17 forduló után második helyen áll a Kecskemét az NB I-ben, ráadásul újoncként. Mi a titok? Miben vagytok jobbak, mint tíz másik vetélytársatok?

- A titok, ha lehet egyáltalán titokról beszélni, az a folyamatos, tervszerű építkezés és megvalósítható célok kitűzése – kezdte dr. Filus Andor a Kecskemét ügyvezetője a csakfoci.hu-nak. - 2015-ben Kecskemét lekerült a profi futball térképéről. A városban akkor egy megye I-es csapat működött, amelyben még én is játszottam. 2017-ben aztán a jelenlegi tulajdonos megvásárolta ezt a csapatot. Akkor az volt a cél, hogy feljussunk az NB III-ba, ami megtörtént, majd három éven belül az NB II-ben akartunk szerepelni. Ekkor technikai vezetőként segítettem a klubot, az utolsó harmadosztályú évünktől pedig már ügyvezető voltam. Az NB II-ben a biztos bennmaradás volt az elvárás. Ugyan a Diósgyőrtől és a Vasastól is kikaptunk, de ekkor hittük el mégis, hogy feljuthatunk. Végül 13 meccses veretlenségi sorozattal sikerült elérni az álmainkat.

Hogy aztán az NB I-ben is a biztos bennmaradás legyen a cél.

- Így van, nem is lehetett más célunk ezzel a háttérrel.

A mi játékoskeretünk értéke volt a legalacsonyabb, nem rendelkeztünk megfelelő infrastruktúrával, a költségvetésünk a 12. az NB I-ben, de még az NB II-ben is találunk 4-5 klubot, amely nagyobb büdzséből gazdálkodhat. Mindenki azt mondta, hogy a Kecskemét biztos kieső lesz.

Ehhez képest…

- Továbbra is a bennmaradás a legfontosabb, ehhez 38-40 pontot kell gyűjtenünk. Ha ez meglesz, majd meghatározunk újabb célt, de addig nem. Lépésről lépésre haladunk, tisztában vagyunk a határainkkal, csak addig fújjuk a lufit, amíg fenntarthatóan tudunk működni.

Feltűnő, hogy csak fiatalokat igazoltatok, a meghatározó játékosaitokkal pedig folyamatosan hosszabbítotok. Nem egy szokványos játékospolitikát folytat a Kecskemét.

- Mi egy nevelőklub vagyunk és azok is akarunk maradni. Az elmúlt években is fiatal tehetségeket igazoltunk vagy olyan játékosokat, akikre máshol nem számítottak. Szuhodovszki Soma például az ETO második csapatában szerepelt, Szabó István vezetőedzőnk azonban tisztában volt a képességeivel és leigazoltuk. De említhetném például Banó-Szabó Bencét is, akire a Honvéd nem számított. Ma már mindketten a Kecskemét nagy értékei, ugyanakkor a klub is hozzájárult ahhoz, hogy értékké váljanak. Nincs módunk, de nem is akarunk kész futballistákat igazolni. Mi a fiatalok nevelésében hiszünk, ez az utunk, így szeretnénk előrébb lépni és ezáltal hasznos tagja lenni a magyar labdarúgásnak.

Egy ilyen félszezon után mennyire kapósak a játékosaitok?

- Sok érdeklődés volt a játékosaink iránt, de senkiben nem merült fel, hogy távozzon. Tudják ők is, még el kell tölteniük itt egy kis időt, hogy szintet léphessenek. Egyáltalán nem biztos, hogyha ebből a családias légkörű klubból valaki kikerül, máshol is képes lesz hasonló teljesítményre. Azok a játékosok, akik egyszer már átélték, milyen az, ha nem számolnak velük, kétszer is meggondolják, hogy eligazoljanak-e.

Talán a Kecskemét dolgozik a legkisebb apparátussal az NB I-ben. Ennek milyen előnyei, illetve hátrányai vannak?

- Mi csak az előnyét látjuk ennek, például az igazolásoknál könnyebben és gyorsabban születnek meg döntések. Az tény, hogy többet és jobban kell dolgoznunk, mint a vetélytársainknak, de a hatékony munkával egy bizonyos szintig tudjuk kompenzálni a gazdasági fölényt. Mivel kevesen vagyunk, komoly átfedések vannak a munkakörökben, mindenki besegít a másiknak.

Az NB II-es szezonunkban például előfordult, hogy lebetegedett a pályamunkásunk, ezért a klubigazgatóval közösen vonalaztuk fel a pályát és raktuk ki a molinókat.

