"Soha nem volt az, hogy én német vagyok és mindent tudok"

Miért éppen Magyarország? Előtte megjártál pár országot, sőt, kontinenst, aztán Dárdai Pál kapitánysága idején a válogatott mellett kezdtél dolgozni.

- Így van, Dárdai Pál volt a kapitány, Bernd Storck pedig a sportigazgató, amikor 2015-ben az MLSZ-nél kezdtem el dolgozni. Storck hívott Magyarországra, ahol fitneszmenedzserként az összes korosztályos csapat erőnléti képzéséért feleltem, de nekem is figyelni kellett emellett a tehetségeket. Storckot már a kazah időkből ismertem, 2009-ben találkoztunk először - mondta Victor Moore, a ZTE német-amerikai fitneszmenedzsere a csakfoci.hu-nak.

Mennyire fogadtak el németként akár a magyar edzők, akár a játékosok? Akkoriban azért voltak kritikus hangok az MLSZ szakmai stábjának "elnémetesedése" miatt. 

- Nyilván idő kellett ahhoz, hogy megismerkedjünk egymással, hogy akklimatizálódjunk, nekem pedig minden egyes állomásomon fontos volt, hogy megismerjem az ország kultúráját, felfogását, az emberek, a játékosok mentalitását. Nekem a mai napig tanulást jelent, hogy Magyarországon lehetek, mint ahogy sokat tapasztaltam a korábbi állomásaimon is. Olvastam, hallottam én is, hogy voltak kritikus hangok, de őszintén szólva, személyesen nem nagyon találkoztam velük. Nyilván nem láttam mindenki fejébe, nem tudom, volt-e olyan, aki mást mondott, mint amit gondolt, de összességében nagyon kedvesen fogadtak a magyarok.

Szerintem mindenhol előfordulhat, hogy vannak, akiknek nem esik jól, ha esetleg külföldiek érkeznek bizonyos munkákra,és még jó fizetést is kapnak. De nekem nem mondta soha senki, hogy "minek jöttem én ide?". 

Azoknak lehet csak furcsa vagy visszás esetleg ez a helyzet, akik nem igazán jártak vagy dolgoztak külföldön. Én soha nem mentem úgy oda egy országba sem, hogy "én német vagyok és mindent tudok", hanem igyekeztem alkalmazkodni, beilleszkedni, így tettem és teszek Magyarországon is. 

"80-85 százalékkal javult a játékosok erőnléte"

A 2016-os Eb előtt külön alapozást tartottatok a válogatottnak, 4-5 héten át, és utána látványosan feljavult a csapat erőállapota. 

- A külföldről érkezőkkel nem volt gond, általánosságban jó állapotban voltak, az itthon játszók többségével viszont sokat kellett dolgozni. Az MLSZ-től kaptunk plusz időt a felkészülésre, így a felmérésekre is volt lehetőség, majd jöhetett az érdemi munka. Eléggé különböző erőnléti állapotú futballisták voltak a keretben, volt, aki rengeteget játszott a szezonban, volt, aki alig, és őket kellett egy szintre hoznunk. Ami kiemelt fontosságú volt, mert tudtuk, hogy csak jó erőnléttel lehet olyan csapatok ellen esélyünk, mint Portugália vagy Ausztria. A Schuth Gábor és Holanek Zoltán kollégáimmal elvégzett munka pedig tökéletesen illeszkedett Storck filozófiájába is. 

Számszerűleg mit jelentett az, hogy jól felkészítették a csapatot az Eb-re? Kinél volt a leglátványosabb a javulás, előrelépés?

- Külön nem tudok játékost megnevezni, de a mai napig megvannak az eredmények, így tudom, hogy az edzőtábor elejéhez képest 80-85 százalékkal javult a játékosok erőnléte a tesztek alapján, ami hihetetlen eredmény volt, és látszott is a pályán. Az erőnléti felkészítés sikere volt az egyik fő eleme a csapat Európa-bajnoki sikerének, egy olyan csoportban, ahol mindegyik ellenfél a többszörösét érte papíron a mi csapatunknak. És nagyszerű volt az összhang az erőnléti állapot, illetve a Bernd Storck és Andreas Möller által kidolgozott taktika között.

Ha nem vagyunk ilyen állapotban, biztos, hogy nem győzzük le Ausztriát például. Nem is számítottak arra, hogy ilyen formában és fizikai-mentális állapotban leszünk. 

