A spanyol panenka.org futballportál szerzője, Roger Xuriach készített nagyinterjút a spanyol/baszk születésű, de bosnyák származású válogatott csatárral, Kenan Kodróval, aki nagy vihart kavart azzal a télen, hogy a Fehérvártól a rivális Ferencvároshoz igazolt - utóbbi kivásárolta szerződéséből a 30 éves játékost.
A rutinos támadóval készített beszélgetés magyar átirata olvasható az alábbiakban.
"Ez már normális dolog a futball világában"
Hogy sikerült a klubváltásod a szezon közepén?
- Elég jól sikerült eddig. Egy nappal azután, hogy véget ért a bajnokság első része december 16-án, felhívták a nagybátyámat - aki az ügynököm - a Ferencvárostól, hogy érdeklődnek irántam. Azt mondta, közölték, hogy néhány napon belül lesz egy hivatalos ajánlat értem, én pedig nyilván azt válaszoltam, hogy nagyon érdekelne a dolog. Az igazság az, hogy minden nagyon gyorsan történt. Azért akartam idejönni, mert végül is ez Magyarország legjobb klubja, egy történelmi gárda, amely minden évben Európában játszik. Ráadásul személy szerint nagyon jól érzem magam, remek formában vagyok.
A korábbi klubodnál megértették ezt? Voltak nehézségek?
- Hát, ha személyes szinten kérdezel, nem mondom, hogy könnyű volt... De tettem egy újabb lépést a karrieremben. Ebben a szezonban én voltam a Videoton csapatkapitánya, az edzőtől kaptam azt a feladatot, hogy vezessem az együttest, és az az igazság, hogy nagyon jól teljesítettünk. Ebben a négy-öt hónapban a harmadik helyen végeztünk, négy pontra az elsőtől, és ez egy ilyen klubnál szép és érdemi dolog.
Nem akarok rossz hangulatról beszélni, de a váltást sokan nem viselték jól, bár sokan meg is értették. Egy 30 éves játékos előtt nem sok ilyen lehetőség adódik. Lehet, hogy azok, akik nagyon-nagyon szurkolnak a Videotonnak, ezt soha nem fogják megérteni, de szerintem ez már normális dolog a futball világában.
Azt mondanám, hogy tisztelettel tettem meg ezt a lépést.
"Annyiszor változtattak már nevet!"
Viccesnek találom, hogy a Videotonról beszélsz. Én úgy tudtam, hogy Fehérvárnak hívják.
Annyiszor változtattak már nevet! Végül is attól függött, hogy épp milyen tulajdonos volt a klubnál. Most azért hívják Fehérvárnak, mert a várost is így hívják. De sokan még mindig Videotonként ismerik a csapatot.
Ez a harmadik szezonod Magyarországon. Olyan a színvonal, amilyenre számítottál? Spanyolországban mennyit tudnak erről a bajnokságról?
- Az a helyzet, hogy Spanyolországban csak a La Ligát és a Premier League-et követik . És a Bundesligát, bár azt is egyre kevesebben. De Spanyolországon kívül is van futball. És vannak jó csapatok egész Európában, ha nem az egész világon. A magyar bajnokság elmarad a topligáktól, ez nyilvánvaló, de ott is vannak jó játékosok, nagyon versenyképes pontvadászat, és az az igazság, hogy azt mondom, hogy talán pályafutásom legjobb döntése volt, hogy eljöttem Spanyolországból és ide igazoltam. A dolgok a helyükre kerültek. Két és fél szezont töltöttem a Videotonnál, most pedig egy olyan történelmi klubnál vagyok, mint a Ferencváros, ahol nagyon nagyok az ambíciók, és ahol szintén ott van a nyomás, hogy megnyerjük a bajnokságot.
"Jó pozícióban hagytam ott őket..."
A Ferencváros zsinórban öt bajnoki címet nyert.De a Fehérvár a harmadik, egyáltalán nem sokkal lemaradva. És te voltál a bajnokság gólkirály-jelöltje...
Jó pozícióban hagytam ott őket! (nevet) Az az igazság, hogy idén elég szoros a bajnokság. Az előző szezonokban a Ferencváros ebben a szakaszban már 12 vagy 15 ponttal volt a második előtt. Idén szorosabb a helyzet, a Ferencváros edzőt váltott, és most szerintem visszatérünk ahhoz a győztes dinamikához.
Minden évben jönnek új játékosok, jobb játékosok, ez egy olyan bajnokság, ami kezdi kinőni magát. A minőséghez kellene még egy csapat Európában, nem csak a Ferencváros, és szerintem ez meg is valósulhat. Sok pénz van, sok szenvedély van, a válogatott is nagyon erős, és ez az érzelem átragad a pályára. A Ferencvárosnak a bajnokságot kell megnyernie. Ez egy kötelezettség.
Ahogyan az előző évek forgatókönyveit is leírod, érthető, hogy azért igazoltak le, hogy minőségi ugrást tegyenek veled. Ez növeli a felelősséget?
