Az előző szezonban a bennmaradásért küzdött a BVSC, most pedig a hatodik helyen áll, ráadásul úgy, hogy ősszel nem volt hazai pályája. Az eredmények azt mutatják, hogy nem is hiányzott.
- Az eredményekben ez valóban nem mutatkozott meg, de nagyon hiányzott - kezdte Kisteleki István, a BVSC szakmai igazgatója a csakfoci.hu-nak. - A hazai pálya nem léte komoly nehézségeket okozott számunkra, az utolsó hetekben már rettenetesen nyomasztó volt, hogy folyamatosan utaznunk kellett, hontalanoknak éreztük magunkat. Játszhattunk volna a BKV pályáján, de az MLSZ versenyszabályzata alapján csak olyan helyszín jöhetett szóba, amely rendelkezik NB II-es licenccel. Úgyhogy nekünk Tatabánya volt az otthonunk, az elején három meccs erejéig pedig a III. Kerület stadionja.
Viszont ez azt jelenti, hogy tavasszal tíz meccset hazai pályán játszik a csapat. Ez alapján mennyire lehetnek merészebb terveik a jelenlegi hatodik helynél?
- Az idény előtt precíz célkitűzésünk volt: azt mondtuk, ebben a szezonban legyünk erős középcsapat, a hatodiktól a tizenkettedig pozícióig minden rendben van, a lényeg, hogy ne a kiesés ellen kelljen küzdenünk, mert az idegileg is megviselné a játékosokat és a fejlődésüknek sem tesz jót. Mivel tavasszal összesen háromszor fogunk kimozdulni Budapestről, akár még a mostaninál jobb teljesítmény is benne lehet a csapatban.
Látjuk, hogy idén teljesen kiszámíthatatlan eredmények születnek az NB II-ben, a Kozármisleny és a Kazincbarcika az első két helyezett, a Honvéd utolsó. Ha a BVSC feljutó helyen állna a szezon végén, vállalná az NB I-et?
- Nem terveztük a feljutást, nem is reális, de természetesen, ha a pályán kiharcolnánk, akkor nem menekülnénk el előle. A Wallisnak és Veres Tibornak köszönhetően vagy egy olyan tőkeerős támogatónk, amely tudná biztosítani a feltételeket egy osztállyal feljebb is. A stadionunkat folyamatosan korszerűsítjük, kicseréltük a világítást és a gyepszőnyeget, kiépítettük a pályafűtést, úgyhogy valószínűleg az NB I-ben is játszhatnánk a saját otthonunkban.
Melyik két csapat fog feljutni?
- Nehéz megmondani, mert az NB II egy nagy massza, alig van különbség az együttesek között. A játékminőség nagyon alacsony, csak gyötrik egymást a csapatok.
Játékkultúrában a Kozármisleny és a Gyirmót kiemelkedik, mostanában a Vasasnak is volt egy-két futballra hasonlító momentuma. Ennek ellenére azt mondom, hogy a Kisvárda a nehézségek ellenére is kiharcolhatja a feljutást, de nem látom, hogy csapatot építenének. Meghagyták a légiósaikat, így elestek egy komoly összegtől, amellyel az MLSZ a magyar futballistákat szerepeltető klubokat honorálja. Ha fel is jutnak, nagy az esély rá, hogy egyből kiesnek, mert az egy NB II-es csapat. A Vasas is NB I-es lehet, Pintér Attilával sokat javult a csapatjáték és az eredmények is jönnek, bár még mindig nagyon kétarcúak.
Miért van az, hogy tavasszal még a kiesés elkerüléséért harcoltak, most pedig már a feljutástól sincs olyan távol a BVSC?
- Sokat fejlődtünk minden téren. A már említett biztos gazdasági háttér nagyon fontos, ezen kívül az is, hogy nálunk rend van minden területen. A játékosok mindig időben jutnak a fizetésükhöz, pontosan tudják, hogy mi a feladatuk, vagyis a munkafegyelem terén is élen járunk. Emellett rengeteget számít Csábi József szakmai munkája, akinek a kezei alatt egy ésszerűen játszó csapat lettünk, amely a lehetőségeihez mérten eredményes futballt produkál. Megjegyzem, mi is a nagy massza részei vagyunk, elég szürkék, ugyanakkor minden meccsen zakatolunk, harcolunk, de nem szégyelljük, hiszen a tabellán elfoglalt helyezésünk azt mutatja, hogy ezt jól csináljuk.
Ön mennyire szól bele a szakmai munkába?