Milyen volt kijutást, aztán a 2016-os Eb-t stábtagként megélni?

- Ma is borsódzik a hátam, olyan nagyszerű volt az egész! Én, mint külföldi magyarként ünnepeltem minden egyes pillanatot, nem is tudom elképzelni, ilyen lehetett tényleg magyarként látni, átélni azokat a napokat. Hihetetlen volt az egész, soha nem fogom elfelejteni! Emlékszem, a játékosok először elhinni sem akarták, hogy Budapestről látnak képeket, amikor mutatták, mennyien vonultak ki az utcára. Kívánom a magyar embereknek, hogy átélhessék még ezt akár jövőre is, de ugyanígy szurkolok a Ferencváros vagy a Vidi sikeréért is a nemzetözi porondon, fontosak ezek a magyar labdarúgásnak. 

Két dudás egy csárdában

2017-ben aztán Storckkal együtt te is távoztál, de Belgiumban aztán újra együtt dolgozhattatok.

- Jó viszonyban váltam el az MLSZ-től, egy remek beszélgetésem is volt a főtitkárral, Vági Mártonnal. Közösen jutottunk arra az álláspontra, hogy a mi küldetésünk akkor itt véget ért. Utána a belga Mouscronnál is összehozott sors Bernd Storckkkal. Egy olyan csapatnál, amely az érkezésünkkor nagyon mélyen volt. Az utolsó helyen álló csapatnál is látszott azonban, hogy a játékosok minőségével és potenciáljával nincs gond. Meg kellett nyomnunk a megfelelő gombot, be kellett pöccintenünk a játékosokat mind a mentális állapot, mind az erőnlét szempontjából. Rengeteget dolgoztunk, teszteltünk, Storck mindig tudta, mit kell mondani a futballistáknak, hogy az önbizalmuk is visszatérjen. Egy nehéz, de végül nagyon sikeres munkát végeztünk együtt.

Bruges-be viszont már nem követted az addigi főnöködet. Miért?

- Alexander Storck, a vezetőedző fia vette át ott már a munkámat. Ő már a 2016-os Eb alatt, egyfajta gyakornokként is velünk dolgozott, de az U21-nél is segített nekünk. Szerintem sokat is tanult tőlünk.

Végül a két dudás egy csárdában esete forgott fent, Bruges-ben már nem kellettünk volna mind a ketten, ő szeretett volna a fiával dolgozni, és én magam is úgy éreztem, hogy ideje külön úton járnom.

Bernd Storckkal tiszteltük egymást, baráti volt a viszonyunk, tíz éve ismertük egymást, de ekkor elváltak az útjaink egymástól. Ráadásul a családom Magyarországon él, úgyhogy az elválás mellett szólt akkor minden. Biztos vagyok abban is, hogy a két Storck Dunaszerdahelyen is együtt fog dolgozni.  

A DAC-nál akkor már fel sem merült, hogy te legyél az erőnléti edző?

- Nem. Belgium után már keveset beszéltünk, nem igazán voltunk kapcsolatban Bernd Storckkal, de gratuláltam neki az ottani kinevezéséhez. 

"Tudom, hogy bent fogunk maradni az NB I-ben"

Hogyan kerültél végül Zalaegerszegre?

- Amikor Gaál Miklós lett a Vasas erőnléti edzője, szóltak, hogy lenne lehetőségem a ZTE-nél dolgoznom. Dobos Barnának, az akkori vezetőedzőnek is beajánlottak. Elmentem, megnéztem a csapatot, a körülményeket és tetszett, amit láttam. Végül a Zalaegerszeget választottam, annak ellenére, hogy közel álltam a megegyezéshez egy kínai klubbal is. Dobossal és aztán Márton Gáborral is működött, működik a kémia, remek munkát végez a csapattal a vezetőedző, és remélem, sőt, tudom, hogy bent fogunk maradni az NB I-ben!

Tudom, hogy sokan kérdezték már, de mennyire más egy NB I-es csapatnál dolgozni, mint a válogatottnál?

- Ez egy jó kérdés, de számomra elég egyértelmű a válasz. Szerintem sokkal jobb a klubnál végzett munka, mert napról napra foglalkozhatsz a játékosokkal, fejlesztheted őket. Eközben a válogatottnál több hét vagy akár hónap kihagyással dolgozhatsz csak a futbalistákkal, nem olyan érdekes, mint a napi munka. Igaz, ennek ellenére élveztem az MLSZ-nél a feladatomat, hiszen több korosztállyal és az A-válogatottal is foglalkoznom kellett. 

