A Hoffenheim támadója őszintén vall arról is, miért mondta le a válogatottságot Pintér Attila kapitánykodása alatt, miért nem szólt vissza a sok bírálónak, de kiderül az is, minek köszönheti, hogy már nyolc éve a Bundesligában szerepel. Büszke rá, hogy évekkel ezelőtt elmondta az emlékezetes beszédét, amelyen ugyan sokan megsértődtek, de a magyar foci végül profitált belőle, igaz, az NB I-ről nincs túl jó véleménnyel. Tilos passzolni!

Első félidő:

1. Mi volt a legfelemelőbb, legmeghatóbb vagy legszebb üzenet, reakció, amit az osztrákok elleni gólod után kaptál? Kitől jött?
- Mindjárt a lefújás után az öcsémmel volt egy kétperces közös sírásunk - kezdte Szalai a csakfoci.hu-nak. - Eredetileg telefonon szerettünk volna egymással beszélni, de nem jött ki szó a torkunkon, ráadásul be is kellett fejeznem, mivel vittek doppingtesztre.

2. A mérkőzés hajrájában a kispadon már könnyeztél. Felnőtt fejjel hányszor sírtál?
- Erős érzelmi szinten élem az életemet. Szeretem, ha a rossz dolgok fájnak, és természetesen a boldogságot is 100 százalékosan élem meg. Gyakran elérzékenyülök, emocionális ember vagyok, ekkor érzem, hogy igazán élek.

"550 nap után be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni..."

3. Bernd Storck a végsőkig kitartott melletted, akkor is, amikor a szurkolók kifütyültek. Lelkileg mennyire tört meg a sok kritika pár héttel az Eb előtt?
- Nagyon mélyen érintett érzelmileg és önbizalmilag is. Szinte minden reggel és este a padlón voltam, innen kellett felhoznom magam. Esténként mindig próbáltam rendszerezni a gondolataimat, hogy könnyebb legyen. Nem titok, egy szakember is segített ezekben a nehéz időkben, akivel már hosszú évek óta együtt dolgozom.

4. Hogy tudtad megállni, hogy a legkisebb mértékben sem szóltál vissza a téged keményen kritizálóknak? Az Eb-n és azután sem fakadtál ki a góljaid után, nem vesztetted el az önuralmadat, nem adtál sértődött nyilatkozatokat. Mekkora önmegtartóztatás kellett ehhez a részedről?

- Mindenki másképp éli meg az élet történéseit, így a kellemetlen, kényes szituációkat is.  Engem jól neveltek a szüleim, mindig csak magammal foglalkoztam, soha senkit nem okoltam az esetleges sikertelenségeimért. Mindenért keményen megküzdöttem az életben, az én értékrendembe nem fér bele, hogy a sikerek esetén visszafelé mutogassak. Éppen ezért ezekben a szituációkban nem volt szükségem extra önuralomra.

5. Amikor sokat bántották, milyen védekező reflexeket építettél be az életedbe? Mit zártál ki például, hogy ne jussanak el hozzád a kritikák, illetve kizártál-e bármit is?
- Igazából semmit nem zártam ki, rám zúdult minden. Mivel nem a mának élek, tudom, hogy egyszer még hálás leszek, hogy ilyen szituációkat is átélhettem. Ennek majd biztosan hasznát fogom venni a foci utáni karrieremben, csináljak majd akkor bármit is.

6. Több kapitánnyal is dolgoztál (Erwin Koeman, Egervári Sándor, Dárdai Pál, Bernd Storck), Pintér Attilánál nem játszottál. Ha egy szóval kellene jellemezned őket mi lenne az?
- Erre egy mondatot mondanék: A saját maguk után hagyott munkájuk értékeli a képességeiket.

7. Storck miért tudta kihozni a csapatból azt, amiről 2013-ban úgy beszéltél, hogy irreális célkitűzés?
- Ide venném Dárdai Palit is, mivel mindketten óriási munkát végeztek. Olyan tapasztalatokra tettek szert korábban, amit kamatoztatni tudtak a válogatott sikereinek érdekében. Profizmus, egyéni elképzelés, taktika, bátorság, önbizalom – ezek jellemezték mindkét szakembert. Dárdai miután átvette a válogatottat, beindított egy folyamatot, majd ott kellett hagyni a csapatot, senki nem tudta, hogy ki vigye tovább a munkát. Storck elvállalta, ami hihetetlen bátorságról és önbizalomról árulkodott, de sikereket csakis így lehet elérni.

