Szabó István a Csakfocinak adott interjúban beszélt többek között arról, hogy:
- Szerződésben áll-e még a Kecskeméttel
- Valóban most van a legerősebb kerete a Kecskemétnek
- Nikitscher Tamás valóban kikérte-e a véleményét, mielőtt aláírt volna a Real Valladolidhoz
- Igaz-e, hogy nem akarta elvégezni a pro licenszes tanfolyamot
- Mikor lenne igazán csalódott
"Sok edző viszont büszke lenne, ha csak három és fél év után mentenék fel"
Kezdjük azzal, hogy Ön még a KTE alkalmazottja vagy már elváltak az útjaik?
- Tulajdonképpen felmentettek a munkavégzés alól - kezdte a Csakfocinak adott interjút Szabó István, a Kecskemét korábbi vezetőedzője. -Való igaz, nem jöttek akkor az eredmények, szóval ez is benne volt a pakliban. Sok edző viszont büszke lenne, ha csak három és fél év után mentenék fel. Jelenleg is élő szerződésem van a KTE-vel, amelyben nyilván benne van, hogy megfelelő ajánlat esetén leülünk beszélgetni a tulajdonos úrral.
Milyen a viszonya jelenleg a KTE tulajdonosával?
- A tulajdonos úrral továbbra is jó a kapcsolatom. Bennem eddig sem volt semmilyen tüske. A Kecskemétnek köszönhetek mindent, itt születtem, lettem profi játékos majd edző, rengeteg sikert értünk el, akár utánpótlás, akár a felnőtt csapatot nézem. Sok jó labdarúgót neveltünk ki, többen már a válogatottban is játszottak.
Ahogy említette, fel van mentve a munkavégzés alól. Hogyan telnek így mostanában a mindennapjai?
- Tulajdonképpen napirend szerint próbálok élni, a legfontosabb, hogy az ember a testi-lelki harmóniáját megőrizze. Ez annyit jelent, hogy általában edzek, sportolok, és tanulok is, hiszen még tart a pro licenszes tanfolyam, májusban is két alkalommal találkozunk, majd a gyakorlati vizsga június közepétől indul. Azt is sokan tudják rólam, hogy családcentrikus vagyok, velük is próbálom kihasználni ezt az időt.
Igaz, hogy Ön állítólag egyáltalán nem is akarta elvégezni a pro licenszes tanfolyamot?
- Erre azt tudom mondani, hogy én mindig is tanuláspárti voltam, és már korábban, 2012-ben jelentkeztem a tanfolyamra, maximális pontszámot értem el, de végül mások kaptak lehetőséget. Azután mindig úgy alakult az élet, hogy nem jelentkeztem, majd eljött ez a pillanat.
Állítólag a Kecskemét a nyelvi korlátok miatt döntött úgy, hogy csak magyarokkal dolgozik, mint a Paks. Hogy áll az angollal?
- Tanulom a nyelvet, mert egy jó vezetőedzőnek szerintem tudnia kell a nyelvet valamilyen szinten, úgyhogy igyekszem ennek is megfelelni.
Beszéljünk a még a kecskeméti időszakról. Egyszer a fia, Banó-Szabó Bence fegyelmi ügybe keveredett a klubnál, amely során az ön távollétében hoztak döntést, amit nem vett jó néven. Ez igaz volt?
- Én mindig tiszteletben tartottam a klub döntéseit. Bence egyébként jelenleg sajnos sérült, és mindenkinek az a közös célja, hogy mihamarabb felépüljön, és segítse a csapatot céljai elérésében.
"Egy ilyen felmentés senkinek sem esik jól"
Helmich Pál távozásakor a klub kommunikációjában olyan sugallat is volt, hogy Ön és a játékos között volt nézeteltérés. Mi történt valójában?
- Vannak olyan játékosok, akikkel egy vezetőedzőnek jobb, mélyebb a kapcsolata. Pál egy nagyon tehetséges játékos, és ha visszatekint erre az időszakra, láthatja ő is, hogy az NB III-ból kért próbajátékot, majd rögtön az NB I-ben kapott lehetőséget. Most már az Újpest játékosa, ugyan nem tartjuk a kapcsolatot, de sok sikert kívánok neki, a pletykákra pedig nem szeretnék reagálni.
Milyen viszonyban maradt a kecskeméti játékosokkal?
- Nyilvánvalóan egy ilyen felmentés senkinek sem esik jól, de mindenkivel jó a viszonyom. A mai napig jól esik, hogy például a külföldre szerződött labdarúgókkal is tartjuk a kapcsolatot, mint például Nikitscher Tamás, Szűcs Kornél vagy az azóta hazatért Szalai Gábor. Mindenkinek a saját feladatait kell ellátni elsősorban, tehát ez nem arról szól, hogy minden egyes nap felhívjuk egymást. Úgy gondolom, hogy azokkal a játékosokkal, akik a közös munkában hittek, mindig is jó volt a kapcsolatom. Az is magáért beszél, hogy ebből a csapatból öten is válogatott játékosok lettek, többen külföldi bajnokságba tudtak szerződni.
Nikitscher esetleg az ön véleményét is kikérte, mielőtt aláírt volna a Real Valladolidhoz?
