Az FTC elnöke, Kubatov Gábor az M4 Sportnak adott ősz-, illetve évértékelő interjút. Ebből idézünk az alábbiakban, témakörök, kérdések szerint.
A 2024-es őszről, évről
- Visszaigazolódik az a mondás, hogy jó játékkal könnyű nyerni. Viszont óriási dolog, hogy ha rossz játékkal nyersz.
Ha pusztán a matekot, vagy a számokat nézzük, akkor rendben vagyunk, mert talán a tavalyi évnél még jobban is szerepeltünk az idei évben, mondjuk a bajnokságban megszerzett pontok tekintetében. A nemzetközi kupában is szerintem voltak bravúros eredményeink, de mindig van egy árnyék, mondjuk egy hét alatt tíz gólt kapni a Ferencvárosnál, az szerintem nem jó. De az is egy örök igazság, hogy vagy nyerünk, vagy tanulunk, és minden ilyen vereségből, minden ilyen fájdalmas vereségből, minden ilyen megalázó vereségből, amit elszenvedtünk mondjuk Thesszalonikiben, abból nagyon sok következtetést lehet levonni.
Magamat vizsgálgatva mindig úgy vagyok vele, hogy ez még egyszer elő ne forduljon. Tehát a vereségtől, a megaláztatástól való félelem vagy rettegés nagyon nagy energiákat tud mozgósítani. Most is így van ez velem is, velünk is, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő.
"Magasabb polcon lévő edzőt kell találnia a Ferencvárosnak" - nem bánja ezt a kijelentést?
- Nem bánom. A magasabb polc az sok szempont, meg sok dimenziója lehet. Az első a csapatodhoz képest. És mi mindig próbálunk a csapatunkhoz képest egy magasabb polcon levő embert keresni. De azt se felejtsük el, hogy a Dejan Stankovicot azért mégiscsak kivásárolták a szerződéséből. Nem tudom, hogy Magyarországon fordult-e ilyen elő, hogy idejöttek, és persze ezek tükörszerződések. Én ugyanolyan feltételekkel küldhetem el az edzőt, mint amilyen feltételekkel ő elmehet tőlünk. Nem azt mondom, hogy a költségvetésünkben egy hatalmas összeg volt, de azért itt néhány százmillió forintról beszéltünk, hogy őt és a stábját kivásárolták, és elment Moszkvába, ami szerintem egy óriási előny, meg egy hatalmas előrelépés. Ilyet nem nagyon csináltak még Magyarországon. Ott valaminek kellett lenni az ő teljesítményében is, azért bajnokságot nyertünk, a nemzetközi kupában jól szerepeltünk, tehát szerintem az egy nagy dolog volt.
Most is meggyőződésem, hogy a csapatunknál egy nagyobb tudású edző van nálunk. Nagyon finom, nagyon cizellált lelkű, nagyon intelligens valaki, aki látom, hogy állandóan keresi a problémákra a megoldásokat, úgyhogy ez egy jó hír. De a futball az egy furcsa dolog. A világ legjobb edzőjének tartom a Pep Guardiolát - tizenegy meccs, egy győzelem. Fantasztikus csapatnak tartom a Laziót - vezetik a nemzetközi kupában a táblázatot, most meg otthon kapnak egy hatost. Szóval ott is vannak kétarcú dolgok. A fene sem érti azt, hogy mi történik. A futball ilyen és ezek a nagy kihívások.
Orosz Pali barátom hallgatott egy előadást valami nemzetközi konferencián. És ott egy lengyel csapat, amelyeik előző évben megnyerte a bajnokságot és a Bajnokok Ligájában indult, abban a helyzetben találta magát, hogy kiesőhelyen volt a bajnokságban. Ott az igazgató tartott egy előadást, és azt mondta, hogy a válság jönni fog, előbb-utóbb jönni fog. Az a kérdés, hogy fel vagy-e készülve rá. Azt gondolom, hogy mi intellektuálisan fel vagyunk készülve rá, a mi DNS-ünkben benne van, hogy ezt mi nem fogjuk elengedni, nem fogjuk hagyni, és addig fogjuk keresni a megoldásokat, ameddig meg nem találjuk azt, hogy ne csak pontokat szerezzünk, hanem szemet gyönyörködtető játékkal tudjunk játszani. És erre szerintem megvan a szakmai felkészültségünk, az intellektuális felkészültségünk és a végtelen akaratunk, ami szerintem fontos most itt.
A lehetséges edzőcseréről
Én nem szeretek edzőket cserélni, amellett, hogy azért nagyon sok edzőcsere volt nálunk. Kicsit balkáni dolognak is tartom, hogy amikor egy csapaton nehézség van, nyomás van, akkor általában a menedzsmentek hozzányúlnak az edzőhöz. Mert az a legegyszerűbb dolog. Lecseréltem az edzőt, látjátok, én mindent megtettem, lent van rólam a nyomás. Persze ez csak néhány hónapig tart, mert aztán utána esetleg máshol volt a probléma a csapattal, a kerettel, a közeggel vagy valami mással, akkor a probléma újraszületik.