8. Több mint három év távlatából szerinted inkább pozitívan vagy negatívan jöttél ki az ominózus nagy kifakadásodból? Volt-e pozitív hozadéka a magyar labdarúgásra nézve az akkor általad mondottaknak?
- Soha nem azt néztem, hogy pozitív vagy negatív lesz a megítélésem egy-egy nyilatkozatom után. Nagyon őrlődtem akkoriban, az alapigazságokat mindenképp szerettem volna elmondani, de arra nagyon figyeltem, hogy személyesen senkit ne bántsak meg. Egy picit naiv voltam, nem gondoltam, hogy a mondanivalómnak ilyen utóélete lesz. Mindig büszke leszek rá, hogy ezt akkor elmondtam a magyar foci fejlődésének érdekében. Akkor még nem gondoltam, hogy a jó Isten rövid idő alatt ilyen nagyszerű szövetségi kapitányokkal ajándékoz meg és ilyen fantasztikus nyarat szerzünk a magyar embereknek.

9. 2014 őszén Pintér Attila kapitánykodása idején miért mondtad le a válogatottságot és miért gondoltad meg magad egy hónap után?
- Nem akartam, hogy a szövetségi kapitány és a köztem lévő nézeteltérések rossz irányba vigyék a csapatot. Ha egy kapcsolat nem működik, azt nem kell erőltetni. Egy hónappal később Dárdai Pál kinevezése miatt tértem vissza a válogatottba.

10. Idén 30 éves leszel, mi van még benne a pályafutásodban?
- Remélem, hogy még rengeteg minden. Úgy gondolkodom, hogy a karrieremet nem 100 százalékban a foci teszi ki. Boldog vagyok azért, amit futballistaként elértem, de ez csak egy szakasza az életemnek. Utána is szeretnék valami hasznosat tenni, nem fogok otthon ülni és focit nézni. Nem titok, hogy már egy ideje van egy fémipari cégem, de biztos lesznek majd út ötleteim.

Második félidő:

1. Sok légiós jött haza az elmúlt 1-2 évben. Elképzelhető-e, hogy rövid időn belül te is így teszel? Voltak megkereséseid itthonról az elmúlt években?
- A 14. évemet kezdtem meg külföldön, ami rengeteg, ha a koromat nézzük. Arra még nem gondoltam, hogy az NB I-be kellene igazolnom, nem tudom elképzelni ezt a lehetőséget. Érdeklődések voltak otthonról, de még csak komolyabb beszélgetésekig sem jutottunk el. Ettől függetlenül én nem venném a bátorságot, hogy bárkinek is megmondjam, mit csináljon. Mindenkinek egy élete, egy karrierje van, bárhogy is döntenek, nekünk ezt el kell fogadni.

2. Milyennek ítéled meg az NB I színvonalát?

- Nem játszottam soha az NB I-ben, Németországból pedig nehézkes követni a hazai bajnokságot, mivel soha nem volt magyar tévém. Néha a neten megnézek egy-egy fontosabb meccset és az összefoglalókat. A topcsapataink nemzetközi szereplése, és az a tény, hogy mennyi fiatalt tudtunk eladni külföldre, komoly bajnokságokba, nem azt mutatják, hogy túlságosan magas lenne a színvonal.

3. Nem jellemző a magyar támadókra, hogy hosszú ideig meg tudnának maradni egy elit ligában. Melyek azok a tulajdonságaid, amelyeknek köszönhetően most már nyolcadik éve a Bundesligában játszol?
- Négy dolog elengedhetetlen: tehetség, munka, kitartás és szorgalom.  Tudom, sokan puffogtatnak hasonló jelzőket, de profi szinten a szorgalom és a kitartás rendkívül fontos, több puszta szavaknál. Egy jó adag önuralomra is szükség van, aminek a nehéz pillanatokban lehet hasznát venni.  Ha valaki nem játszik, itt nem babusgatják, nem ápolják a lelkét. Ha gyenge vagy, nem tudsz együtt élni a nyomással és nem tudod feldolgozni az esetleges mellőzöttséget, akkor ebben a közegben nem tudsz érvényesülni.

4. Ha három dolgot importálhatnál a német futballból a magyarba, mi lenne az?
- Jó lenne, ha ugyanannyi tehetséget tudnánk kinevelni, mint a németek.  Ha a fiatal, magyar tehetséges edzők, akik dolgozni szeretnének és a magyar foci állapotán javítani, megkapnák a lehetőséget a bizonyításra. A harmadik pedig az a nagyfokú profizmus, ami minden téren körülveszi a német focit.

