Azt mondta a nekünk adott interjúban Feleki Attila, a Kozármisleny tulajdonosa, hogy te egy jó értelemben vett helyi őrült vagy, más értékrendekkel, mint a legtöbb profi futballista. Miben nyilvánul meg az őrültséged?

- Most éppen abban, hogy építkezünk és szinte minden munkát mi végzünk édesapámmal saját kezűleg - kezdte Kirchner Krisztián, a csakfoci.hu-nak. - Remek kiegészítő fizikai munka az edzések mellett. Bár néha túlzásba esek, kicsit jobban elfáradok, mint kellene, ilyenkor visszaveszek a melóból. Egyszerűbb, ugyanakkor sokkal drágább is lenne, ha felfogadnánk egy kivitelezőt, én pedig csak figyelnék és adnám az utasításokat. Ha NB I-es futballista lennék extra fizetéssel, lehet, hogy a könnyebb utat választottam volna, meg az élvonalban már egyébként sem férne bele a mindennapokba ilyen pluszmunka.

Mennyire nehezíti meg a mindennapjaidat, a meccsekre való felkészülést, hogy tulajdonképpen van egy másodállásod a foci mellett?

- Hozzá vagyok szokva a munkához: amikor az NB III-ban futballoztunk, egy cementgyárban dolgoztam napi 8-10 órát. A teljesítményemet nem veti vissza, sőt, fittebbnek érzem magam. Ha nagyon elfáradok, tartok egy-két szabadnapot. Most már csak a parkettázás lenne hátra és apró finomítások, de közben úgy döntöttünk, hogy ha építkezünk, legyen emeletes házunk, tehát egy szintet ráhúzunk, így pár hónapig még marad a másodállásom.

Az építkezés azt is jelzi, hogy Kozármislenyben képzeled el a pályafutásodat és nem vágysz máshová?

- 31 éves vagyok, de még nem játszottam az NB I-ben. Szívesen kipróbálnám, hogy milyen a Fradi vagy éppen az Újpest ellen pályára lépni. Az NB II-n belül viszont nem valószínű, hogy eligazolnék máshova.

Pedig az NB II-ben is találni bőven olyan klubokat, ahol többet tudnál keresni. A tulajdonosotok a bérekről is nyíltan beszélt, azt mondta 300 és 800 ezer forint között vannak a fizetések. Rutinos, meghatározó játékosként nyilván a jobban keresők közé tartozol. A fizetésed duplájáért, triplájáért sem mennél máshova?

- Imádom Kozármislenyt, a csapatot, a szurkolókat, nem akarok mindenáron elmenni.

Dupla pénzért szinte biztos, hogy nem igazolnék sehova, a triplájáért akkor, ha az szakmailag is előrelépés lenne számomra és komoly célokért futballozhatnék.

Azt mindenképp megjegyezném, hogy én akkor is nagyon boldog lennék, ha itt fejezhetném be a pályafutásomat.

Azt mondják óriási futball-láz van Kozármislenyben. Ez miben nyilvánul meg?

- Például abban, hogy a mérkőzéseinkre rendre kijön 1000-1200 ember, ami telt házat jelent. Sok gyerek az edzéseinkre is kíváncsi, ha nincs iskola. Ők olyan áhítattal néznek rám, mintha én lennék Messi. Nyáron, amikor a sajtóban felmerült, hogy esetleg eligazolhatok, két 8-10 év körüli srác szinte könnyes szemmel könyörgött a pálya mellett, hogy ne menjek sehova, maradjak Mislenyben, mert nekik én vagyok a példaképük. Nagyon megható pillanat volt.

Nem csoda, hogy marasztalnak, hiszen kirobbanó formában vagy. Az előző szezonban 18 góllal társgólkirály lettél az NB II-ben, most pedig 8 forduló után már 10 találatnál jársz. Ha ilyen ütemben folytatod, 40 körül lesz a vége….

- A csapattársak kérdezték is tőlem viccesen, hogy ebben a szezonban volt-e már olyan lövésem, amiből nem lett gól. Szerencsére nem sok. Egy csatártól lehet, hogy furcsa ezt hallani, de nem motivál az átlagnál jobban a gólkirályi cím. Nekem sokkal fontosabb a csapat szereplése. Tudom, hogy a kettő összefügg, de legalább annyira szeretek gólpasszt adni, mint gólt rúgni.

Más kérdés, hogy mostanában akkor is gólt szerzek, ha nem akarok.

Legutóbb a tizenhatoson belül inkább lepasszoltam a jobb helyzetben lévő csapattársamnak, de visszapattant a labda hozzám és végül én találtam be. Ez most egy ilyen szezon.

Már elmúltál 31 éves, soha nem játszottál az NB I-ben, de az előző szezont leszámítva a másodosztályban sem volt korábban kimagasló idényed. Mi történt veled, hogy 30 évesen elkezdted ontani a gólokat?

- Ezen már én is gondolkodtam. A gólok talán mindig bennem voltak, csak korábban különböző okok miatt nem tudtam a maximumot nyújtani. Amióta együtt vagyok a feleségemmel, lenyugodtam, a család és a foci a legfontosabb, na meg az építkezés. Előtte nem mindig volt így, szerettem szórakozni, talán túlzottan is, olykor lecsúszott egy-két pohár bor vagy pár féldeci, előfordult, hogy edzésen nem a legjobb állapotban jelentem meg. A másik hátráltató tényező pedig a sérülés volt, pontosabban a sérülések. Amikor formába lendültem volna, mindig jött valami, ami miatt hónapokat ki kellett hagynom. Az előző szezonom is nehezen indult, mivel volt egy vállműtétem, majd begyulladt az Achillesem, amit ki kellet tisztítani. Az első 6-7 fordulóban akadtak nagyon rossz meccseim is, de Aczél Zoltán, az akkori edzőm bízott bennem és igaza lett.

Úgy tűnik, Pinezits Máté talált neked egy új posztot, ahol még a korábbinál is eredményesebb vagy.

- Igen, a középpályán amolyan árnyékéket játszom 10-es pozícióban. Bizonyos keretek között szabadon mozoghatok a pályán. Korábban inkább a szélről indultam, de voltam center is. Azzal sem volt bajom, de a mostani posztomon tényleg nagyon hatékony vagyok.

Sajátos stílussal rendelkezel. Kihez tudnád magad leginkább hasonlítani?

Talán nem vagyok az a tipikus futballista alkat, a mozgásom is fura, kevés az izom rajtam, de a hozzáállásom most már példaértékű.

Hatalmas Bayern-fanatikus vagyok, nagy kedvencem Thomas Müller. Nyilván játéktudásban nem akarom magam hozzá hasonlítani, vicces is lenne, de a karakterünk hasonló, mindketten űzzük, hajtjuk a csapatunkat.

Az előző idényt az ötödik helyen zártátok. Idén benne lehet a csapatban még egy ennél is jobb teljesítmény?

- Az ötödik hely is már egy csoda volt. Tény, hogy vezetjük a bajnokságot, de egyelőre becsapós a tabella. Az első tíz csapat négy ponton belül van, hihetetlenül szoros a mezőny. Mi tudjuk, hol a helyünk, továbbra is a bennmaradás a célunk. Szerencsére a szurkolóink is tisztában vannak ezzel, nem fogalmaznak meg irreális célokat, nem raknak ránk extra terheket. Amikor a kupában 4-0-ra kikaptunk a Kecskeméttől, felállva megtapsoltak minket. Azt hiszem, ilyet csak nálunk lehet átélni.