Mindig nézem az angol klubok menedzsmentjeit. Ott egy nagyon tradicionális berendezkedés van, a Manchester Unitednél is milyen nehezen cserélték le az edzőt, pedig nem volt sikeres. A Guardiolához nem nyúlnak hozzá. Nyilvánvaló, kétség sem fér hozzá, hogy ő a világ legjobb edzője, és nem cserélik le. Tehát ilyenkor egy ilyen helyzetben nagyon hűvösen, racionálisan gondolkodva, nem érzelmektől vezérelve kell dönteni. És azt is tegyük hozzá, hogy a szurkolóknak az elvárása is jogos. Nekik az egész életük egy hatalmas érzelem, meg a Ferencváros ezt is nyújtotta nekik, és persze ilyenkor azt mondják, hogy mindenkit el kéne küldeni, és persze ilyenkor megvan a teljes lajstrom, hogy az összes játékoson keresztül a vezetőedzőn át a sportigazgatóig mindenkit és az elnökig mindenkit el kell küldeni, mert érzelemgazdag emberek, de ilyenkor nagyon racionálisan kell szerintem egy sportvezetőnek dönteni ebben a dologban.
A ZTE elleni meccsen látott szurkolói transzparensről
- Igen, meglepődtem, de nem tudom őket elítélni. Kívülről nagyon próbálnak feszültséget keresni az egész dologban, de közben mi azért inspiráljuk egymást. Én is őket, ők is engem.
És meglepődtem rajta, furcsa volt, vagy szokatlan. Évek óta piszkál egy gondolat már, és erre még vissza szeretnék térni. De aztán én rögtön posztoltam egyet, hogy ez nem helyénvaló dolog, de azt is tegyük hozzá, hogy utána kiírták azt, hogy helyesbítették az ő mondanivalójukat, és azt mondták, hogy oké, ha ők se szurkolnának, akkor mi történne? Alapvetően nyilván mindenkinek megvannak, nekem is megvannak a nehéz napjaim, de szerintem a pozitív hozzáállás rendkívül fontos. Ezt próbálom elmondani a szurkolóknak, meg ebbe próbálok majd nagy energiát beletenni, hogy ha ők a meccsnek a 30. percében már "durva gyengéznek", akkor ők föladták a lelátón. És nekünk, nekem is, meg nekik is az a feladatunk a lelátón, hogy buzdítsuk a csapatot, hogy megtegyen mindent a győzelemért. Ha azt érzik, hogy a lelátón feladták a 30. percben, akkor ők is könnyen feladhatják. Ezért aztán ezen érdemes elgondolkodni.
Ha a meccs végén kifütyülik őket, akkor az egy teljesen jogos dolog, de közben meg nagyon sok példa volt arra, hogy az utolsó percekben fordítottunk, rúgtunk gólokat. Tehát nem lehet feladni, a lelátón sem, ez a tanulság. A másik dolog - és nagyon sokan azt gondolják, hogy idealista vagyok -, hogy szerintem az obszcenitást ki kell vezetni a lelátóról. Nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy a nemzetközi futballközegben miket énekelnek, miket mondanak, de a szexuális tartalmakat szerintem ki kell vezetni onnan. Tudok személyes példát is mondani. Az én kislányom, amikor először erre rádöbbent, akkor én láttam az arcán a megdöbbenést, hogy miket énekelnek. Édesapaként ezt nem volt jó átélni. Rendbe kell tettünk mindent, mert ez a Ferencváros elkövetkezendő 10-15-20 évére is hatással van, mert ha ide a szülők nem hozzák ki a gyerekeiket, egy édesanya azt mondja, hogy ne vidd oda a gyereket, mert csúnyán beszélnek, vagy olyan kifejezéseket használnak, amit a mi családunkban sosem használtak, akkor azok a gyerekek nem fogják megszeretni a Ferencvárost, nem fogják megszeretni a labdarúgást, a kézilabdát, a vízilabdát, nem fognak kijönni meccsre. És aztán amikor felnőnek, akkor sem fognak meglátogatni minket, vagy a gyerekeiket nem hozzánk hozzák sportolni. Szóval ilyenfajta közös felelősségünk van. Az elkövetkezendő években próbálok ebben lépéseket tenni, hogy hogyan lehet a lehető legkevesebb obszcenitást belevinni. És ezen szerintem a szurkolókkal együtt közösen kell dolgozni. De ez nem csak ferencvárosi problémakör, hanem a komplett magyar futballé is, illetve ez egy társadalmi probléma.
