Lőw Zsolttal kapcsolatban rendszeresen felvetődik a hír, hogy visszatér Újpestre és segít nevelőegyesületének.
- Volt kapcsolatfelvétel az új tulajdonosokkal, de a beszélgetés tartalmát nem szeretném elárulni - mondta Lőw az m4sport.hu-nak. - Ott kezdtem el focizni, ott szocializálódtam, játszhattam a felnőtt csapatban. Sosem felejtem el, amikor Kozma István, Katona György és Rostás Sándor odajött hozzám egy iskolai focin és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem az Újpestben focizni. Kilenc éves voltam, 1988-ban igazolt le a klub és ott kezdődött a történetünk. Tizennégy évet töltöttem el Újpesten és mindig a szívemben lesz a klub. Mindig azon voltam, hogy amiben tudok, segítsek a klubnak és ez nem fog változni. Örülök, hogy rendeződött a tulajdonosi háttér.
Kecskés István, az interjút készítő riporter azt is megkérdezte a szakembertől, hogy szerinte lesz-e egyszer Újpest-edző vagy a magyar válogatott szövetségi kapitánya.
- Jelenleg akkor tudom a legtöbbet adni a magyar labdarúgásnak, ha külföldön hozok dicsőséget az országnak, ha ott fejlesztem a tudásomat és ezt a tudást, tapasztalatot időről időre hazahozom és átadom konferenciák vagy előadások formájában.
Itt tartok. Jelen pillanatban ezzel teszem a legjobbat magamnak, a családomnak és a magyar embereknek is. Most nem tudom elképzelni, hogy Újpesten edzőként dolgozzak valaha. A válogatott más . Mélyérzésű magyar ember vagyok, nagyon szeretem az országot, majdnem minden szabad percemet itthon töltöm. Minden magyar edzőnek ez egy szép dolog lenne a karrierjében. Hogy ez lezárása lenne egy pályafutásnak, vagy ha majd úgy gondolom, hogy külföldön mindent elértam, amit gondoltam, azt nem tudom. De ezt nem zárnám ki.
Lőw a szezon végén távozott a Bayerntől és most élvezi, hogy pihenhet.
- Nagy ugrás volt, amikor Párizsba kerültem, de a folyamatos építkezésnek köszönhetően nem ijedtem meg a feladattól, hanem egyszerűen csak elkezdtem dolgozni. De nekem is rá kell ébrednem arra, hogy mit is jelent a külvilág számára, amit elértünk. Látom, hogy sok embernek jelent sokat az, amit elértem. Egy intenzív periódus van mögöttem, jó most egy kicsit leállni. Az elmúlt évek arról szóltak, hogy három naponta ítélték meg a munkámat. Otthon kialakítottam magamnak vitrineket és beleraktam ereklyéket, mezeket, amiket a játékosok személyesen nekem dedikáltak. Ha reggel korán kelek, akkor ránézek ezekre és látom, hogy miért csinálom ezt az egészet.
Az edző őszintén beszélt arról, hogy a focin kívül más területen is el tudta volna magát képzelni.
- Az ember sokszor elgondolkodik az élete során, hogy ez-e az egyetlen út, amin végig kell menni. Sokszor megfordul a fejemben, hogy kipróbáljam-e magam másban. Amikor nagyon sokáig csinál az ember valamit, akkor rengeteg tapasztalatot felhalmoz. Nekem nagyon sokat adott a labdarúgás és ezt nem szívesen dobom el, nem lehet kiszállni a robogó vonatból, ami jó irányba megy.
Az emberben persze megvan a kíváncsiság, hogy tudnék-e másban is sikeres lenni. A feleségem megőrül, mert mindig vannak ötleteim, az egyedi bútortervezőtől az ingatlanmogulig nekem mindenféle elképzelésem volt.
Kikötőt is szerettem volna már, a szívem csücske a Balaton. Aztán persze mindig az ész győz.
Lőw azt is elmondta az interjúban, hogy a PSG-vel elveszített BL-döntő kellett ahhoz, hogy a Chelseavel felérjenek a csúcsra.
- Tizenöt szólóénekessel eljutottunk addig, hogy csapatként tudtunk együtt dolgozni - mondta a PSG-nél töltött időszakról. Megjegyezte, hogy a Bayernnel szemben elvesztett BL-döntő nélkül később a Chelsea-vel nem tudtak volna a csúcsra jutni, de a londoni klubnál már tudták, hogyan kell megnyerni egy ilyen rangos finálét.
