A rutinos, idén bajnok és kupagyőztes középpályás felkérésünkre hosszabban beszélt arról, amit pénteken látott. Elsőként azt kérdeztük Vadócztól, hogy negyvenszeres válogatott és jelenleg is aktív játékosként ő hogyan élte meg a magyar csapat pénteki vereségét.
- Rossz kívülről beszélni az egész helyzetről. Hallottam nyilatkozni a játékosokat, hogy fiatal, rutintalanabb volt a mostani csapat, ami gondot jelentett, nekem pedig mindezt hallani, úgy hogy akár potenciális játékosként szóba is jöhettem volna, nem jó érzés. Átérzem a játékosok helyzetét, profi pályafutásom során én is játszottam olyan meccsen, ahol nagyon esélyesek voltunk, mégis kikaptunk, a kollegialitás elve azt mondatja velem, hogy előfordulhat ilyen. Viszont nem csak az andorrai, hanem az oroszok elleni mérkőzés alapján is mondhatom, hogy a keret összetételénél Storcknál inkább az utánpótlás igazgatói elvei domináltak, nem pedig a szövetségi kapitányi elvei, egy olyan kapitányé, akinek a jelen mindennél fontosabb. Az utat ezzel együtt jónak tartom, hogy mindenki időben beépülhessen a válogatottba, de mindkét meccsen azt éreztem, hogy túl sokan egyszerre kapták meg az esélyt. Csak megemlíteném, nem kifogásként, de ezt a műfüvet kívülről is rossz volt nézni, a labda legtöbbször még az átlagos műfűhöz képest is szokatlanul pattant, ez zavaró volt időnként, a hazaiak ehhez jobban alkalmazkodtak és ez tény. Rengeteg olyan játékost láthattunk nálunk, akiben sok potenciál rejlik, de most ez kiegészült egyfajta gyámoltalansággal. Mindenki akarta a győzelmet, de nem volt koncentrált a játék és tapasztalt, vezető karakter híján is voltunk.
Vadócznak felvetettük, hogy a szurkolóknak két dolog fájhatott igazán. Az egyik, hogy sokan azt hitték, hogy ezt a spanyol ötödosztályú és félprofi játékosokból álló csapatot simán megveri az NB I-es válogatott vagy az U21-es csapat is - nem így lett, a másik pedig, hogy a végeredmény nem valami óriási szerencsétlenség miatt alakult így, hanem a játék képe alapján sem lettünk volna többre hivatottak egy pontnál.
- Ezt osztom én is, két-három helyzetünk volt csak, mezőnyfölényben sem játszottunk. A gól egy nagyon szép támadás volt egy nem mindennapi fejessel. A támadóharmadba nem tudtuk eljuttatni a labdát, Eppel Marcit nem igazán tudtuk játékba hozni, az előrejátékból hiányzott a minőség. Egy korábbi válogatott futballista, a tévé stúdióban ülő Buzsáky Ákos is mondta, hogy a passzok pontosak voltak, de nem a megfelelő irányba történtek az átvételek, ezzel nem volt folytonos a játékunk. Akartak a játékosaink, de ez nem hozott megfelelő szintet. Ennek oka lehet az, hogy hiányzott a játékosok automatizmusa, ami általában akkor történik, ha sok az új arc és többen is túl izgulják a meccset.
Vadócz nem ért egyet azzal, hogy tétmeccsen kellene sokat kísérletezni.
- A koncepciót nem éreztem helyesnek, arra hogy kipróbáljuk a fiatalokat, a barátságos meccsek valók, szerintem egyetlen selejtezőt sem szabad erre feláldozni, pláne nehezítő körülmények között. Ami a folytatást illeti: picit megint a végletekben gondolkodunk. Az Eb sikerek idején a megítélésünk is túlzottan pozitív irányba csapott át, de azt is helyén kellett volna kezelni, és talán most sem helyénvaló a "hulljanak a fejek" elv. Változásokra viszont szükség van, mert vagy nem tudták a játékosok, mit kell csinálniuk, vagy a kvalitások hiányoztak, egyik sem megnyugtató. Sokan mondták, hogy miért az NB II-ből hív be a kapitány játékosokat? Az én első válogatottságom is az NB II-ből volt 2004-ben, de a pályafutásom talán utána megmutatta, hogy nem alaptalanul hívtak meg. Később pedig több országba is küldtek meghívót. Válogatott szinten normális esetben folyamatokról beszélhetünk, hosszabb teljesítmény alapján megérdemelt meghívókról. Mindig a legjobb kvalitású játékosokra van szükség, az utolsó két-három évet tekintve. A szakmában talán a válogatott keret kiválasztása a legnehezebb feladat, de azt, hogy ezeket a játékosokat le kéne cserélni, nem gondolom, és szerintem ez a vezetőség fejében sem fordult meg, a nép haragja viszont biztosan utoléri majd őket. Sajnálom!