasoltam neki, például egy cserénél vagy taktikai elem esetében. Persze, olyan is volt, hogy meghallgatott, majd azt csinálta, amit ő jónak látott. Megjegyzem, ebben is nagyon hasonlítunk, én is kevés ember véleményét fogadom el.
A jellemünkből adódóan szeretjük, ha úgy történnek a dolgok, ahogy mi akarjuk.
- Ugyanakkor megvan az az erényünk, ha esetleg valamit rosszul ítéltünk meg, azt belátjuk és tudunk rajta változtatni.
Nyáron kezdő vezetőedzőként viszonylag sok új játékost kellett beépítened a csapatba. Az új szerzemények kiválasztásába mennyire folyt bele édesapád?
- Amennyire szükségem volt rá, kikértem a véleményét az igazolásoknál. Már csak azért is, mert itt Budaörsön nincs felettem szakmai döntéshozó, vagyis a keret kialakítása maximálisan az én felelősségem. Apa az NB I-től az NB III-ig szinte minden játékost ismer, tisztában van az emberi tulajdonságaikkal is. Sokat segített a kezdetekben és azóta is támogat. Például a bajnoki meccs előtt és után rendszeresen egyeztetünk. Kikérem a véleményét, kíváncsi vagyok a meglátásaira, aztán persze én döntök.
Mit kell elérned Budaörsön?
- Rövid idő alatt vissza kell vezetni a csapatot az NB II-be. Az első évben össze kell raknom egy ütőképes csapatot, amelyik jövőre már esélyes lehet a feljutásra. Tudtuk, hogy idén a Tatabánya és a Veszprém sokkal előttünk jár, de azt is mondhatnám, hogy a teljes mezőny előtt. Azzal is tisztában voltam, hogy a szezon eleje nagyon nehéz lesz, ez be is jött. Utána feljebb kapaszkodtunk, de azt gondoltam jobb helyezéssel megyünk majd a téli szünetre. A tavaszt két győzelemmel kezdtük, úgyhogy folyamatosan zárkózunk fel.
Fiatal, pályakezdő vezetőedző vagy profi futballmúlt nélkül. Ez utóbbinak érzed hátrányát?
- Most már nem igazán. Játékosként az NB II-ig vittem, de ott is kevés meccsem volt, inkább NB III-as futballista voltam, így a profi világ működését nem tapasztalhattam meg. Asszisztensedzőként viszont belecsöppentem ebbe a világba, és látom, mi hogyan működik. Vagyis, amit futballistaként nem tudtam elsajátítani ezzel kapcsolatban, azt sikerült edzőként. Itt Budaörsön egyáltalán nem érzem annak hátrányát, hogy pályakezdő vagyok. A keretben van 6-7 olyan játékos, akivel már dolgoztam együtt, a vezetőket, a helyet, a körülményeket tökéletesen ismerem. Nyilván mindig mindenhol vannak olyan játékosok, akik adott esetben próbálkoznak minél több előjogot szerezni maguknak, de az független attól, hogy az edző éppen tapasztalt vagy sem.
Gyerekként megtapasztalhattad, hogy az edzői szakmának vannak árnyoldalai is, hiszen édesapád hosszú évekig nem dolgozott a legmagasabb szinten. Miért lettél mégis edző?
- Nagyon fiatalon tudtam, hogy edző szeretnék lenni, a húszas éveim elején nagy energiákat már nem is fektettem a labdarúgó pályafutásomba. Inkább tanultam, voltam kint fél évig Lyonban egy gazdasági egyetemen, majd az Egyesült Államokban, ahol főleg az angol nyelv elsajátítása volt a fő célom. Apu leginkább olyan kluboknál szeretett dolgozni, ahol a szakmai munkát maximálisan ő irányíthatja, családias a hangulat, nincs folyamatosan reflektorfényben, ezért alacsonyabb osztályban is jól érezte magát. Biztos vagyok benne, ha a Ferencvárostól felhívnák, hogy legyen ott edző, nemet mondana. Persze, tudom, hogy ez soha nem fog megtörténni… Ebben is hasonlítunk egymásra. Paks például ideális hely ilyen szempontból. Haraszti Zsoltnak rengeteget köszönhet a magyar futball, hiszen kevés pénzből, csak hazai játékosokkal ért el nagy sikereket.
