Különösebb felhajtás nélkül, csendben vonult vissza a profi labdarúgástól a korábbi 44-szeres válogatott játékos, Lovrencsics Gergő, aki saját akadémiát indított Horvátországban, közben halad az edzőképzéssel, nem titkolt vágya, hogy egyszer felnőtteket irányítson - derült ki az m4sport.hu-nak adott interjújából.
– Tavaly október végén elvégeztem az UEFA C-edzőképzést, majd novemberben jelentkeztem a B+A licencet adó tanfolyamra. Kétnapos turnusokra járok haza havonta. Úgy gondolom, ez lehet a következő lépés, ami segíthet a további céljaim elérésében. Nagyon jó a gyerekekkel dolgozni, megtaláltam a számításaimat, de idővel, ha úgy alakul, felnőttekkel szeretnék foglalkozni. Ugyanazzal a lelkesedéssel, maximalizmussal végzem a munkám, mint amit játékosként megszokhattak tőlem – mondta a Fradiban is megfordult korábbi játékos, aki Lovrencsics Academy néven alapított akadémiát, ahol gyerekekkel foglalkozik.
A magam ura akartam lenni, önerőből érvényesülni, plusz a kisebbik fiam, Tymon is motivált. Négy és féléves kora óta focizik, most az én kezeim alatt fejlődhet. Elnöki pozíciót is betöltök, de egyben edző is vagyok, így edzéseket is vezénylek. Bevallom, az nem merült fel bennem, hogy Magyarországon nyissak akadémiát,
mivel Horvátországban maradtunk, és nagyobb potenciált láttam abban, hogy kint vágjak bele. A magyar képzések révén úgyis belelátok az otthoni munkába, a horvátoknál viszont extra tapasztalatot szerezhetek.
Lovrencsics a visszavonulásával kapcsolatban azt mondta, nem látta értelmét, hogy nagy dobra verje a döntését.
– Az akadémia elindítása nem volt egyszerű, inkább arra fókuszáltam, utána nem tűnt fontosnak a bejelentés. Büszke vagyok arra, amit elértem, de ennyi. Négy évvel ezelőtt, a válogatottnál más volt a helyzet, akkor mindenki megtudta, hogy nem lépek pályára többször címeres mezben. Visszagondolva nehéz, de ésszerű döntést hoztam, sokan voltunk a jobbhátvéd poszton, inkább átadtam a lehetőséget a fiataloknak. Éreztem a testemen, hogy nem bírnám a kettős terhelést, így lehetőségem volt csak a Hajdukra koncentrálni, meg is nyertük kétszer a Horvát Kupát – folytatta Lovrencsics, aki azt is elárulta, hogy a visszavonulását követően nem ajánlottak munkát számára a Ferencvárosban, szerinte tisztában voltak vele, hogy Horvátországban képzeli el a jövőjét.
Az FTC korábbi csapatkapitánya kitért arra is, miben tér el a mostani Fradi a korábbitól?
Bővebb a keret, de nem létszámban, hanem minőségben. Mi akkor elindítottunk valamit, amit azóta nagyszerűen, tudatosan továbbépítettek. Hiába vezeti most a Puskás Akadémia a tabellát, a Fradi be fogja húzni a bajnokságot.
Nemzetközi szinten évről évre jók az eredmények, jó látni, hogy nemzetközileg elismert csapatokkal is felveszik a versenyt - válaszolta, majd feltették neki azt a kérdést is, hogy jogos-e a kritikusok részéről, hogy felróják a légiósok számának növekedését az FTC-nél. – Nyilván nem azonos szint, de a Manchester Citynek sem teszik szóvá, hogy kevés az angol játékos. Persze, fájó, hogy magyar csapatban kevés a magyar, de az eredményesség megkérdőjelezhetetlen. Mindemellett a magyar válogatott játékosok olyan csapatokban szerepelnek, amelyekkel nem lehet felvenni a versenyt.
Mostanában gyakrabban adják egymás kezébe a kilincset a ferencvárosi edzők, míg Lovrencsics idejében öt év alatt két, jelentősen eltérő karakterű és eredményességben sem összehasonlító tréner fordult meg Thomas Doll és Szergej Rebrov személyében.
Doll éppen a nagyon barátságos hozzáállása miatt nem tudott kiteljesedni. Szergej az ellenkezője volt, nekem szimpatikusabb volt a felfogása. Félreértés ne essék, szerettem Thomasszal dolgozni, lehetett vele beszélni, voltak jó ötletei, jókedvű és vicces ember. Rebrov stílusa az elején furcsa volt mindenkinek, meg kellett szokni, de az eredmények folyamatosan jöttek. Átlagosan körülbelül két szót szólt hozzánk, de bizonyította, ha megfelelünk az elvárásainak, sikeresek leszünk.
Tényleg nem beszéltünk sokat, de hamar összeszokott a csapat. Rengeteget videóztunk, elemeztünk, tisztában volt mindenkinek a képességeivel, mindent megtett a kitűzött célok eléréséért. Igen, sokszor kemény volt, szóvá tette, ha nem úgy csináltál valamit, ahogy gyakoroltatta, sőt, rákényszerített, hogy a kérésének megfelelően cselekedj, viszont így tudtunk fejlődni. Idővel realizáltuk, hogy ha úgy cselekszünk, ahogy kéri, és mégsincs eredménye, akkor magára vállalja a felelősséget. Mindent próbált kontrollálni, mindent ő akart csinálni, csak kevés feladatot bízott a segítőire, mellette hihetetlenül precíz volt. Emlékszem, már a hazafelé úton kétszer visszanézte az akkor lejátszott meccsünket.
