A "When Saturday Comes" nevű angliai futballportál több mint 20 éve, 1997-ben vállalkozott arra, hogy egyfajta összegzést ad a magyar futball helyzetéről, egyszersmind értékelve és felvezetve a válogatott már lejátszott, illetve még előtte álló vb-selejtezőit. Az akkor Csank János vezette nemzeti csapat később emlékezetes módon, a finnek elleni utolsó meccsen megcsípte a pótselejtezőt érő második helyet, hogy aztán a jugoszlávok elleni, 1-12-s összesítéssel búcsúzzon el az 1998-as franciaországi torna esélyétől.

A két évtizede íródott cikk már-már "kísérteties" módon több aktuális, a magyar futballt jellemző problémára rávilágított, ami tekintve az eltelt időt, igencsak érdekessé teszi a brit portál gondolatait. Ugyanakkor vannak jelentős változások is, ezek is kiderülnek az alábbi részletekből.

A magyar válogatottról

"A nemzeti csapat némi jeleit mutatja a fejlődésnek. Az új kapitány, Csank János egy pragmatikus ember, akinek nincs ideje nosztalgiázni, ami egyébként nagyon is jellemzi a magyar labdarúgást. Még arra a "szentségtörésre" is képes volt, hogy "egy 40 éve lejátszott barátságos meccsnek" nevezze a londoni 6-3-at. Egy egyre masszívabb csapatot épít fel a szakember, több olyan játékossal, akik az 1996-os, atlantai olimpián is szerepeltek, és amelynek csapatnak illene eljutnia azért a playoff-ig. Bár a norvégoktól 3-0-ra kikapott, a magyar csapat a finnek és az azeriek elleni győzelemmel a második helyen áll a csoportjában. Áprilisban a svájciakkal játszanak majd, és ha győznek (nem így lett, 1-0-ra kikaptunk Zürichben, Türkylmaz góljával - a szerk.), "Puskás fiai" akár el is kezdhetnek franciául tanulni."

Az NB I-ről és a többi hazai bajnokságról

A nézőszámok csökkentek a három legfelsőbb osztályban, és majd minden topjátékos szinte azonnal külföldre igazol, amint csak teheti. Az állam magára hagyta a labdarúgást, a szponzorok kezébe helyezve a sorsát. De a pénz csak nem akar áramlani, így a klubok igyekeznek kapcsolataik révén fenntartani magukat. Így például a Ferencváros - amely egyedül áll igazán közel ahhoz, hogy tehetősebb klub legyen - játékosai a hátsójukon viselik egy taxis cég emblémáját.

"Vannak azonban ritka befektetők, akik mégis pénzt tesznek a bajnokságba - mint Stadler József, aki az NB I-be vezette falusi csapatát. Felépíttetett egy modern és hihetetlen stadiont a kis község, Akasztó mellett, ahová 1000 vagy a körüli helyi szurkoló jár ki szombatonként. De jelenleg ő is bajban van és nyomozás folyik elleni adócsalás miatt, a stadion pedig eladásra kerülhet. De az igazán nagy multik nem igazán mutatnak érdeklődést a magyar foci iránt. Nem is annyira meglepő: az átlagnézőszám 3000 körül mozog, a meccsre kilátogatók 60 százaléka 50 év körüli, ami nem éppen az ideális bevételi forrást jelentő korcsoport. A helyi "keménymagok" közben a '80-as évek angol szurkolóit tekintik "példaképeiknek", de a szurkolói kultúrába némi és szofisztikáltabb olasz lelátói életérzés is vegyült.

Miután a klubok képtelenek megtartani legjobbjaikat, így csak szenvednek az európai kupaporondon. Ebben az idényben a BVSC-t például a walesi Barry Town ejtette ki az UEFA-kupa első selejtezőkörében. És még az egykoron rettegett Honvédot is elbúcsúztatta a francia harmadosztályú Nimes."

Puskás és a magyar szurkolók

"Szegény Puskás Ferenc. Mindegy, melyik magyar csapat játszik Európában, legyen az a volt klubja, a Honvéd, vagy épp a Ferencváros, az Újpest, a Videoton vagy az MTK, még mindenhol azt várják, hogy ezek a csapatok is olyan nyomot hagyjanak maguk mögött, mint ahogy Puskásék is tették. Ehelyett a Ferencváros sztárjátékosa zavartalanul és észrevétlenül sétálhat el az újságírók mellett, az ellenfél edzője meg örülhet, ha nem írják el a nevét.

Eközben a már a hetvenes éveiben járó Puskás még mindig a magyar futball hangja és arca. Bár a kisebb országok nagy alakjai mindig szeretik a figyelmet, a magyarok Puskás-megszállottsága mára picit fájdalmassá vált. Arra emlékeztet ugyanis, hogy még 40 évvel a 6-3 után is elmondható, hogy azóta nem sok olyan dolog történt a magyar fociban, amiről beszélni érdemes, és amelyre Európában is felfigyeltek volna.

(...)

"Kérdezzék meg a magyar szurkolókat, hogy mi romlott el, és el fogják mondani, hogy a játékosok arrogánsak, lusták, túlfizetettek és aluledzettek. Nincs még olyan ország, ahol a drukkerek ennyire nem tisztelik azokat, akik megnézéséért fizetnek. Ha a futballisták fizetése napvilágra kerül, népharag lesz, de ugyanígy hibáztatják a klubvezetőket, újságírókat, szponzorokat és a TV-kommentátorokat.

Vannak olyan fanatikus csoportok, akik bálványozzák ugyan a helyi sztárjátékosokat, de összességében a magyar szurkolók számára a labdarúgás maga a szenvedés."