Devecseri Szilárd neve a legtöbb focidrukker számára a legendássá vált súlyos amszterdami vereség, a fogalommá vált 8-1 alkalmával maradt örökké emlékezetes. Az akkor 23 éves védő életében másodszor volt válogatott, és a mérkőzés negatív hőse lett, hiszen csereként beállva 5-1-nél öngólt fejelt.
A jelenleg a ZTE-ben futballozó hátvéd így emlékszik vissza az akkori időkre.
– Nehéz volt.
Kellett vagy fél év, hogy ki mertem menni az utcára, mert sokszor előfordult, hogy mondjuk a karácsonyi vásáron mindenki utánam nézett. Megfordult a fejemben az is, hogy mit keresek itt? Van-e jövőm a labdarúgásban?
Aztán azt mondtam, mivel fiatalon nagyon sokat beleöltem a fociba és szeretem is csinálni, ezért úgy döntöttem, talpra kell állni és menni kell tovább – kezdte Devecseri Szilárd az M4 Sportnak.
Még a saját magába vetett hite is megingott kicsit a történtek után.
– Sőt, még előtte is. Amikor Egervári Sanyi bácsi felhívott telefonon, hogy bal védőt kellene játszanom, mert nem nagyon szeretek ott játszani, de ki mond nemet egy ilyen lehetőségre – mondta, majd arra a kérdésre is választ adott, megbánta-e, hogy válogatott lett abban az időben.
– Utólag azt mondom, nem akkor kellett volna a legjobbak között szerepelnem – fogalmazott és elmondta, mit csinálna másképp abból az időből. – Nem fejelnék öngólt – jelentette ki némi öniróniával a hangjában. Hozzátette, szándékosan tűnt el a futball térképéről, nem nagyon akart a pályán kívül sehol szerepelni.
Devecseri pályafutása során a ZTE előtt megfordult a Haladásban és a Mezőkövesdben is, idén pedig a Kaposvár ellen lőtt hatalmas góljával ismét a lapok címoldalára került. Nem érez elégtételt a nagy gól miatt, saját bevallása szerint a Devecseri Szilárd név most már az öngólról fog megmaradni az emberek emlékezetében.
Szeretnék ezen változtatni, de nem feltétlenül ez a legfőbb célom a pályán. Az edzőmnek és saját magamnak szeretnék bizonyítani
– nyilatkozta a 29 éves játékos, aki a kaposváriak elleni győztes meccsen született meg kislánya Laura, akinek a nevével ellátott cipőben lépett pályára, ami azonnal szerencsét hozott neki.
– Megszületett a kislányom, és vennem kellett egy cipőt. Soha senkit nem írtam a cipőmre, ő volt az első akinek a neve rákerült. Ő jelent mindent számomra – mondta elcsukló hangon, a könnyeivel küszködve, a korábbi válogatott labdarúgó, majd kitért az apaság örömeire is. – 8 hónapja vagyok apa, március 13-án született Laura. Sosem felejtem el, amikor először a kezemben fogtam. Amikor rám néz, azt nem lehet szavakba önteni.
