A tavaszi formád alapján sokak szerint a válogatottban lenne a helyed. Van ennek realitása?
Miért ne lenne? Úgy érzem, hogy a csapatnak és nekem is jól megy. Most a legfontosabb, hogy a Haladás bennmaradjon az NB I-ben, utána pedig jöhet a válogatott. Az a célom, hogy felhívjam magamra a kapitány figyelmét.
Eddig egyszeres válogatott vagy, Pintér Attila rakott be a csapatba még 2014-ben. Miért nem volt folytatás?
- Albánia ellen debütáltam a válogatottban. Utána kerültem el a Fradihoz, ahol sajnos keveset játszottam, ezért egy időre kikerültem a kapitányok látóköréből. Storcknál azonban sokszor ott voltam a keretben, a norvégok elleni pótselejtezőn is, igaz, lehetőséget nem kaptam, ezért maradtam le az Eb-ről.
Egy remek szezon után igazolt le a Fradi, Thomas Doll azonban alig számolt veled. Mi volt a gond?
- Az első négy Európa Liga-mérkőzésen végig a pályán voltam, sajnos a Rijekától kétszer is kikaptunk és kiestünk. Itt valami elszakadt, ezt követően csak egy bajnoki és egy kupameccs jutott nekem. Ha sikeresebbek vagyunk az EL-ben, akkor talán az én ferencvárosi karrierem is másképp alakul.
Csalódott vagy emiatt?
Akkor nem erre számítottam, de így utólag nincs bennem csalódottság és nem haragszom senkire. Mindent megtettem, hogy sikeres legyek a Ferencvárosnál is, de nem sikerült. Az a fontos, hogy most ismét jó formában vagyok.
Kevés jó balhátvédünk van. A posztodon hova rangsorolod magad?
- A rangsorolást meghagyom az edzőknek és a kapitánynak.
Ugyan edző és kapitány sem vagyok, de ha azt mondom, hogy az NB I három legjobb balhátvédje közt vagy, elfogadod?
- Megköszönöm...
A szezon jelentős részében nagyon szenvedtetek, aztán Michal Hipp érkezésével elkezdtetek nyerni. Mit tud a szlovák edző?
- Óriási érdemei vannak abban, hogy már a hetedik helyen állunk. Határozott, profi szakember, aki rendet tud tartani és elsősorban mindig a saját csapatára összpontosít. Mindenki egyformán fel van készítve, azok is, akik kevesebbet játszanak.
Az elődeinél, Mészöly Gézánál és Pacsi Bálintnál ez nem így volt?
- Mészöly Gézával szép eredményeket ért el a csapat, de aztán ősszel már kevésbé voltunk hatékonyak. Ennyi idő távlatából nehéz lenne megállapítani, hogy pontosan mi volt a gond. Örülök, hogy Michal Hippel kijöttünk a mély gödörből, remélem, ez a lendület most már kitart a szezon végéig.
Ráadásul megtanultatok idegenben is nyerni...
- Az utolsó két idegenbeli meccsünkön több pontot szereztünk, mint előtte az egész szezon során vendégként. Sok munkája volt ebben a szakmai stábnak és a rutinosabb játékosoknak. Több olyan srác van a keretben, aki nem játszott még sorozatban élet-halál meccset. Ezt kezelni kell tudni, nyugodtnak kell maradni a legrázósabb helyzetekben is és taktikusabb játékra van szükség. Örülök, hogy ebben is lépett előre egyet a csapat.
Védőként ugyan nem a gólszerzés az elsőszámú feladatot. Eddig egy NB I-es gólod van, azt is nyolc éve szerezted. Készülsz a másodikra?
Néha nekem is eszembe jut, hogy a gólpasszok mellett, jó lenne néha betalálni. Ha máshogy nem, majd elkérem Németh Máriótól a labdát egy 11-esnél…
Itt tanultál meg ilyen jól magyarul vagy Szerbiában?
- Az egyik nagymamám magyar volt, gyerekként vele mindig magyarul beszéltem, de négyéves voltam, amikor meghalt. Utána nem tudtam használni a magyart, de érdekes, hogy amikor Magyarországra kerültem, előjöttek a gyerekkori emlékek és könnyen megtanultam a nyelvet egy bizonyos szintig, amit a mai napig tanulok.
32 éves vagy. A Haladásban fejezed be a pályafutásodat?
- Az a tervem. Korábban volt ajánlatom többek között Diósgyőrből, Debrecenből, Kazahsztánból, de a szíven mindig a Halihoz húzott. Kazahsztánban sokkal több pénzt kereshetnék, de nem hiszem, hogy boldog lennék ott, ahogy a családom sem. Amikor Szerbiában elkezdtem futballozni, az volt a célom, hogy stabil élvonalbeli játékos legyek. Ez az NB I-ben megvalósult, ráadásul a válogatottban is bemutatkozhattam és ha minden a terveim szerint alakul, akkor nem az albánok elleni meccsem volt az utolsó piros, fehér, zöldben.
PRIVACSEK ANDRÁS
