Bernd Storck, a magyar válogatott szövetségi kapitánya az RTL Klub "Magyarul Balóval" című műsorában bővebben nyilatkozott eddigi magyarországi tapasztalatairól, az Eb-sikerről, az azt követő kritikákról, a magyar foci legnagyobb gondjairól, és arról is, mit vár a világbajnoki selejtezőktől. Az is szóba került, elfogyhat-e körülötte a levegő a válogatott kispadján.

Íme, a mintegy félórás beszélgetés kivonata, témakörök, kérdések alapján!

A legnagyobb gond és hiányosság a magyar fociban – Bernd Storck eddigi tapasztalatai alapján.

- Úgy gondolom, hogy ebben az országban nagyon negatívak. Az emberek azt mondják, nincsenek jó focistáink, túl lassúak vagyunk, taktikailag nem vagyunk elég képzettek, nem tudjuk tartani a lépést a nemzetközi csapatokkal. Megnéztem a különböző korosztályokat, amikor idejöttem, és azt kellett mondanom, hogy jó focistáink vannak. És ha jól, professzionálisan dolgozunk velük, akkor ki tudjuk hozni belőlük a legjobbat. El akartam fogadni ezt a kihívást, és úgy láttam, a játékosok is ezt akarták. Sikeresek akartak lenni, nyitottak voltak a tanulásra. Tehetséges fiataljaink vannak, dolgozni kell velük és türelmesnek kell lennünk. Pozitívan kell hozzáállnunk a dolgokhoz, nem ilyen negatívan.

A kapitány arról is beszélt, mi a különbség abban ahogy itt és ahogy a németek szeretik a focit.

- Magyarországon a futball szeretete a történelem miatt hangsúlyosabb. A Puskás-generáció sikerét sajnos nem tudták megismételni. Az emberek nagyon várták, hogy újból legyen egy sikeres csapat, amely ezt az álmot megvalósítja. Emiatt rengeteg ember összefogott, így támogatva a csapatot. Meg kell, hogy mondjam, Németországban ez évről évre tovább fejlődik. Nagyon magasra került a léc Puskásékkal, de a fejlődésért keveset tettek az emberek. Nem néztek a határon túlra, míg Németországban akkor is tettek a fejlődésért az emberek, amikor sikertelenebb időszak volt. Ez volt 2000-ben. Muszáj magunkat fejlesztenünk, keresni, mi az, amit jobban csinálhatnánk. Itt Magyarországon az idő kicsit megállt.

A tehetségek megvannak, azt akartam bizonyítani, hogy "Hé, emberek, jó játékosaitok vannak, dolgoztam velük, képesek a sikerre!”. Meg is mutatták.

Miért kell az elmúlt években megkezdett utat követni a magyar labdarúgásban?

- Ha Csányi Sándor és Orbán Viktor nem foglalkozna itthon ilyen intenzíven a futballal,

akkor már halott lenne a foci. A 12 klub már nem létezne a szövetség pénze nélkül. Ez tény.

A mostani, innovatív úton kellene továbbmennünk, mert amúgy a nyitottság nélkül semmi esély arra, hogy a magyar foci tovább fejlődjön. A kelet-német klubok is többet fejlődtek, mint a magyar csapatok, infrastruktúrában és a módszereket tekintve is, az egyesítés óta eltelt 20-25 év alatt. Ez történik most Magyarországon is, a továbbfejlődés, a "know how"behozatala. Rá kell jönni, hogy nem az van, hogy mi már mindent tudunk, és nincs szükségünk segítségre, nyitni kell! Én is továbbfejlesztem magam, voltam Guardiolánál, Ancelottinál, ezen az úton mindenkinek végig kell mennie. A saját orrunknál tovább kell látni.

Miben más, ahogyan ő, és ahogyan a klubok edzik a játékosokat?