"Milyen példát mutatsz, ha csak kiabálsz és kritizálsz?"

Kazahsztánban, Görögországban, Ausztráliában, Belgiumban és Amerikában is dolgozhattál már, négy kontinenst is megjártál. Volt olyan ország vagy csapat, amely csalódást okozott, vagy épp ellenkezőleg, többet kaptál attól, amit vártál?

- Magyarország az egyértelmű pozitívum.

Mielőtt idejöttünk, rengeteg rossz dolgot hallottunk a magyar labdarúgásról. A játékosok rossz mentalitásúak, lassúak, nem tehetségesek, nem olyanok már, mint Puskás volt sok-sok évvel ezelőtt, satöbbi. Nagyon sok rosszat hallottunk. De mindig a saját szemeddel kell tapasztalnod, és ez most is kiderült.

Magyarország egy futballnemzet, még akkor is, ha a nagy sikerek elkerülték már egy jó ideje. A szurkolók szenvedélyesen szeretik a labdarúgást, és amint elkezdtük megnézni a játékosokat, az is kiderült, hogy rengeteg itt a tehetség. Dolgozni kell velük ugyanúgy, keményen, de nem úgy, hogy ráüvöltesz, hogy "te nem vagy elég jó". Meg kell nekik mutatni, hogyan válhatnak jobbakká, nem türelmetlenséggel, pláne nem a fiatal játékosok esetében. Te edző vagy, egyfajta példakép, de milyen példát mutatsz nekik, ha csak kiabálsz, ha csak kritizálsz?

Hallottunk már hasonló gondolatmenetet, méghozzá Michael Boristól, az MTK Budapest vezetőedzőjétől, akivel az MLSZ-nél együtt dolgoztatok.

- És nagyon jó viszonyban is vagyunk egymással. Ismerem az edzői munkásságát, tudom, mennyire keményen dolgozik most az MTK sikeréért is. Fiatal edzőként is komoly tapasztalata van már, tudja, hogyan nyúljon hozzá a játékosokhoz, de emberként is nagyon jól áll hozzá a dolgokhoz, komoly empátiával, ami fontos egy magyar labdarúgónak is. Taktikailag és erőnlétileg is kitűnő állapotban van a csapat, elég komoly az a munka, ami az egész klubnál zajlik, nem véletlenül jutottak fel az NB I-be.

Több vagy kevesebb munka van a magyar játékosokkal, mint máshol?

- Az biztos, hogy más, mint például Kazahsztánban. Ott a posztszovjet szellem érvényesül, azaz a játékosok kérdés nélkül megcsinálnak mindent, amit mondasz.

Néha úgy éreztem, ha azt kértem volna, hogy fussanak öt órát, akkor öt órát futottak volna.

A magyar futballisták viszont érdeklődnek, kérdeznek, akár az edzésről, akár például a táplálkozásról beszélünk, kiváncsiak, hogyan fejlődhetnek tovább? Szerintem ez a helyes hozzáállás, ezt tanítom a gyerekeimnek is. 

A járvány és leállás neked is új feladatokat adott. Nagy nehézséget okoztak az új körülmények?

- Gyorsan, szinte azonnal reagálnunk kellett, hogy megnézzük, mik azok a feladatok, amiket a játékosok otthon is el tudnak végezni. Nem hagyhattuk, hogy szünetet tartsanak, hogy leálljanak, fontos volt, hogy fenntartsuk az erőnléti szintjüket. Eléggé új volt számunkra is ez a szituáció.

Az viszont gyorsan kiderült, hogy az otthoni munka nem pótolhatja a rendes edzéseket, hiába futod körbe a Balatont.

De végül megoldottuk, minden napra volt feladata a játékosoknak és el is kellett küldeniük nap mint nap, hogy hogyan végezték el azokat. Így lehetett kiadni az új feladatokat, attól függően, ki hogyan teljesített. De összességében nagyon elégedett vagyok az otthon elvégzett munkájukkal. Amiatt pedig kimondottan boldogok vagyunk, hogy végre folytathatjuk a bajnokságot, nagyon vártuk már!

DUDÁS GÁBOR