Három mérkőzésen vagy túl az osztrák élvonalban. Hogyan élted meg ezeket a találkozókat a másodosztály után?
- Sajnos az első két mérkőzésen nem sikerült nyernünk, az előző hétvégén viszont végre sikerült begyűjtenünk a három pontot. Az eddigi pályára lépéseim után rendre jó visszajelzéseket kaptam a szakmai stábtól, úgy gondolom, hogy eddig a második találkozón nyújtottam a legjobb teljesítményt. Vezetőedzőnk is kiemelte, hogy mindent kiadtam magamból ezeken a meccseken, csináljam tovább ugyanígy. A cél, hogy minél több játéklehetőséget kapjak, ami eddig úgy gondolom, hogy jól alakul. Minél előbb szeretnék bekerülni a kezdőcsapatba, valamint gólokkal és gólpasszokkal segíteni a csapatot.
Miben van a legnagyobb különbség a két osztály között?
- Az élvonalbeli csapatok játékosainak többsége már hatalmas rutinnal rendelkezik, rengeteg mérkőzés van már a lábukban az első osztályban, és sokkal komplexebbek, mint amilyen játékosokkal a másodosztályban találkoztam. A Salzburg ellen minden csapatnak nehéz játszani, ők a legjobb csapat Ausztriában és rögtön az első meccsen ellenük kellett pályára lépnem, ami kicsit fura érzés volt, hiszen az anyacsapatom ellen játszottam. Egy kicsit nagyobb izgalom is volt bennem ezért, de ahogyan beálltam, ez már el is múlt, nem foglalkoztam azzal, hogy ki az ellenfél.
Sajnos korábban a sérülések sem kerültek el, sőt, ha minden igaz, ha nem kerülsz ki Salzburgba, akkor a pályafutásod is veszélybe került volna a térded miatt.
- Amikor még otthon játszottam valóban sok probléma volt a térdemmel, megrepedt a csont benne, de aztán a debreceni időszakom alatt ezt egyáltalán nem éreztem, elmúlt a fájdalom, ezért nem is volt több vizsgálat ezzel kapcsolatban. Aztán ahogy Ausztriába kerültem, 1-2 hónappal később ismét elkezdett fájni a térdem és ezt követően kezdték el alaposabban kivizsgálni és kiderült, hogy komolyabb a sérülés, mint gondoltuk.
Azt mondták az orvosok, hogy az "utolsó pillanatban" kerültem a kezük közé, szerencsém volt, hogy még éppen időben észrevették a térdfájásom okát.
Ekkor is volt egy nagyjából 2 hónapos kihagyásom, semmit nem edzhettem ezzel a sérüléssel, csak pihennem kellett folyamatosan. Tavaly júliusban pedig a vállamat kellett műteni, ekkor nagyon lehangolt voltam, hiszen remek formában játszottam azokban a hónapokban. Lelkileg nagyon mélyről kellett visszajönnöm, de aztán fejben sikerült helyretennem a dolgokat, valamint rengeteg támogatást kaptam a családomtól, a csapattól és a menedzsmentemtől.
Mennyire volt nehéz döntés, hogy Salzburgba igazolj? Győzködtek Debrecenben, hogy maradj?
- Nem volt egyszerű helyzet sem a család, sem az én számomra, nagyon sokat örlődtem, hogy belevágjak-e az osztrák kalandba. A debreceni akadémia vezetője, Herczeg András is nagyon szerette volna, hogy maradjak, és egy kicsit meg is ijedtem a lehetőségtől, ezért először közelebb voltam ahhoz a döntéshez, hogy maradok otthon, de végül csak rábólintottam a salzburgi lehetőségre, utólag nézve pedig remek döntésnek bizonyult.
Miben láttad a legnagyobb különbséget edzéseken, miután Debrecenből a Salzburg utánpótlásához került?
- Egyértelműen a csapattársak hozzáállása volt a legnagyobb különbség, mindenki meghalt a pályán az edzéseken is, hogy hétvégén bekerüljön a kezdőcsapatba. Egyszerű a képlet, ha nem adsz bele száz százalékot a tréningeken, akkor nem játszol a hétvégi meccsen, mert a társak egészen biztos, hogy mindent beleadnak, nem fér bele a kihagyás az edzéseken.