- Beszélgettünk, de azt azért nem merem kijelenteni, hogy ez alapján döntött volna. Ő is megtisztelt azzal, hogy felhívott, és nem csak pár percet beszéltünk, kikérték a véleményemet. Engem nagyon boldoggá tesz, hogy a bizalmukba fogadtak volt játékosaim, mindig is a legjobbat szerettem volna adni nekik.
"Ha egy év múlva sem lenne csapatom, akkor csalódott lennék"
Nagyon sűrű a mezőny, hogyan látja most, meglehet a bennmaradás a Kecskemétnek?
- Télen nagyon megerősödött a keret, talán ez minden idők egyik legerősebb kecskeméti kerete. Nem vagyok jós, de egy dolog biztos: nagyon elszántan küzdenek a céljuk elérésért.
Mit gondol, Gera Zoltán miben változtatott?
- Nem lenne korrekt, ha én kívülről más edző munkáját elkezdeném véleményezni. Akkor sem tettem, amikor benne voltam a 12 csapatos NB I edzői rangsorában, most sem fogok véleményt formálni. Nincs is alapom erre, hiszen nem látom a napi munkát, hétvégén azért, ha tehetem megnézem a mérkőzéseket, és bízom benne, hogy elérik a céljaikat.
Összességében nézve hogyan értékelné a kecskeméti időszakát? Feljutás után jött az ezüstérem az NB I-ben, majd a hatalmas bravúr után jött egy visszaesés. Miért történt ez?
- Amikor a stábbal átvettük az NB II-es csapat irányítását, akkor közösen történt egy filozófia, egy elképzelés meghatározása, ezen mentünk végig. Úgy gondolom, hogy nem kell nekem az eredményeimről beszélni, azok beszélnek helyettem is. Nagyszerű csapat alakult ki az évek során, amely a közönséggel is egymásra talált. A sikereknél sosem csak magamat emeltem ki, mindenkinek benne volt a munkája, és a mostani eredményeknél sem bújok el, nekem is van ebben felelősségem.
Az utóbbi időszakban arról szóltak a hírek, mi is úgy tudjuk, hogy a Honvéddal és a Diósgyőrrel is volt egyeztetése, végül mindkét klubnál másra esett a választás. Miért?
- Az természetes, hogy vannak érdeklődések, beszélgetések, ahogyan az is, hogy ezek a tárgyalások olykor nem úgy fejeződnek be, ahogyan azt a két fél szerette volna. Mindkét csapatnál van vezetőedző, így nem lenne tisztességes, ha én most elkezdenék erről részletesen beszélni.
Mondhatni, a magyar edzők közül most olyan polcon van, hogy ha valahol edzőváltás történik, ott biztosan felmerül a neve, talán még válogathat is az ajánlatok közül. Nincs meg annak a veszélye, hogy ha valaki ebben a helyzetben sokáig nem ül le egy kispadra sem, előbb-utóbb kikopik a neve?
- Ez érdekes kérdés, de én úgy látom, hogy először is be kell fejeznem a pro licenszes tanfolyamot, utána bármelyik osztályban lehetek vezetőedző. Ha hosszabb távról beszélünk, akkor benne lehet, hogy nem keresik már annyiszor az embert, de nagyon bízom benne, hogy ez nem így lesz. Ha valaki elolvassa az edzői pályafutásom, akkor láthatja, hogy volt abban 10 év utánpótlásban töltött idő, NB III, NB II és NB I is. Dolgoztam kicsi és nagy stábbal, asszisztensként és vezetőedzőként is. Mindezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy nekem semmilyen szinten sem derogál a munka, szeretnék dolgozni, de nem vagyok jövőbelátó, nem tudok tulajdonosi fejjel gondolkodni. Nem akarom megkerülni a kérdést, ezért úgy érzem, ha egy év múlva sem lenne csapatom, akkor csalódott lennék.
Kicsit Máté Csabáéra is hasonlíthat a helyzete: az ő neve a sikeres ferencvárosi beugrás után szinte mindenhol felmerült lehetséges vezetőedzőként a hírekben. A debreceni szerepvállalása viszont kudarc lett, esetében láttuk, hogy nagyot lehet égni, ha valaki nem egy megfelelő ajánlatot fogad el. Ön szerint mennyire vízválasztó az Ön karrierjében, hogy a következő állomáshelyén mindenképpen sikeres legyen?
- Attól függ, hogy az önök és a vezetők fejében mi nevezhető sikeresnek. Véleményem szerint az, amikor a teljesítmény túlmutat az igényszinten. Lehet a bennmaradás elérése, vagy egy középcsapatból magasabban jegyzett csapatot csinálni, de ezt már az aktuális helyzetben kell megbeszélni a vezetőséggel. Szerintem az is siker, ha egy fiatal magyar játékost kinevelünk, a válogatottban is játszik, külföldre tud szerződni. Persze én nem zárkózom el a külföldi játékosoktól sem, velük is szívesen dolgozom, nagyon szép, hogy Pakson csak magyar játékosokra építenek, voltam is ott asszisztensedző csodálatos környezetben, de ez nem kívánságműsor. Összeségében nézve a siker alatt több dolgot érthetünk.