Ott tartasz most a pályádon, ahol eltervezted?
- Ott. Amikor nyolc éve elkezdtem edzősködni, nekem az volt a legfontosabb, hogy minél többet tanuljak. Foglalkoztam gyerekekkel, de ezzel párhuzamosan már pályaedző voltam Budaörsön. Fárasztó volt két csapat mellett dolgozni, de minden percét imádtam. Természetesen az a célom, hogy idővel majd a legmagasabb szinten is kipróbálhassam magam.
Tizenkét NB I-es kispad van, amelyből ráadásul ötöt külföldi szakember foglal el. Nincs túl sok hely…
- Tudomásul kell venni, hogy ez egy ilyen szakma, kevés helyre sokan pályáznak. Engem kevésbé foglalkoztat, hogy hány külföldi edző dolgozik az NB I-ben. Biztos van közöttük rossz is, meg jó is. Blagojevic például kiváló munkát végez Debrecenben, ő értékesebbé, színvonalasabbá teszi a bajnokságunkat.
Én inkább azon szoktam gondolkodni, hogy magyar edzők miért nem dolgoznak külföldön?
Hogy ne a legerősebb bajnokságokról beszéljünk: Ausztriába, Lengyelországba, Csehországba miért nem jut el egy magyar edző sem?
És miért nincsenek magyar edzők külföldön?
- Mert a magyar futballnak egy-két klubot leszámítva nincs külföldi piaca. Jól néz ki, hogy a magyar válogatott gerincét topligákban játszó játékosok alkotják, de a nagy részük gyerekként sokkal többet futballozott külföldön, mint itthon. Kevés olyan játékos van, mint Gera Zoli, aki az NB I-ben felépíti magát és külföldön komoly karriert csinál. Tapasztalataim szerint itthon nagyon sok 18, 19 éves fiatal nem érett még a felnőtt focira, de az elvárások már komolyak. Ha pedig nem érettek, sokan lemondanak róluk, később hiába fejlődnek magasabb szintre, már nem fognak olyan karriert befutni, amit a tehetségük alapján esetleg szántak nekik. Mindamellett úgy gondolom, hogy a mai fiatal játékosok hatalmas lemaradásban vannak a taktikai és a technikai fejlődési folyamatban a nyugati futballkultúráktól. Véleményem szerint ezekkel a területekkel kellene sokkal többet foglalkoznunk. Én nem értek egyet azzal az általánosítással, hogy a magyar játékosok technikailag képzettek. Már nem, ezek az idők elmúltak.
A hazai edzők között van példaképed édesapádon kívül?
- A magyar edzői mezőnyben Szabó Pistát nagyon nagy szaktekintélynek tartom, felnézek rá. Ő egyértelműen ott van az első helyek egyikén. A jelenleg aktív edzők közül Márton Gabi elképzelései, törekvései is szimpatikusak. Nem ugyanazt képviseli, mint amit én, de figyelemreméltó a munkája.
Ha esetleg nem úgy alakul a vezetőedzői karriered, ahogy szeretnéd, el tudod képzelni, hogy újra összeálljon a Bognár-Bognár tandem?
- Abban a felállásban, ahogy korábban együtt dolgoztunk, kevés esélyt látok rá.
Nem azért jöttem el, hogy az első probléma után visszamenjek apa mellé.
- Egyrészt már nem is tudnék, hiszen vannak a helyemen, másrészt pedig szeretném a saját utamat járni. Nekem az edzőség a szenvedélyem, számomra ez nem arról szól, hogy minél gyorsabban nagyon sok pénzt keressek. Természetesen szeretnék majd az NB I-ben dolgozni, de ha esetleg másképp alakul a pályafutásom és mondjuk utánpótlásedzőként tudok leginkább a magyar futball hasznára lenni, akkor is boldog leszek.