5. Van-e arra esély, hogy a Bundesligában a következő években rajtad és Husztin kívül legyen olyan magyar mezőnyjátékos, aki tartósan szerephez juthat?
- Ha lennének ilyen szintű tehetségek, akkor biztos sokat olvastam volna már róluk. Amikor otthon vagyok és az utánpótlásban dolgozó szakemberekkel beszélgetek, mindig megkérdezem, hogy vannak-e tehetségeink. Általában az a válasz, hogy vannak, de a szorgalom és a kitartás hiányzik. Sajnos egyre inkább kihal az alázat a fiatalokból, és ez nem csak a fociban jellemző, hanem szinte a teljes társadalomra levetíthető.

6. Mikor voltál a csúcson, pályafutásodnak melyik szakasza volt szakmailag a legjobb? És mikor voltál a legmélyebben, amit a legnehezebb volt megélned?
- A teljes pályafutásomra a Bundesligában úgy tekintek, mint egy hatalmas élményre. A világ egyik legjobb, legerősebb bajnokságában játszom már nyolcadik éve. Voltak nehezebb és jobb időszakok, de ez így kerek.  Erzsébeti gyerekként büszke vagyok rá, hogy mindezt önerőből elértem.

7. Éreztél-e magadon vagy mások éreztek-e rajtad változást a súlyos sérülésed után, akár játékosként, akár magánemberként?
- Több mint egy évet kihagytam, egyáltalán nem volt biztos, hogy problémamentesen vissza tudok térni, sőt, az sem, hogy egyáltalán folytatni tudom a karrieremet.  Nem volt könnyű akkor velem együtt élni, erről az akkori barátnőm sokat tudna mesélni… Hosszú és kemény volt a rehabilitációs időszakom, de erre szükség volt, hogy 100 százalékos állapotban térhessek vissza.  Szerencsére ez sikerült, nem éreztem magamon változást sem fizikailag, sem más téren, ugyanolyan eredményeket értem el a teszteken, úgyhogy nem okozott törést a pályafutásom későbbi szakaszában ez a súlyos sérülés.

8. Mit tanácsolnál a 15-16 éves tehetséges magyar játékosoknak?

- Azt, hogy próbáljanak rengeteget tanulni a pályán és az iskolában is. Ha valaki a közösségben nem jól végzi a dolgát, akkor a pályán sem fogja oda tenni magát maximálisan. Legyenek alázatosak, szorgalmasak, akarjanak mindkét helyen a legjobbak lenni. Ne foglalkozzanak másokkal, csak saját magukkal.  Voltak nálam tehetségesebb, ügyesebb srácok, de olyan soha nem volt, aki nálam jobban akart nyerni.  Már 10- 12 évesen éreztem, hogy nekem más a hozzáállásom, mint a gyerekek többségének. Ha azt láttam, hogy valaki okosabb nálam vagy testnevelés órán nagyobbat dob, akkor biztosan tenni akartam ellene, és tettem is. Csak ez a hozzáállás vezet eredményre.

9. Mi a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?
- A jó tulajdonságaimról már beszéltem. A rossz az, hogy sok dolgon szoktam agyalni, leragadok bizonyos helyzeteknél, játékosként és magánemberként is bele tudom magam vonszolni a problémákba, de aztán ki is ráncigálom onnan magam.

{div class:widget-box}{module Lájkolj minket!}{/div}10. A „Még 50 perc” című film rendezője azt mondta, hogy két játékos nem támogatta a kamerák jelenlétét az öltözőben, Hajnal és te. Előzetesen mi szólt ellene? Utólag, hogy élted meg a filmet?

- Az szólt ellen, hogy a válogatott öltözője egy zárt közösség. Én sem megyek be idegen cégek irodájába kamerával és nem veszem fel a tárgyalásokat. Ha folyamatosan Eb és vb-résztvevők lettünk volna és minden játékosunk az Aranylabda közelében van, akkor könnyebben elkészülhetne egy ilyen film. Elfogadtam azonban a többség véleményét, de azt nem mondom, hogy nem zavart a kamera. Amikor először megnéztem a filmet, nem igazán tetszett, de megnéztem másodszor, harmadszor és rájöttem, hogy jó lett a végeredmény.

PRIVACSEK ANDRÁS

Mobilról olvasod a csakfoci-t? Ezt olvasd el!