- Minden edzőnek a saját filozófiáját, felfogását kell képviselnie. Technikai, taktikai szempontból nincsenek óriási különbségek, mindenkinek megvannak a saját módszerei. Minden edző egy külön tanár. De amit fontosnak tartok, az egy egységes teljesítmény-mérés, fizikai felmérés, minden korosztály játékosainak. Már a fiataloknál is kell végezni, hogy később jobbak lehessenek. Németországban már 20 éve így megy. Mindig kritizálnak, hogy túl sokat beszélek erről, de ez nagyon fontos. Mindennek ez az alfája és omegája, egyensúlyban kell lennie a technikai és a taktikai tréningnek. Bizonyos klubok átvették ezt, ők ezen az úton akarnak állni. Bizonyos edzők már odajöttek, hogy érdeklődjenek a módszerről. Ez a folyamat eltart egy ideig. Joachim Löw például pontosan tudja, milyen állapotban vannak a játékosai, mely edzésfázisban járnak. Nagyon szívesen segítik, ha az emberek nem ismernek valamit, de meg akarják tanulni, ez nem probléma. Néhány egyesület ezt már megtette, de vannak, akik távolságot tartanak és nem is ismerik a folyamatot. Szükség van egy jó fizikai alapra, ez egy szimbiózis a technikával és taktikával, enélkül nem lehet sikeres a fociban egy játékos, egy csapat.

Milyen a viszonya a klubedzőkkel?

- Abszolút ok, jó kapcsolatom van velük, nincs problémánk egymással, nem kapok és mondok kritikát. Mi, a szövetségnél csak javaslatot adhatunk, nem parancsolhatunk senkinek.

Mi a különbség gy 14 éves magyar és egy 14 német focista között? És aztán 16, majd 18 évesen?

14 évesek: - Szerintem ez már az iskolában megkezdődik. Aki Németországban érdeklődik a foci iránt, az teljes támogatást kap, vannak sportgimnáziumok is, ezekben külön segítik őket, hogy az edzéseken részt vehessenek, akár délelőtt is. Megtanítják, hogy mit jelent profinak lenni. Sok pro-licences edző is dolgozik velük, akik tudják, mi a koruknak megfelelő edzés a 14 éveseknél. Itt is jó úton indultunk el, az infrastruktúra megvan, de maga az, hogy hogyan kell egy ilyen fiatallal foglalkozni, egy egyéves edzéstervet összeállítani…a Double Pass jelentése épp ezeket a hiányosságokat mutatta be. Sok mindent megcsináltunk, de van lemaradásunk.

16 évesek: - Két évvel később, a 16 éves németek már előrébb járnak, jobb edzést kaptak, és mentálisa is jobban fel vannak készülve arra, hogy mi történik majd a pályán. A magyar fiataloknak sok nemzetközi meccsük van, láthatják, hol van a teljesítőképességük határa. Magabiztosságot kell adni nekik, hogy bátrak legyenek, hogy különböző felállásokban tudjanak játszani, jó útra kell terelni őket, hogy ne ijedjenek meg, hogy „mi lesz, ha…?”. Minden meccsre úgy mentünk ki az Eb-n is, hogy nyernünk kell. Különböző összeállításokat készítettem arról, hogy mi a különbség a magyar, az osztrák vagy a portugál játékosok között. Segítségül hívtam a horvátok, németek vagy elefántcsontpartiak elleni barátságos meccseket is. Ezek a különbségek nem is voltak olyan nagyok! Fontos, hogy mentálisan is olyan erősek legyünk, hogy bárkivel fel tudjuk venni a versenyt.

18 évesek: - Ha megvan a lehetőség, Németországban egy 18 éves játékos egyből játszhat akár az első osztályban is. Itt viszont a szövetség segítsége szükséges, hogy a klubok a pénzügyi támogatás miatt megadják a lehetőséget a fiataloknak. Németországban a tehetsége miatt, mert megérdemli.