Mennyit fejlődött a csapat? Hol van egymáshoz képest a Rebrov-féle csapat és a mostani gárda?
Azért Rebrovot, mint futballról gondolkodó embert, nehéz utolérni. De szerintem Pascal hasonló szinten van a futballfilozófia, a pályán történtek terén. Szergejnél le volt szabályozva a játék, hogy az is meg volt szabva, hogy egy támadásból milyen útvonalon kell visszatérni. És számon volt kérve, és ez ugyanúgy a Pascalnál is jelen van. Tehát azt gondolom, hogy ilyen téren magas színvonalat tudunk elérni.
Mi sem jellemzőbb, hogy le tudunk igazolni egy olyan játékost, mint a Naby Keita, aki a Liverpoolnak a futballistája volt, Németországban játszott, Bajnokok Ligáját nyert. Akik kritizálják, azon gondolkodtam, hogy azért ha megjelenne, biztos kérnének egy szelfit tőle. A futballtudásához nem is fér kétség, és hogy egy ilyen játékos egyáltalán az ő fejében megforduljon, hogy a Ferencvárosba igazol, szerintem ez az igazi értékmérő. És azért egy BL-győztes játékost igazoltunk le. Angol bajnok, azt hiszem FA-kupát nyert, nyert klubvilágbajnokságot. És 29 éves, még ereje teljében van. Egy ilyen embert leigazolni nagyon sok mindenből áll, nem csak abból, hogy mi szakmailag hogyan szerepelünk, hanem abból is, hogy nekünk egy ilyen fantasztikus országunk van, egy ilyen gyönyörű városban élhetünk, egy ilyen fantasztikus stadionunk van, edzőközpontunk, jó edzőnk, jó közönségünk, jó hangulat a stadionban. Ezeknek az összessége adja ki tulajdonképpen, hogy egy ilyen játékost el tudunk hozni, és ilyen szinten vagyunk. Nézegetem az izraeli bajnokságot, szegényeknél háború van, oda igazolni játékost egy háborús országba, nem biztos, hogy mindenki szívesen megy oda. Hogy az ukrán labdarúgócsapatok milyen bajban vannak egy olyan országban, ahol háború dúl, és ezer szenvedés van, és a családokat érinti, és emberek halnak meg, meg az egész fenyegetettség, borzasztó lehet ott futballozni. Hiába van pénzed, hogy Oroszországban milyen nehéz lehet, hogy a nemzetközi kirekesztettség mennyi hátrányt von maga után, hogy a Balkánon számtalan olyan bajnokság és klub van, ahol a szurkolók irányítják a klubot, és a játékosok nincsenek biztonságban. Azt gondolom, hogy mi mindent jól elrendeztünk, közös erővel. Gondoljunk bele, ha együtt a szurkolókkal nem végezzük el azt a kirekesztés ellenes munkát, amit el kellett végezni. Elég csak '95-ben az Ajax ellen játszott Ferencváros szurkolóinak viselkedésére gondolni, meg a mostanira, akkor vajon egy színesbőrű játékost le tudtunk volna-e igazolni. Azt hiszem, nem. Tehát szépen lassan, szépen lassan összeáll. Persze, ha azt kérdezi tőlem, hogy elég gyorsan haladunk-e, akkor nem, egyáltalán nem. Itt öles léptekkel kéne, és ezer ötletem van még, hogy mivel lehet még jobb opciót csinálni. Például jó lenne menni még jó néhány kört az Európa Ligában, és felhívni a világ figyelmét, és azt mondani, hogy figyeljetek, itt nem tudom, nyolcaddöntőt, negyeddöntőt tudunk játszani a Ferencvárossal, az egy óriási előrelépés lenne, és akkor - hogy a jelszót visszahozzam - még magasabb polcról tudnánk játékosokat is választani.
Naby Keita érkezéséről, a tárgyalásokról
- Nagyon érdekes beszélgetés volt. Ez egy hosszú előkészítés volt, mert a Hajnal Tomi egy német csapat meghívására kint járt, kért tőlük egy találkozót, elmondta, hogy mi a Ferencváros, aztán utána, amikor úgy láttuk, hogy érdekli, arra kértük, hogy utazzon Budapestre. Keita egy nagy bajnok és egy érzékeny fiú. És azzal győztük meg, hogy mi nem egy játékost keresünk pusztán, hanem partnereket keresünk a győzelemhez. Ez a mi közös partnerségünk kell hozzá, ez egy családi dolog. Ilyenkor a múlt is rengeteget számít, amikor elmondjuk, hogy nekünk hány olimpiai bajnokunk van, hogy ott a Népligetben ülünk bent, és akkor jön egy-két olimpiai bajnok, ő, aki szerepelt olimpián, pontosan tudja, hogy ez mekkora dicsőség. Megmutatjuk neki a stadiont, az infrastruktúránkat, hogy nagyon komoly energiákat mozgósítunk annak érdekében, hogy mindig jó edzőpályáink legyenek, mindig szép öltözőnk legyen. Kis zárójelben az öltözőnket például minden télen szétszedjük darabokra, mindent felújítunk, ott nincs egy szekrény, ahol a zsanér, a világítás, a matrica vagy bármi probléma lenne benne, tehát mindig egy új öltözőt kapnak vissza, ami mégiscsak az igényességet jelenti.
