A Spanyolországban született, de bosnyák válogatott csatár a La Ligában megfordult az Osasuna, a Real Valladolid és az Athletic Bilbao színeiben, de szerepelt a német Mainz és a dán Köbenhavn kötelékében is, mielőtt 2021 nyarán a Fehérvár csapatához igazolt.
Kenan Kodro az összes vidis idényében az együttes legeredményesebb játékosa volt, az első évében minden sorozatot figyelembe véve 16, míg második idényében 17 gól fűződött a nevéhez. A rutinos center iránt a nyáron több külföldi klub is érdeklődött, ám ő mégis maradt a Vidinél. A 30 esztendős támadó erről, a piros-kékek visszaeséséről, valamint a válogatottból való visszavonulásáról is nyilatkozott honlapunknak.
- 2021-ben, amikor Fehérvárra szerződtél, a Vidi még topcsapatnak számított Magyarországon. Hogy élted meg, hogy két évvel később csak egy hajszálon múlt a kiesésetek?
- Amikor ideigazoltam, tudtam, hogy a Vidi egy nagy múltú klub, amely az elmúlt években mindig éremért harcolt. Én akkor egy kis változást szerettem volna a karrieremben, ezért eljöttem Spanyolországból, és úgy éreztem, ez jó lehetőség lesz számomra - kezdte Kodro a csakfoci.hu-nak. Az első vidis szezonom is viharos volt, voltak hullámhegyek és hullámvölgyek egyaránt, de ki tudtuk harcolni a Konferencia Liga-indulást. A tavalyi idényben azonban nagy volt a játékosmozgás, három edzőnk is volt abban az évben, a változást pedig sosem egyszerű kezelni. A játékosok és a stáb megtette, amit tudott, de a változáshoz mindig nehéz alkalmazkodni. Jön egy edző, ő más felfogást képvisel, ahhoz kell idomulniuk a régi, és az új játékosoknak is. Néha a szerencse sem állt mellénk, sokat szenvedtünk, de végül ki tudtuk csikarni a bennmaradást. Összességében mentálisan volt nehéz a csapat számára a múlt szezon, de ez benne van a futballban, a klub most próbál helyre rázódni. A csapat és személy szerint én is pozitívan állunk hozzá a mostani helyzethez, amit be is bizonyítottunk az előző mérkőzéseken.
- Tavaly az utolsó fordulóban dőlt el, hogy az első osztályban maradtok. Nagy volt a pánik, hogy akár ki is eshettek? A Honvéd mérkőzése másként is alakulhatott volna, ha a végül kieső kispestiek 0-0-s állásnál megkapják a 11-est Szolnoki Roland kezezése után.
- A csapat nehezen élte meg azt a néhány percet. Amikor a Vasas elleni meccsnek vége lett, a Puskás-Honvédból még 4-5 perc volt hátra. Nem tudom miért, de én akkor nagyon nyugodt voltam, valami azt súgta, hogy nem lesz baj. A csapaton érezni lehetett, hogy feszült, de néhány pillanattal később biztossá vált a bennmaradás.
Ez már a múlt, ez egy plusz tapasztalat a karrierünkben, tíz év múlva valószínűleg nem arról a néhány percről fogunk beszélgetni egymással.
- Jobb csapat a mostani Fehérvár, mint tavaly volt?
- Úgy gondolom, hogy igen. Az első idényemben nagyszerű keretünk volt, sok gólt szereztünk, aztán tavaly szintén jó játékosaink voltak, de kevés időnk volt arra, hogy összeérjünk csapatként. Bartosz Grzelak most stabilitást hoz a játékunkba, úgy hiszem, most erre van szükségünk. Ő egy olyan edző, aki sokat kommunikál a játékosokkal, és mindig nyitott az ötletekre, visszajelzésekre, ezt jónak találom. Az idei keretben jó arányban vannak fiatalok és tapasztaltabb futballisták egyaránt, így jól működik a munka.
- Bartosz Grzelak a szezon előtt arról beszélt, hogy a csapat célja a bennmaradás. Egyetértesz vele?
- A 12 csapatos bajnokságban hamar változhat a helyzeted: három győzelem után a tabella első felében találod magad, míg néhány sikertelen mérkőzés után bajba kerülhetsz. Mint említettem, stabilnak kell maradnunk, és akkor biztosan nem lesznek kiesési gondjaink. Személy szerint én egy céltudatos ember vagyok, mindig előrébb és feljebb szeretnék kerülni. Természetesen a bennmaradás az elsődleges, ahogyan – a Fradit leszámítva – minden csapat számára. Ha ez megvan, abból lehet építkezni egyénileg és csapatként is; én szeretnék minél többször betalálni, hogy segíthessem a csapatot, így tudunk fejlődni és a nagyobb célokra fókuszálni.
