Révész Attilától is megkérdeztük, az ön véleményére is kíváncsiak vagyunk, hogy vajon miért ilyen tömör a mezőny az NB II-ben?
– Nagyon kiegyenlített a mezőny, nincsenek könnyű mérkőzések, akárki megverhet akárkit, ennek tulajdonítom, hogy ilyen szoros a bajnokság – kezdte a Kazincbarcika vezetőedzője, Erős Gábor a Csakfocinak adott interjúját. – Nincs olyan kiemelkedő együttes, amelyre azt mondanám, hogy biztosan végig fogják verni a mezőnyt és biztos feljutónak tekinthető. Szerintem egészen a végéig ilyen kiegyenlített lesz a bajnokság, óriási harc lesz a feljutásért és a kiesés elkerüléséért. Sehol nem egyszerű nyerni, mindig vannak meglepetéseredmények, ezt láthattuk a hétévégén is, amikor a sereghajtó Tatabánya megverte az NB I-re esélyes Vasast.
Mit gondol arról, hogy korábbi kisvárdai kollégája, Révész Attila csapata áll az élen? Pikáns helyzet?
– Pikánsnak nem mondanám, hiszen úgy jöttem el Kisvárdáról, hogy teljes mértékben nyitva maradt az a bizonyos ajtó, nekem remek a kapcsolatom Attilával.
Tiszta szívből drukkolok neki, hogy elérjék a céljaikat, teljes mértékben örülök az ő sikereinek. Valamivel több mint 9 évet töltöttem el ott, nem is nézne ki jól, ha mást éreznék és mást gondolnék, mert mindig is drukkolni fogok a Kisvárdának, de természetesen nem akkor, amikor az én aktuális csapatom ellen fog játszani.
Az nem meglepetés, hogy a Kisvárda az egyik legesélyesebb a feljutásra, nagyon jó játékosok alkotják a keretét, a külföldi játékosok is kiemelkedőek, de a Vasasnak is nagyon erős a kerete, illetve én is elégedett vagyok az én keretem minőségével.
Révész Attila azt nyilatkozta, hogy „Erős Gábor jó tanítvány”. Ön a mesterének tekinti Révészt?
– Egyrészről igen, mert ott kezdtem el az edzősködést „nullkilométeresen”, nem pedig valahonnan jöttem, amit tanultam, azt ott tanultam. Persze azóta folyamatosan képzem magam, jelenleg is Portugáliában vagyok Vayer Gábor segítségével, és éppen egy Braga-Benfica utánpótlás-mérkőzést nézek. Rengeteget tanultam Révész Attilától, úgyhogy mondhatjuk, hogy valamilyen szinten a mesterem, de azért a személyiségemet, az edzői énemet szeretném még tovább fejleszteni és alakítani. Még játékos voltam Kisvárdán, amikor már volt gyerekcsapatom edzőként, végig jártam a ranglétrát, ami fontos ahhoz, hogy a későbbiekben jobb edzővé válhassak. Rengeteg edző mellett is dolgoztam asszisztensként Kisvárdán, ezzel párhuzamosan pedig mindig is volt egy saját utánpótláscsapatom, ahol vezetőedző voltam. Sokat tanultam Kondás Elemértől, Bódog Tamástól, Supka Attilától, Dajka Lászlótól és Joao Janeirotól is, mindenkitől ellestem valamit az évek alatt, amiket a későbbiekben tudtam, vagy tudok majd még használni.
A kisvárdai időszakodnak köszönhető az a fajta stílus is, hogy győzelemre törő, támadó felfogású csapatod van?
– Mondhatni, hogy igen, hiszen ez mindenképp Révész Attilára is jellemző. Amit felépített Kisvárdán, az nem egyszerű, az NB III-ból indulva eljutott az NB I második helyéig, illetve a Konferencia Liga-selejtezőbe, ahol négy mérkőzésből hármat meg tudott nyerni a csapat. Ez egy óriási dolog, ami biztosan Attila mentalitásának köszönhető: amit ő a fejébe vesz, azt biztos, hogy végig viszi. Ez jellemző rám is, de ő másabb karakter, én azért jóval finomabban fogalmazok általában, mint ő. Abszolút nem bántásból mondom, de ő jóval nyersebben fogalmaz. Én is nagyon szeretem az őszinteséget, és az is vagyok maximálisan a csapatommal, csak egy kicsit másabb stílust képviselek, mint ő. De az nem kérdés, hogy sokat tanultam tőle, mert lehet is, de én más személyiség vagyok.
Az az erős karakter, amit ő képvisel, rám is jellemző. Szerintem ember nem veszett össze vele annyiszor, mint én, de ezt jó értelemben mondom, én ugyanúgy felvállaltam magam. Nem szereti azokat az embereket, akik bólogatnak neki, jobban szereti azt, akinek megvan a saját véleménye,
még akkor is, ha szembe megy az övével. Lehet, hogy soha nem fogja azt mondani, hogy „igazad van”, de akkor más úton-módon végül valahogyan elismeri.
