A magyar válogatott korábbi játékosa, Hrutka János a Facebookon üzent a nemrégiben menesztett Bernd Storcknak. A német tréner néhány napja hazájában nyilatkozott a nálunk töltött időről, ezekre a mondatokra reagált most Hrutka négy pontban.

"Kedves Herr Storck!

Bár nyilván már senkit sem érdekel, illetve semmit sem befolyásol, de engedje meg, hogy pár mondatban reagáljak az elhangzottakra... csak így "allgemein":

1) Higgye el, mindenki emlékszik arra, hogy Önnel éltük át az utóbbi évek, évtizedek egyik legnagyobb sikerét. Emlékszünk arra is, hogy ebben elévülhetetlen érdemei voltak egy kedves kollégájának, aki nevezetesen egy Bundesliga csapat edzője. Azt sem felejtjük, hogy a kijutáshoz rengeteg szerencse, külső körülmény, és a szabályok gyökeres változása is kellett.

Ha őszinte akar lenni, akkor Ön is tudja, hogy a 3. hely nem előrelépés, hanem realitás, melyet az Önöket megelőző 2 szövetségi kapitányi korszak is teljesített, sőt pontokban, százalékosan, statisztikailag, minden tekintetben túlszárnyalt!

2) Kérdezném Önt, hogy az itt töltött időszak alatt miért nem beszélt realitásokról, egyetlen nemzetközi kupasorozatban sem szereplő klubcsapatokról? Miért nem említette, hogy csak 5 épkézláb játékosa van? Miért nem szólt eddig, hogy évek alatt sem sikerült nemzetközi szintű játékosokat "kitermelni" egyetlen hazai akadémián sem?

Pedig pénz, fegyver és paripa akadt hozzá rendesen (ezt ugye Önnek nem kell bizonygatnom). Ráadásul, ha jól emlékszem Ön felelt az utánpótlás csapatokért is a szövetségen belül.

Tudom, 1200 km távolságból már picit könnyebben jönnek a szavak, és a germán levegő is szárnyakat ad a gondolatoknak, de higgye el, sokkal jobban örült volna mindenki már itt is az őszinteségnek, a reális képnek, és a valódi megoldások keresésének. Csak eddig ugye máshol nyomtak meg az "entert" az utalásokhoz...

3) Szeretném még egy apró momentumra emlékeztetni, bár lehet, hogy Önnél/Önöknél ezért nem morzsolgatnak el egy 100-as papírzsepis csomagot: kikaptunk Andorrától! Pont! - mi ezt sem felejtjük!

4) Nekünk már nincsenek elvárásaink, van szemünk, látjuk hogy játszunk, milyen játékosokból válogathat, és milyen eredményeket ér(het) el! Egyszóval tudjuk, hol a helyünk! Jelenleg az 53. helyen vagyunk a világranglistán, ez semmivel sem jobb, vagy rosszabb, mint akkor, amikor elkezdte a munkáját (akkor előrébb álltunk különben). Semmivel sem ért el jobb eredményt (statisztikailag, számszerűen), mint az Önt megelőzőek! Sőt! Így előrelépésről, fejlődésről elég nehéz beszélnünk! Abban viszont maximálisan egyetértünk, hogy ez nem csak az Ön felelőssége, az Ön munkájának a következménye!

Én személy szerint, mindezektől függetlenül köszönöm Önnek a fáradhatatlan, precíz munkáját, és a tavalyi Európa bajnokságot! Kívánom, hogy valóra váljon az álma és saját hazájában is felfigyeljenek kvalitásaira, de ismerve a német futballt, az első osztályban dolgozókat, erre elég kevés esélyt látok jelen pillanatban!

Ehhez a számos másodedzői poszt, az Olympiacos utánpótlásánál eltöltött évek, és a "reálisan" értékelt magyar szövetségi kapitányi poszt egy kicsit kevés! Ez a realitás! Tudja, melyet Ön is egyre jobban lát már két radler között...