Lovrencsics arról is beszélt, neki mivel sikerült elnyernie Rebrov szimpátiáját.
– Egyszer rákérdeztem, miután kinevezett csapatkapitánynak. Az sem a megszokott módon történt, nem ült le velem külön beszélgetni, csak megüzente. Éppen az első tavaszi meccsünkre készültem, a Honvéd ellen.
A gyúrópadon feküdtem, amikor Dini bejött, és megkérdezte, hogy felvegyük-e a melegítőfelsőt a kivonuláshoz. Azt válaszoltam, ez a te döntésed, Böde Dani és Leo távollétében te vagy a kapitány. Erre mondta, hogy nem, Szergej üzente, hogy te vagy a cséká. Hirtelen nem hittem a fülemnek, Lipcsei Gabi is annyira meglepődött, hogy abbahagyta a masszírozást.
Egy vagy két héttel ezután odamentem Szergejhez azzal, hogy hálás vagyok a bizalomért, de minek köszönhetem? Erre csak annyit reagált, hogy te olyan mentalitású vagy, mint én, majd hátat fordított és elment. Komolyra fordítva a szót: hatalmas megtiszteltetés volt Magyarország legnagyobb klubját csapatkapitányként képviselni.
Rebrovhoz hasonló edzővé szeretne válni Lovrencsics?
– Nem teljesen, inkább Marco Rossit mondanám, ő valamilyen szinten Thomas és Szergej ötvözete személyiségben. Marcóval jó beszélgetni, érdeklődik felőled, igyekszik mindenkivel jóban lenni, de a pályán, a meetingeken megköveteli a komolyságot, igaz, edzés közben azért néha elsüt egy-két poént. Ezt tartom a legjobb hozzáállásnak, nem tudom elképzelni, hogy ne beszéljek a játékosaimmal. Tudnom kell, milyen érzelmi állapotban vannak, nincs-e valami problémájuk, ha igen, mindjárt másképp reagálnék egy esetleges hibára.
A korábbi szélsőnek azt a kérdést is feltették, hogy nem neheztelt-e a Fradira, amiért 2021-ben nem hosszabbították meg a lejáró szerződését.
– Szerintem a teljesítményemen nem látszódott, de nehéz fél éven mentem keresztül, miután 2020 decemberében közölték, hogy a szezon lejártával nem számítanak rám, de elfogadtam. Semmivel nem lett volna jobb, ha nekiállok veszekedni, bizonygatni az igazamat. Tudtam, a lehetőséget megkapom Szergejtől, úgy fogtam fel, ha mindent kiadok magamból, akkor lecsap majd rám egy jó csapat. Az is segített, hogy a Poznannál volt már részem hasonlóban, ott három hónappal a kontraktusom lejárta előtt közölték, hogy véget ér az együttműködésünk. A Fradi döntésével utólag sem tudok vitatkozni, a távozásom után is felfelé ment a klub. No meg kárpótolt, hogy később, a Splittel kétszeres kupagyőztes lettem.
Máig hihetetlennek tűnik, hogy 2012-ben az NB I-es Lombard Pápától került Lengyelországba.
– Budafokról kerültem Pápára, ahol megismertem a menedzserem, Nagy Misit, akivel egész pályafutásom alatt dolgoztam. Jelezte, hogy jönnek megfigyelni a Poznantól. A másodedző látta, ahogy két gólt rúgtam a Fradinak az Üllői úton, Mariusz Rumak vezetőedző és Piotr Rutkowski sportigazgató viszont a Vidi elleni idegenbeli meccsre látogatott ki. Fehérváron csatárként a fél pályán nem léptem át, ki is kaptunk 2–0-ra.
A mérkőzés után felmentem beszélgetni a Poznan képviselőivel, az edző köszönés nélkül a fejemhez vágta: »Ha nem ilyen jó a magyar sör, akkor a huszadik percben hazamegyek.« Meg sem tudtam szólalni, azt hittem, elúszott a külföldi esély. Akkor már volt egy ajánlat az asztalomon, de érezhetően elbizonytalanodtak a szerződtetésem kapcsán. Telt-múlt az idő, mondtam a menedzseremnek, ajánlja fel nekik, hogy jóval kevesebb fizetésért is oda igazolok, csak adják meg a lehetőséget. A sportigazgató még sohasem hallott ilyesmiről, beszélt a vezetőedzővel, aki azt mondta, ha ilyen a mentalitása, akkor nézzük meg.
Ezért voltam először csak kölcsönben a klubnál, de már az idény vége előtt öt fordulóval jelezték, lehívják az opciót és hároméves szerződést kötöttünk - válaszolta Lovrencsics, akinek rajta kívül álló okok miatt nem jött össze a Bundesligában szereplő Mainzba igazolás. - Borzasztó érzés volt. Előtte a Mönchengladbach is megkeresett, de csak abban az esetben vettek volna meg, ha a klublegenda Patrick Herrmann távozik. Végül nem igazolt a Dortmundhoz, szerződést hosszabbított és szerintem az egész pályafutását a Gladbachnál húzta le. Utána jött a Mainz hivatalos ajánlata, ment az alkudozás, a sportigazgatónk többet akart, a németek pedig elálltak az üzlettől.
Végül szót ejtette az NB II-es Soroksárban játszó öccséről, Lovrencsics Balázsról, aki szerinte még két-három évig biztosan szeretne focizni. Azt nem tudja, hogy a visszavonulása után a támadó kimegy-e mellé dolgozni, szerinte inkább játékosmegfigyelőként dolgozna.