A hozzáállásommal persze Debrecenben sem volt probléma, de azt meg kellett szokni, hogy ez itt nem számít egyedülállónak, és egyik társamon sem látom, hogy éppen nincs kedve edzeni, vagy hogy várja az edzés végét.
Eleinte azért sem volt egyszerű, mert nem tudtam németül, angolul pedig csak keveset, mára azonban már ez sem jelent problémát. Néhány hónap elteltével már tökéletesen megértettem a társaimat a pályán és azon kívül is, fél év után a beszéd is elég jól ment, manapság pedig már szinte tökéletesen megy a német.
A gyorsaságod nemzetközi szinten is kiemelkedő. Ausztriában van olyan védő, aki fel tudja veled venni a ritmust?
- Valóban a gyorsaság a legfőbb erősségem, odahaza rendre én voltam a leggyorsabb az utánpótláscsapataimban, Salzburgban viszont már nem ennyire volt egyértelmű a helyzet. Azt tapasztaltam például a sprintek alkalmával, hogy itt sokkal gyorsabbak már a játékosok. A bajnokságban ugyan ki tudom használni a sebességemet, de már közel sincs akkora különbség, mint otthon volt, még a védők között is akadnak nagyon gyors játékosok.
A szüleid is sportoltak korábban, kitől örökölted a gyorsaságodat?
- Nem láttam őket játszani, de elvileg mindketten nagyon gyorsak voltak, szóval mondhatni, hogy mindkettejüktől örökölhettem. Édesanyám és édesapám is kézilabdázott, gyerekkoromban pedig én is űztem ezt a sportágat iskolai szinten.
A törökszentmiklósi kézilabdacsapat szeretett is volna leigazolni, de én végül a foci mellett döntöttem, ez állt közelebb hozzám és ragaszkodtam ehhez.
A labdarúgás volt az első sport, amit kipróbáltam az életemben, és már egészen kis korom óta mondogattam, hogy én focista szeretnék lenni.
Teherként éled meg vagy inkább inspirál, hogy folyamatosan az "új Szoboszlaiként" emlegetik, hozzá hasonlítják?
- Ez engem egyáltalán nem zavar, de szakmailag azért szerintem nem könnyű összehasonlítani minket, mert teljes mértékben különböző a stílusunk. Az, hogy hozzá hasonlítanak, szerintem csak azért van, mert én is Salzburgban vagyok, azt az utat járom, amit ő, de nem idegesít, hogy párhuzamot vonnak közöttünk.
Miért is zavarna, hiszen Magyarország jelenlegi legjobb játékosához, sőt nemzetközi szinten az egyik legjobb játékoshoz hasonlítanak.
Nagyon jó kapcsolatban vagyok továbbá Dominikkal, amikor ő például eligazolt Lipcsébe, akkor azt követően az ő lakását kaptam meg és ott éltem, amíg nem adtak kölcsön az Altachhoz. Tartjuk is egyébként a kapcsolatot, gratulált, hogy az élvonalba sikerült igazolnom, és biztatott, hogy továbbra is ugyanilyen keményen dolgozzak, valamint használjak ki minden játékpercet és éljek a lehetőségekkel.
Hogyan néz ki az álomkarrier számodra?
- Nem szoktam hosszú távon előre gondolkodni, mindig csak a rövid távú céljaimat tűzöm ki elsőként. Először is szeretnék az Altachnak és az anyaklubomnak is bizonyítani, hogy megértem az első osztályra, nyártól pedig a Salzburg felnőttcsapatának öltözőjébe szeretnék belépni, nem a Lieferingébe. Annyit azonban talán kijelenthetek a jövőmmel kapcsolatban, hogy mindenféleképpen szeretnék idővel valamelyik TOP 5-ös bajnokságban szerepelni, de ez egyelőre még nem aktuális.
Milyen céljaid vannak a magyar válogatottal kapcsolatban?
- Jelenleg az az elsődleges célom és nagy vágyam, hogy szerepeljek a 2021-es, magyar-szlovén rendezésű U21-es Európa-bajnokságon, mindent megteszek azért, hogy meghívót kapjak Gera Zoltán szövetségi edzőtől, ott pedig egy jó egyéni és csapatszerepléssel szintén fel tudnám hívni magamra a figyelmet. Aztán meglátjuk, mi lesz később, természetesen a felnőtt válogatott is az álmaim között szerepel, de lépésről lépésre kell haladnom.
NYIKES ZOLTÁN