- Eddig minden fehérvári szezonodban elérted a tíz gólt. Idén is összejön?
- Ezt a célt tűztem ki magam elé. Négyet már szereztem, megvannak a helyzeteim és mindig szeretném fejleszteni a játékomat. Ki szoktam elemezni a teljesítményemet, mit csináltam jól, mi ment épp rosszul. Ha ez megvan, később jönni fognak a gólok.
- A Vidinél Budu Zivzivadze és Nikolics Nemanja személyében két gólerős csatár is volt a posztodon. Ki volt a legjobb közületek?
- Mindhármunknak más erényei voltak, bár Budu hasonló csatár, mint én, sokat változtatja a pozícióját és sok passzal igyekszik helyzetbe hozni a csapattársakat. Niko ellenben egy tipikus „box”-támadó volt, egy igazi kilences, aki a góljainak a 90 százalékát a tizenhatoson belülről szerezte, nagyon jól helyezkedett. Magamat inkább 10-esnek mondanám, szeretek visszább lépni a középpályásokhoz, és részt venni a támadásvezetésekben.
Amikor együtt voltunk a pályán, azért működtünk jól, mert ő lefoglalta a védőket, amíg én segítettem építeni az akciókat.
- Nikó számomra egy példa volt, hogy tapasztalt futballistaként és csapatkapitányként, hogy kell viselkedni az öltözőben. Az első naptól kezdve segített nekem beilleszkedni, támogatott, amit nagyra értékelek. Emellett egy nyelvet beszélünk, ez is erősebbé tette a kapcsolatunkat. Ő a klub legeredményesebb játékosa, fantasztikus sikereket ért el karrierje során, csak tanulni tudok tőle, ahogyan a fiatalabb játékosok is.
- Neked milyen a szereped az öltözőn belül?
- Őszinte embernek tartom magam, emellett próbálok tisztelettudó lenni a többiek felé, segíteni a csapattársaimat, főként a fiatalokat. Az öltözőn belül úgy gondolom, mindenki tiszteli a másikat, talán nekem több rutinom van, játszottam korábban Spanyolországban és Németországban is, ezért megpróbálom átadni azt, hogy ott miként viselkednek a játékosok.
- Nyáron sokáig téma volt az átigazolásod, mégis maradtál. Miért?
- Igazak voltak a hírek, több országból kaptam jó ajánlatokat, de végül maradni szerettem volna. Az első perctől kezdve az járt a fejemben, hogy Fehérváron szeretnék maradni, jól érzem magam itt. A nyáron arra fókuszáltam, hogy jól sikerüljön a felkészülésem.
A gondolataimban benne van, hogy szeretnék még topligában játszani, ezért elemzem, fejlesztem magam, szerintem 6-7 jó évem lehet még.
- A Transfermarkt értékei szerint a 17. legértékesebb játékos vagy a ligában, ezt reálisnak tartod?
- A piac folyamatosan változik, vannak jobb és rosszabb periódusaim, lehet néhány hónap múlva az 5. legértékesebb leszek, sosem lehet tudni. Az ilyen statisztikák engem annyira nem érdekelnek, inkább a teljesítmény-alapú számok fontosak számomra.
- Szeptember végén, néhány nappal azután, hogy édesapját, Meho Kodrót két meccs után menesztették a nemzeti csapat éléről, lemondtad a válogatottságot, és egy Instagram-posztban kritizáltad Bosnyák Labdarúgó-szövetséget, akik – ahogy fogalmaztál – „tönkreteszik a bosnyák futballt”. Nem változott azóta a véleményed?
- Nem. Szerintem nagyon világosan fogalmaztam arról, ami jelenleg a válogatott körül zajlik, ezt érzem jelen pillanatban. Hét évig voltam válogatott, most volt itt az ideje, hogy lépjek. Úgy gondolom, félre kellett vonulnom, amiatt, ahogyan édesapámat, a szövetségi kapitányt elküldték a válogatottól. Mindenki tudja, mi a probléma, de amíg a játékosok nem állnak ki magukért, addig nehéz lesz változást elérni. A csapatoknak erőforrást és támogatást kell adni, amit nem kapnak meg a szövetségtől, ezért mondtam le a válogatottságot.