- A stratégiai kérdésekbe belefolyok és persze nagyon sok egyeztetésünk van Józsival. Sokszor másképp látunk dolgokat, de ez nem baj. Alapvetően én a kreatív, támadófoci híve vagyok, ő pedig a biztonságra helyezi a legnagyobb hangsúlyt. Az eredmények őt igazolják és a keret is erre a futballra alkalmas. Ha ránézünk a tabellára, azonnal látjuk az erősségünket és a hiányosságunkat is, 12 gólt szerzetünk és 11-et kaptunk.
Masszív csapat vagyunk, amelynek a védekezését nehéz feltörni, ugyanakkor nagyon kevés gólt szerzünk, három csatárunk, Bacsa, Zamostny és Batai összesen egyszer volt eredményes ősszel.
Miért nem igazolnak góllövő csatárt?
- Sajnos a szülőszobából nem tudunk góllövő csatárt igazolni, nagyon nehéz ilyen játékost találni itthon. Könyves Norberttel korábban tárgyaltunk, de a Vasassal nem tudtunk versenyezni. A játékos biztosan jól járt, az angyalföldi klub már kevésbé.
Korábban sok rutinos, 30 feletti játékost igazoltak, de szembetűnő, hogy mostanában egyre több fiatalnak adnak teret a klubnál és akár már a kezdőcsapatban is. Ilyen szempontból megváltozott a klub stratégiája?
- Igen, visszatértünk a gyökerekhez, ami mindig is a BVSC sajátja volt. Több úgymond „sztárigazolás” sem vált be, ráadásul az átlagnál magasabb fizetésért jöttek hozzánk ezek a játékosok. Úgy döntöttünk, hogy 27 évnél idősebb játékost nem igazolunk és maximálisan számítunk a fiatalokra. Van egy talent programunk, ami azt jelenti, hogy már most rendelkezünk 5-6 nagyon tehetséges fiatallal, közülük kettő már a keretünk tagja. Ezen kívül az Újpesttel van egy kooperációs együttműködésünk és több tehetség nálunk készül és játszik, elég, ha csak Babós Levente és Mucsányi Miron nevét említem. Ez lehet a BVSC-kultúra alapja és jövője, hogy minél több fiatalt neveljünk. Ráadásul gazdaságilag is megéri, hiszen 2-300 ezres fizetésekkel elvannak, ami nem elhanyagolható tényező.
Én mindig fiatal-specialista voltam, hiszen edzőként Újpesten Lőw, Tokody Vanczák, Szélesi és Terjék is rendszeresen játszott nálam.
Mindannyian meghálálták a bizalmat és a többségük komoly karriert futott be.
Ha már az Újpest neve felmerült, mit gondol, a tulajdonosváltás után mennyi időnek kell eltelnie, hogy a csapat reálisan kihívója legyen a Ferencvárosnak?
- Jól indultak el Újpesten, remekül vegyítik a fiatalokat az idősebbekkel és a légiósokkal, Grzelak pedig egy kiválóan építkező edző. Ha nem térnek le erről az útról, a következő szezonban az Újpest már harcban lehet a bajnoki címért, megszorongathatja a Ferencvárost, főleg, ha a Fradi ilyen szélsőségesen fog szerepelni, mint most.
Úgy látom, hogy szűkül az olló az NB I élcsapatai között. Egy bizonyos szint után ugyanis már nem az számít, hogy mennyi pénz van a kasszában, hanem sokkal inkább a szakmaiság, az igazolások minősége.
- Nem biztos, hogy az jó, ha van tíz egyforma képességű játékosod, de abból csak három-négy játszik rendszeresen. Naby Keita kétségkívül nagy név, de az elmúlt két szezonban alig volt tíz mérkőzése. Valami nincs vele rendben, az egészen biztos. A vízhordókat ki lehetne nevelni itthon is, elég lenne a pengés játékosokat külföldről szerződtetni. Meggyőződésem, hogy a hazai edzők is szívesen dolgoznak tehetséges magyar futballistákkal.
Kiket tart itthon a legjobb edzőknek?
- Talán nem meglepő, hogy Marco Rossit említem először, nem is kell megindokolnom, hogy miért. De rajta kívül is látok jó szakembereket, ilyen Bognár, Grzelak, Tímár, Pintér, Tamási vagy éppen Csábi. Nekem például nagyon szimpatikus az, amit Tímár képvisel Nyíregyházán. Már az NB II-ben is egy fizikálisan erős csapatot építettek, ami most az NB I-ben is folytatódik, egyszerűen nem lehet őket leverni és ebben Tímárnak hatalma szerepe van.
Csábi Józsefet is a legjobbak között említette. Belőle lehet NB I-es edző?
- Hogyne lehetne. Vigye fel a BVSC-t és olyan NB I-es edző lesz, mint a huzat.