- Nekünk azonban nem munka, amit ezért a klubért teszünk, hanem egy életérzés. Itt a kollégák egy irányba húznak, tulajdonképpen egy nagy családként működünk, mindenkinek megünnepeljük a születésnapját, a névnapját a vezetőtől a portásig. Ha valakinek gondja van, meghallgatjuk, minden területen segítjük egymást.

A Kecskemét az elmúlt két évben egyaránt osztályt lépett. Nyáron pár hetetek volt, hogy készen álljatok a nagyobb kihívásokra. Az ügyvezető mennyit dolgozott azokban az időkben?

- Az elmúlt pár nyaramat a stadionban töltöttem. Nem csak én, de Tóth Ákos sportigazgató, Czéh László klubigazgató, Szabó István vezetőedző és Szabó Tibor utánpótlás-igazgató is rengeteget dolgozott, de ezt mondhatom jelen időben is. A nyarak valóban extra hozzáállást igényelnek, ilyenkor nincs túl sok szabadnapunk. Ahogy közeledett az NB I-es debütálásunk, azzal együtt arányosan csökkent az éjszakai alvásra fordított óráim száma. A rajt előtti éjjel például már egyáltalán nem aludtam.

A meccs napján reggel hatkor érkezett meg ugyanis a kamion a kispadokkal, és a kollégáimmal közösen szereltük össze, hogy a délutáni meccsen futballra kész állapotban legyen a pályánk.

Tavaly tavasszal még egyáltalán nem volt biztos, hogy a saját stadionotokban fogadhatjátok majd az ellenfeleket. Mekkora erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy végül nem kellett költözni?

- Óriási meló volt. Amikor tavaly februárban beadtuk a licenckérelmünket, akkor az Újpest, az MTK és a Szeged stadionját jelöltük meg hazai pályaként, mindhárom klubnál szeretettel fogadtak volna minket. Május végén vált biztossá a feljutásunk, így gyors egyeztetésbe kezdtünk az MLSZ-szel. Szerencsére mindkét fél abban volt érdekelt, hogy ne kelljen elköltöznünk. Kaptunk egy listát és egy határidőt, mi pedig eszeveszett munkába kezdtünk. Elég hosszú volt az a lista, az idő pedig rövid. Másfél hónap alatt ki kellett építenünk többek között a beléptetőrendszert, a biztonsági kamera rendszerét, VIP-parkolót létrehozni, büféket, mosdókat, játékvezetői öltözőt, kicserélni a kispadokat, a salak futópályát eltávolítani, az informatikai rendszert felújítani, úgyhogy volt munka bőven, de elkészültünk. Hatalmas előny, hogy maradhattunk és a saját otthonunkban játszhatunk. Egyelőre a fél stadion van megnyitva, ami azt jelenti, hogy 2500 nézőt tudunk fogadni. Két meccs kivételével mindig telt házunk volt, több alkalommal pedig vissza kellett utasítanunk jegyigényléseket, mivel egyszerűen már nem volt hely a stadionban.

Ezért is jó hír, hogy az MLSZ-szel közösen sikerült egy pályázati forrást találni, aminek a segítségével felújítjuk a másik oldalt, így március elejétől már négyezer nézőt tudunk fogadni.

- Ha ezzel is megleszünk, akkor elkezdhetünk az imázsépítéssel is komolyabban foglalkozni. Nekünk nagyon fontosak a szurkolóink, szeretnénk, ha minél közelebb éreznék magukhoz a csapatot. Az a célunk, hogy megtartsuk őket és hosszú távon kötődjenek majd a klubhoz.

A jelenlegi második hely tudatában csalódott lennél, ha a szezon végén „csak” a bennmaradás lenne meg?

- Egyáltalán nem. Ha másfél évvel ezelőtt valaki megkérdezte volna, hogy csalódott lennék egy 8. hellyel az NB I-ben, nem nagyon tudtam volna értelmezni a kérdést. Mi úgy indultunk neki a szezonnak, hogy akkor sincs tragédia, ha kiesünk, akkor is haladnánk tovább ezen az úton. Persze, most már nem a kiesésben gondolkodunk. Viccesen szoktuk egymás közt mondani, hogy az NB III-ban, majd az NB II-ben is második helyen jutottunk fel, úgyhogy ez a második hely nekünk most is tökéletesen megfelel. A realitás azonban nem ez. Még akkor sem, ha folyamatosan erősödünk minden téren, a látványos munkának köszönhetően egyre több támogatónk van a városból és a megyéből, szerencsére sokan szeretnének nekünk segíteni. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor hosszú távon stabil NB I-es csapat lehet a Kecskemét, olykor egy-egy kiugró helyezéssel…