Itt azt mondják: "Miért kell kockáztatnom egy fiatallal, aki nincs még rendesen felkészülve? De meg kell tennem, különben nem kapok pénzt". Ez a rossz út.

Mindig könnyebb hozni egy kész játékost, de úgy gondolom, hogy venni kell a fáradtságot. Ezért vagyunk ugye tanárok. Hinni kell a fiatalokban, magabiztosságot kell adni nekik. Az Eb-n is volt ilyen játékos, aki nem játszott a klubjában, de én behívtam. Nem azon múlik a tehetsége hogy játszik-e vagy sem, ha önbizalmat kapnak, ők is jó teljesítményr képesek.

Létezik-e a csak ránk, magyarokra jellemző virtus, tehetség?

- Azt, hogy a magyarok alapból jobbak lennének más nemzeteknél, ezt nem gondolnám. Vannak tehetségek és külföldi csapatok által szerződtetett játékosok az U17-ben vagy az U19-ben is, de a nagyválogatottban is vannak olyan futballisták, akik még többre vihetik majd. De ez minden nemzetnél megvan, és ezeket a tehetségeket támogatni kell.

Csalódott-e, hogy az Eb után nem minden Eb-játékosunk került jobb helyre?

- Azt reméltem, hogy még többjüket megveszik, mert az Eb-szereplés után sokan megérdemelték volna, hogy nagyobb klubokhoz mehessenek. Topcsapatokkal szemben is versenyképesek voltak. Most inkább a fiatalokat vitték el, de van azért egy Lang Ádám is, akinek szintén sikerült külföldre szerződnie. Neki is megvan a képessége a francia topbajnoksághoz.

A világbajnoki selejtezőkről, a feröeri meccsről.

- Európából csak 13 csapat juthat ki, ebből egy az orosz házigazda, amely automatikusan kvalifikálta magát. Nem lesz könnyű, sőt, sokkal nehezebb lesz, mint az Eb-re jutás. Következő ellenfelünkről, a svájciakról egy elemzés kimutatta, hogy az öt legjobb csapat között voltak az Eb-n. Párizsban kaptam egy elemzést, amely megmutatta, hogy labdabirtoklásban a lehgobbak közé tartoztak, szuperül játszottak, végül 11-esekkel estek ki. De a Feröer, Andorra, Lettország elleni meccsek sem egyszerűek, a foci világa ennél sokkal kiegyenlítettebb lett. Jó példa erre Izland. Reálisnak kell lenni, hálásnak kell lenni az Eb-szereplésért. Oroszország viszont messze van. Elégedetlen voltam a feröeri döntetlennel, bár tudtam, hogy nehéz lesz, de azért bíztam benne, hogy győzni tudunk. Nagyon sok játékosnak egyből vissza kellett mennie az Eb után a klubjához, segíteni a BL- és EL-selejtezőkön. Nem volt szabadság, felkészítés, nem is voltak frissek, felkészültek a játékosok, nem foglalkoztak velük külföldi csapataikban sem eleget, Feröernél viszont mindenki játékban volt. E nem kifogás, ez tény.

A Svájc elleni mérkőzésről.

- Mindenkit meg tudunk verni, de nem számolgatok, nincsenek illúzióim. Svájc sem verhetetlen, bár topjátékosaik vannak. Tudjuk, kik ők, honnan jönnek. Reálisan kell nézni az erőviszonyokat. Mindennek össze kell állnia, hogy le tudjuk őket győzni. Hogy ha kikapunk maradok-e? Máris haza akar küldeni? Nem gondolok soha a negatívra, mindig a jóra, a pozitívra koncentrálok, nem arra, mi lenne, ha…? Tudom, hogy sikeres lehetek és lehetünk együtt, itt minden közös, nem vagyok magányos harcos, egy nagy csapat vagyunk. Nem szabad egymást kritizálnunk, mert a válogatottból mindenki profitál, erre kell gondolni.

TOVÁBB: A teljes interjú itt megnézhető – kattints!