És amikor ezt így bemutattuk neki, akkor neki volt arab országokból is, azt hiszem, Kínából is ajánlata, de azt mondta, hogy neki ez egy tökéletes helyszín, meg egy kiváló lehetőség arra, hogy újraindítsa a karrierjét. És persze bennünk is voltak kétségek. És ezeknek a körüljárása is nagyon sok energiát vitt el, mert az, hogy sérülésekkel bajlódott, akkor itt nagyon alapos vizsgálatokat kellett véghezvinnünk. Azt mondtam a végén, hogy a Liverpoolnál nem volt ilyen vizsgálat, mint amik nálunk vannak, ami megint csak egy jó visszajelzés, hogy egy ilyen protokollunk van, hogy egy ilyen játékosnál próbáljuk a kockázatot a lehető legkisebbre venni.
Úgyhogy így jutottunk el idáig, és persze kellett a németeknek a megegyezésre való hajlandósága, és kellett, hogy a játékos a fizetése egy részéről lemondjon, ha játszani akar. Meg nekünk is olyan opciókat kellett beletenni a szerződésbe, hogy siker esetén, ha a bevételeink nőnek, akkor ebből ő is részesül. Szóval nagyon összetett manőver volt.
Átigazolások, távozók
- Nekünk egyetlen játékosunkért sem jött még ajánlat. A sajtó és néha a labdarúgók is gerjesztik ezeket a híreket, ők is kint vannak a piacon tulajdonképpen. A Ferencváros nem gördítene akadályt az érintett játékosok elmenetelével kapcsolatban. Látok ilyenfajta törekvéseket is, de még ajánlat nincs az asztalunkon.
A Ferencváros egy olyan klub, ahol jönnek-mennek a játékosok. Ez nehézséget is jelent, mert olyan jó lenne, hogy legalább egy tengelyt össze lehetne rakni olyan játékosokkal, akikre lehet építeni, akik régóta itt vannak, mert azok nem mennek el. Mondjuk a Dibusz Dénes egy ilyen pont a csapat körül, hogy ő már több mint egy évtizede velünk van. De nekünk fel kell készülnünk arra, hogy játékosokat el fognak vinni. Ott kell, hogy legyenek az opciók, hogy kit hoznánk helyette, és erre nem problémaként kell tekinteni, hanem inkább lehetőségként és jó pénzt kell rajtuk keresni, és azt a pénzt befektetve újabb és újabb játékosokat kell venni. Ki gondolta volna, hogy a Lisztes Krisztiánért egy bődületes összeget kapunk. Nagyon sok opcióból álló szerződés, de azt hiszem, ami az ő eladásából származik, az megközelíti, vagy lehet, hogy meg is haladja az 5 millió eurót. Az 2 milliárd forint, az azért egy viszonylag komoly dolog.
Ezért aztán én mindig fel vagyok készülve, hogyha valakit elvisznek, akkor ki az, akit lehet hozni. És nekünk jobb télen igazolni, mert akárhogy is, Angliában azt mondják, hogy a játékos beilleszkedése egy év. A Gera Zolival beszéltem erről, azt mondta Angliában, egy évig nem is mondanak véleményt egy játékosról. Azt mondják, annyi idő kell, míg leküzdi a kultúrsokkot, míg megismeri a barátait, mire összhangba kerül a többiekkel, felfogja a klubnak a filozófiáját, tehát egy év kell hozzá. Mi ezt próbáljuk siettetni, meg okosan dolgozni rajta, de nekünk jobb, ha fél éve itt van egy játékos, és akkor úgy állunk neki a nyárnak, hogy egy kész csapatunk van, és nincsenek megingásaink vagy botlásaink. (...) Dolgozunk egy-két játékos ügyén is, meg nyilván vannak olyan futballisták, akiknek nem túl nagy a komfortérzetük, válogatott játékosok, külföldiek és magyarok is, és mondjuk nem jutnak vezető szerephez a csapatban. Akkor rájuk is kell gondolni, meg azért ezek a játékosok a partnereink is, és később is azok lesznek. Ezeknek az embereknek a boldogsága, a sikere, pénzkereseti lehetősége, ezek mind számításba jönnek.
