Nagy Ádám: – Örülök, hogy a válogatottban is újra pályára léphettem a sérülésemet követően, nehéz időszakot tudhatok a hátam mögött. Egy sérülés sosem jön jókor, de ez most hatványozottan igaz volt, hiszen klubcsapatot váltottam és fontos mérkőzések voltak a válogatottban is, de most nagyon örülök, hogy már egészségesen újra játszottam. Először is leszögezném, hogy amit képeken látott az ember, az egyszerűen nem adja vissza a stadion nagyságát. Csütörtök délután itt edzettünk és amikor kijöttünk a pályára, nem tudtam elképzelni milyen lesz, amikor telt ház előtt fogunk játszani és mindenki a mi győzelmünkért szurkol.
Sokkal többet adott a telt házas közönség előtt ez a stadion, mint vártam.
Mindenféleképpen egy jó, éles teszt volt ez, hiszen nagyszerű kvalitásokkal rendelkező játékosok ellen játszottunk, senkinek nem kell bemutatni az ellenfél labdarúgóit. Sokkal jobb, ha egy ilyen meccset játszunk és csúszunk-mászunk a pályán, szenvedni kell ahhoz, hogy ki tudjunk egyenlíteni, mert az ilyen mérkőzések után tudjuk jobban átbeszélni, hogy miken kell még javítani. Ahogy a kapitány úr is fogalmazott, gondok vannak a védelemben, de igen is ott vannak az alapemberek mellett, mögött olyan játékosok, akik a klubcsapatukban megfeszülnek, ha pedig itt vagyunk a válogatottnál, akkor az edzéseken beleadnak mindent, hogy ha lehetőséget kapnak, akkor olyan szinten tudjanak játszani, mint az alapemberek.
Vida Máté: – Ez durvább volt, mint amit előtte elképzeltem.... Erre nehéz felkészülni, hiszen nekem a horvátországi mérkőzés volt eddig a top a 32 ezer nézővel, most ezt megdupláztuk.
Mindenki nekünk szurkolt, őrületes hangulat volt, pedig csak egy felkészülési mérkőzés volt, el sem tudom képzelni, milyen lehet, ha Eb-n lépnénk pályára itt.
Ez egy motiváció keddre, hogy ezt a hangulatot még tudnánk fokozni. Fel van adva a lecke, nem kell minket motiválni. Kirázott minket a hideg, amikor kimentünk a gyepre, a bemelegítésnél is csak nézelődtünk mindannyian. Őrületes stadion, örülök, hogy az ország ilyen létesítményt kapott. Világsztárok ellen játszottunk, megtapasztaltam, milyenek is az extraklasszis játékosok. Ebbe bele kell még szokni, fel kell venni a ritmust, hiszen az, hogy évente egy ilyen meccset játszunk, attól nehéz ezt megszokni. De nem megtanulhatatlan, odáig el kell jutni.
Jó mérkőzés volt, belülről nagyon élveztem, számomra ez egy szép este volt.
Maximálisan jól szolgálta a felkészülésünket ez a mérkőzés. Nem nagyon szoktam azon agyalni, hogy mennyire lettem fontos tagja a válogatottnak, ugyanúgy készülök ezekre a meccsekre is, mint a DAC-nál. Nem vagyok az az izgulós típus, remélem továbbra is számít rám a kapitány, szeretnék még sok-sok évig válogatott lenni és kijutni az Eb-re a csapattal.