- Így van. Bizonyos mértékig ez normális. Két és fél éve vagyok itt, minden szezonban lőttem a gólokat. És az ember elgondolkodik: miért nem történt meg korábban ez a klubváltás? Soha nem lehet tudni, mikor mi történik, és a Videoton most van a legjobb formában azóta, amióta én itt vagyok, a Ferencváros pedig most egy kicsit kevésbé ihletett. Azért is, mert sok meccset játszott, szerintem augusztustól decemberig vagy 35-öt. Ezzel szemben a Videoton 17-et, a felét. És most olyan helyzetbe került a klub, hogy szorosabb a bajnokság, és meg kell erősödnie. A nagy klubok ezt teszik, hogy demonstrálják a fölényüket és fenntartsák a dominanciájukat.
Mit láttál eddig az új csapatodnál? Mi lepett meg?
- Nem tudom mondani semmi különöset, erős a keret, és nincs senki, aki igazán kiemelkedne, de csapatként nagyon jó a gárda, és mindig vannak variációs lehetőségei. Itt gyakran mondják, hogy a Ferencvárosnak két csapata, két kezdőtizenegye van, és én ezt én is megerősítem: nagyon versenyképes ez a keret.
"Az, hogy ide kerültem, friss levegő volt számomra"
Mivel magyarázod, hogy éppen Magyarországon találtad meg újra a góllövő cipődet?
- Más itt a forgatókönyv. Spanyolországban mindig is nagyon nagy volt a verseny, az Athleticben, az Osasunában, a Valladolidban egyaránt. Nagyon jó csapatok, ahol mindig vannak nagyszerű játékosok. Soha nem volt olyan folytonosság a szereplésemben, amire szükségem volt, és amit szerintem megérdemeltem volna, hogy fejlődhessen a játékom. De Magyarországon ez megtörtént. Egy nagyon komoly sérülés, a Valladolidban történt műtétem után érkeztem ide, és el kellett hagynom Spanyolországot, hogy új élményeket éljek át, megismerjek egy másik kultúrát, más embereket, más futballt. Úgy adódott, hogy a Videotonnak szüksége volt egy csatárra. És amikor a dolgok kezdtek jól alakulni, elgondolkodtam: "Lehet, hogy a többi szezonban másképp kellett volna csinálnom?". De én azt mondom, hogy nem. Mindig keményen dolgoztam, mindig küzdöttem a helyemért. De az edzők másképp döntöttek.
Az, hogy ide kerültem, friss levegő volt számomra, a dolgok javultak, nem tudnám megmondani, hogyan, és amikor egy jó sorozatba kerülsz, nem állsz meg, és folytatod a jó dinamikát. 11 gólom van, remélem és szeretném, ha én lennék a bajnokság góllövőlistájának az élén majd. Tudom, hogy nehéz lesz, mert a csatárok különböző szériákat élnek át, és senki sem garantálhatja, hogy minden ugyanígy fog folytatódni. De felkészültem, ez egy olyan nagy kihívás, amit én állítottam magam elé.
A téli szünet viszont megtöri ezt az említett jó sorozatot.
- Viszont jó alkalom arra, hogy megismerjem a Ferencvárost, az edzőt, a stábot , a csapattársaimat, akár a mögöttem, mellettem futballozó játékosokat, a "10-eseket", hogyan tudok velük összekapcsolódni. Amikor a bajnokság folytatódik, csak februárban kilenc mérkőzés vár ránk minden sorozatot figyelembe véve. Ez az "előszezon" segít abban, hogy tudjam, hogyan lélegzik a csapat, kire számíthatok, milyen bonyodalmak adódhatnak a pályán és azon kívül. És ami a góllövő szériát illeti, a szünet előtti utolsó három meccsen öt gólt szereztem. Meglátjuk, mi lesz, ha visszatérek. A lényeg az, hogy amikor megkapom a lehetőséget, kellőképp felkészült legyek.
A magyar bajnokságba történt átgazolásod azt is lehetővé tette, hogy visszatérj a válogatottba. Ez volt a célod?
- Mindig is egy álom volt, hogy a hazádért, vagy ebben az esetben azért az országért játssz, ahonnan a családod származik. Egy világbajnokságon, vagy egy Európa-bajnokságon játszani, vagy akár a selejtezőkben. Spanyolországban töltött időm óta tudtam, hogy ha egy játékos nem játszik, akkor nem hívják be; ez teljesen normális dolog. De azzal is tisztában volt, hogy ha váltok, akkor jönnek majd a lehetőségek. És így is lett: mióta 2021-ben Magyarországra érkeztem, minden keretbenott voltam, kivéve az utolsót, amikor a nehéz körülmények miatt úgy döntöttem, hogy távozom a nemzeti csapatból. Ha folyamatosan játszol és lövöd a gólokat, az megnyitja előtted az ajtókat. De ha ezek nincsenek meg, be is záródnak. (...) A szövetség augusztusban nevezte ki édesapámat a bosnyák válogatott élére, de csak két Eb-selejtezőn irányított, aztán októberben kirúgták, nem túl elegánsan. Megértettem, hogy a legjobb az, ha félreállok, mert nem viselkedtek vele tisztességesen. Úgy éreztem, ezt kell tennem.
