Bernd Storck szövetségi kapitány a Magyar Időknek nyilatkozott hosszabban.
Az Európa-bajnokságon tehát szerencsénk lett volna? Mi erőn felül játszottunk, az ellenfeleink pedig a valós tudásuk alatt?
– A magyar játékosok igenis versenyképesek a nemzetközi porondon – de csak akkor, ha heteken át együtt készülnek, és folyamatosan erős ellenfelekkel játszanak, miként az Európa-bajnokságon, sőt már előtte is. Nem véletlenül kötöttünk le felkészülési mérkőzést az Eb előtt olyan neves csapatokkal, mint Elefántcsontpart és Németország.
Beletörődött-e, hogy lemaradunk Oroszországról?
– A sorozat elejétől azt mondom, sokkal nehezebb kijutni a vb-re, mint az Eb-re. A jövőre kell gondolnunk. Folyamatosan fiatalítjuk a válogatottat, a következő nagy cél elérése érdekében kell csapatot építenünk, amely ugye a 2020-as Eb lesz, Budapesttel a helyszínek között.
A lisszaboni találkozóval szinte egy időben öröm is érte a magyar labdarúgást: az U17-es válogatott kijutott az Eb-re, s az U19-esek is helytálltak. Ezek hatására felgyorsítja a fiatalítást?
– Miként már említettem, a jövő csapatát kell építenünk, de megfontoltan, lépésről lépésre. Jó úton vagyunk. Vannak tehetségeink, az akadémiáknál jó munkát végeznek, és a szövetség szabályozásának köszönhetően a fiatalok egyre több lehetőséget kapnak az NB I-ben. Az utánpótlás-válogatottak ugyanabban a játékrendszerben futballoznak, mint a felnőttek, így ha valaki bizonyítja, hogy megérett a nagyobb feladatokra, akkor gond nélkül léphet feljebb.
Kikre számít elsősorban?
– Ne várja el tőlem, hogy neveket mondjak. A nevezettekre fölöslegesen nyomást helyeznék, a többieknek pedig elvenném a kedvét. Nekünk különben is az a feladatunk, hogy minden játékosnak egyengessük az útját, ne járjunk úgy, mint a legutóbbi roppant tehetséges korosztály, amelyiknek Németh Krisztián is a tagja volt, amelyből azonban a kelleténél talán kevesebben jutottak el a rendszeres felnőttválogatottságig.
Egy játékost azért talán kiemelhetünk, az U17-es torna hősét, Szoboszlai Dominikot. Igaz, hogy őt edzésen már kipróbálta a felnőttek között?
– Kétségtelenül nagy tehetség, de őt sem szeretném külön kiemelni a csapatból.
És mi lesz az idősebb játékosokkal, mindenekelőtt Gera Zoltánnal? Számít rá a jövőben?
– Gera Zoltán nemzetközi szintű klasszis, ezen egyetlen mérkőzés nem változtat. Amíg nem beszélek vele személyesen a terveiről, addig nem lenne korrekt a nyilvánosság előtt nyilatkoznom róla.
A német szakemberek munkáját megkülönböztetett figyelem övezi Magyarországon. Nem tart attól, hogy Thomas Doll önnek címzett bírálata árt a megítélésüknek?
– Gondolom, olvasta a reakciókat, az enyémet, majd utána Dollét is. Megbeszéltük a dolgot. Természetesen mindenki a saját szempontjait veszi figyelembe, de én lezártam ezt a kérdést.
Továbbra is motivált? A lisszaboni vereség nem okozott törést a munkájában?
– Abszolút motivált vagyok továbbra is, és hiszek abban, hogy jó úton járunk. Ám az én érzéseimnél sokkal fontosabb, hogy a szövetség vezetői mit gondolnak. Az én munkámnak addig van értelme, amíg bíznak bennem, de eddig nem tapasztaltam ennek az ellenkezőjét. Nekem az fontos, hogy ha majd egyszer távozom – remélhetőleg minél később –, akkor látható legyen az a stílus, amit elvárok, amiért dolgozunk. Büszke vagyok arra, hogy a magyar válogatott, legyen bárki az ellenfél, megpróbál stílusosan futballozni.
Milyenek a benyomásai, a magyar és az itt dolgozó külföldi kollégák támogatják a törekvéseit?
– Természetesen mindenkinek megvan a maga célja. Mind a válogatottnak, mind az egyes kluboknak. Azt is tudom, ez nem mindig esik egybe. Ám a közös célt sohasem szabad szem elől tévesztenünk: a magyar labdarúgást kell fejlesztenünk. A külföldi edzőknek különösen nagy a felelősségük, hiszen tőlük azt várják el, hogy bizonyítsák, érdemes volt őket idehívni, az ő munkájuk is hozzájárul a magyar futball fejlődéséhez. Ha mindannyian más irányba haladunk, akkor nehéz lenne előrelépni. Be kell látni, hogy egymásra vagyunk utalva, csak együtt lehetünk sikeresek.
Forrás: Magyar Idők
