Kubatov Gábor, az FTC elnöke az Indexnek adott hosszabb interjút, amelyben természetesen futballtémájú kérdések is szerepeltek. Ezekből és a rájuk adott válaszokból idézünk az alábbiakban.
A tavalyi év vége egyik legnagyobb bejelentése volt, hogy a Fradi vezetőedzőjét, Pascal Jansent kivásárolták a szerződéséből. Ha az edzőt színvonalban mindig maguk fölé lövik, nincs meg annak a veszélye, hogy kevésbé kötődik majd a csapathoz, és könnyebben is vált?
- Ez egy örök dilemma. Ha kisebb nevű edzőt hozunk, lehet, hogy kevésbé inspirálja a klubot, nem hoz akkora lendületet. Pascal Jansen fantasztikus ember. Bár sokan kritizálták az eredményeket és a pályán látott teljesítményt, rendkívül intelligens szakember, aki alapos elemzésekkel dolgozott. Nemrég volt a születésnapja, és üzenet váltottunk egymással.
Nem neheztel rá?
- Nem. Szerződésünk volt, de ezt ő nem szegte meg. A távozása szerződéses keretek között zajlott. Amikor egy nagy és erősebb klub jelentkezett érte fél milliárd forintért, elvitték. Nyilván ők is meglátták benne azt, amit mi itt a Fradiban. A City Football Grouphoz tartozó New York City FC éppen dollármilliárdokból épít stadiont, számunkra felfoghatatlan erőforrásokkal rendelkezik, amelyekkel nehéz versenyezni. Ilyen helyzetben egy edző távozása érthető, és igazából nem is akadályozható. Ez nemcsak az edzőknél, hanem a játékosoknál is így működik. Ha megfelelő ajánlat érkezik, akkor azt kell mondani: menjél nyugodtan, mert tudom, hogy neked ez az álmod.
Fél éven belül történt két hasonló eset után nem gondoltak arra, hogy változtatnak a szerződési feltételeken?
- Lehetne változtatni a szerződési feltételeken, de nem biztos, hogy egy edző alá is írná így a megállapodást. Tegyük fel, a szerződésében nem lett volna kivásárlási záradék, és azt mondjuk neki, hogy nem mehet sehová. Hogyan érezte volna magát, amikor élete lehetősége adódik? Meg is kérdeztem tőle korábban, hogy mi a célja, és egyértelműen az angol első osztályban akart edzősködni. Lehet-e gátolni valakit az álmai elérésében? Szerintem nem.
Érdemes ilyen szerződést kötni és elfogadni, hogy mi egy transzferklub vagyunk. Ez már a második edzőnk, akit értékesítünk – ami egyébként ritkaság. Általában az edzőket kirúgják, és ki kell fizetni a szerződésük hátralévő részét. Nálunk viszont az a helyzet, hogy komoly pénzt keresünk az edzői kivásárlásokkal. Most is több száz millió forint bevételünk származott ebből, ami jelentős eredmény.
Bizonyára elég korai még hosszú távú következtetéseket levonni, de milyenek a megérzései Robbie Keane-nel kapcsolatban?
- Jók, de őt is az eredményei fogják minősíteni, mint minden edzőt.
Minden nyáron a BL-főtábla a cél, de a valóságban azt látjuk, hogy ez egyszer jött össze, pont egy összeforrt kerettel. Ami azóta egyre értékesebb ugyan, mégsem sikerül. Mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Még több pénz kérdése, vagy szakmai téren van szükség több munkára?
- Még több pénz és még több munka.
Nehéz versenyezni a legnagyobb klubokkal. Ez olyan, mintha egy Skoda 120 L-essel állnánk rajthoz egy Forma-1-es pályán, miközben ott van mellette egy valódi versenyautó. A különbségek óriásiak: a topklubok költségvetése meghaladja az 1 milliárd eurót, míg a miénk körülbelül 50 millió euró, ami hússzoros különbséget jelent. Mintha a vézna négyhengeres szívómotorunkkal egy hússzorosan erősebb autóval próbálnánk versenyezni. Ez egy rendkívül nehéz feladat. Ennek ellenére a célunk továbbra is az, hogy elérjük a BL-főtáblát.
Mindig azt mondom: ha nem a Mont Blanc csúcsát nézed, akkor a Kékestetőre sem fogsz feljutni. Az ambíció tehát adott, de ehhez szerencsére is szükség van. Már többször közel kerültünk a sikerhez, ugyanakkor hibákat is elkövettünk. Hiszem, hogy minden kudarc egy tanulási lehetőség: vagy nyerünk, vagy tanulunk. Az eddigi tapasztalatokból levontuk a következtetéseket, és ezeket felhasználva tovább dolgozunk a céljaink eléréséért.
TOVÁBB: Az Index teljes interjúja itt olvasható - kattints!
