MOL Magyar Kupa, döntő (szerda, 19.30)
Sztanyiszlav Csercseszov (FTC): – Egy kupadöntő minden országban fociünnepnek számít, szeretnénk ezt megfelelően meg is ünnepelni szerdán, szeretnénk sikeresen játszani. Tudjuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen az ellenfél is a győzelemre fog törekedni. Megfelelően zajlik a felkészülésünk, meglátjuk még, mit hoz az előttünk álló két nap, szeretnénk a legerősebb csapattal kiállni a pályára. Öröm, hogy már 30 ezer jegy elkelt, remélhetőleg további párezer ember még jönni fog, egy nagyon jó mérkőzést láthatunk majd. A vereség sajnos hozzátartozik a focihoz, nyilván nem mindegy, hogyan szenvedünk vereséget. Reméljük, egy rossz bajnokit egy jó kupadöntő fog követni. A kupadöntőig mindig egy nagyon hosszú út vezet, ami megadja a döntő jelentőségét. Amit itt láthatunk magunk mellett, az egy nagyon szép kupa, akkor lenne teljes a szezonunk, ha a bajnoki arany mellé egy kupa is hozzájárulna. Viszont a Pakssal már kétszer is játszottunk, különböző mérkőzéseket, úgyhogy megfelelően felkészültünk rájuk. Ellenfelünk is meg szeretné nyerni a kupát, elég nehéznek tűnik a súlya és nehéz is megnyerni.
Nemsokára itt a karácsony, ennél jobb ajándék nem is kell senkinek. Minden csapatnak megvan az a játékosa, aki kiemelt szerepet játszik, a Paksnak például Ádám Martin. Ellenünk szerencsére még kevés gólt lőtt, és nem kifejezetten rá készülünk, hanem az egész csapatra.
Én személy szerint nem adok külön tanácsokat a kapusnak, ha büntetőpárbajra kerül sor, arra megvan a kapusedzőnk, nincs beleszólásom.
Bognár György (Paks): – Ez nem egy kupameccs, ez egy döntő. Döntőt nem játszani kell, hanem nyerni. A Fradit tartja mindenki esélyesebbnek és mi is úgy látjuk, hogy az FTC jobb képességű játékosokból áll, mint a Paks, gyorsabbak, kreatívabbak, kezdeményezőbbek, de ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincs esélyünk megnyerni a kupát és mindent meg is teszünk ezért. Alkalmasnak tartom arra a csapatomat, hogy sikeresek legyünk, mind a 23 bevethető játékosunk egészséges, még ha nincs is mindenki egyformán játékban. Megfelelő ellenállást fogunk tudni tanúsítani. Volt szerencsém az öltözőben beszélni a kollégával, Csercseszovval, megbeszéltük, hogy ki miért játszik három védővel és nem kettővel, és ki melyik játékrendszert preferálja jobban, tehát mi nagyjából képben vagyunk, reméljük a pályán ezt a csapatok visszatükrözik.
A legutóbbi bajnokin a Fradi alkalmazkodott valamilyen szinten hozzánk, mert sosem játszottak még három belső védővel, de akkor igen, és az azt követő bajnokikon is folyamatosan, ami előrevetíti, hogy szerdán is hasonló felfogásban játszanak majd.
Amikor 3-0-ra nyertünk az Üllői Úton, akkor két belső védővel játszottak és viszonylag jó helyen szereztük meg a labdákat, gondolom nem ma kezdték a futballt, hiszen ezt kiszúrták ők is, ezért próbálnak variálni. Valamilyen szinten persze mi is alkalmazkodunk majd a Fradihoz, mert ahogy említettem, jobb képességű játékosok vannak ott, de ezt úgy, hogy közben megtartjuk a saját elképzeléseinket. Úgy jött ki a meccsek szervezés, hogy egy nappal kevesebbet tudtunk pihenni, ezért pihentettük a legtöbb kulcsjátékost az előző bajnokin, mondhatni, hogy beáldoztuk a bajnokit a kupadöntő érdekében. Senkit nem kell motiválni, az elődöntőben sem kellett, éppen emiatt a cél miatt. Akit motiválni kell, nincs helye a pályán. Egyrészt játszhat ebben a gyönyörű stadionban, nem beszélve arról, hogy a Fradi az ellenél, biztosan szép számú közönség lesz. Arról, hogy a kupa súlya nehéz: szerencsére Böde jó erőben van, elbírja a kupát. Tavaly kezdtünk el azon gondolkodni, hogy lehet esélyünk a kupában is, amikor kiestünk a Budafoktól, akiket bajnokin magabiztosan vertünk. A kupában viszont a tartalékokat állítottuk ki és 4-2-re kikaptunk hazai pályán, akkor a meccs után beszélgettem Haraszti Zsolttal és azt mondtam, hogy nem kellett volna elengednünk, komolyabban kellett volna venni a mérkőzést és ez jövőre nem fordulhat elő és csak addig játszatjuk a cseresort, amíg magabiztosan tudunk menetelni. Az Újpest ellen, vagy már előtte is több kezdőjátékos kapott szerepet, éppen azért, hogy el tudjunk jutni idáig.
