A jövő nyárra halasztott, részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságra való kijutást karrierje legnagyobb sikereként könyvelte el Giovanni Costantino, a magyar válogatott olasz másodedzője és videoelemzője, aki a messinasportiva.it oldalnak adott interjút.
A Costantinóval készült két részes beszélgetés a válogatott közelmúltban elért szép sikereiről, a szakember jelenéről és jövőjéről szólt, amelyben többek között elmondta, vezetőedzőként tanul, és nem tartja kizártnak, hogy egy napon egy csapatot irányítson majd.
- Ahogy írtam is a Facebookon, az Európa-bajnokságra való kijutás nem lesz elég, a Nemzetek Ligája csoportját is meg akartuk nyerni. Végig hittünk benne, a szeptemberi-októberi mérkőzéseken már látszott, hogy mit tudunk, aztán végül a mutatott teljesítményünk alapján megcsináltuk - kezdte az olasz szakember, majd elmondta, miként élte át a válogatott sikereit, miközben odahaza koronavírussal bajlódott.
- Nagy csapás volt, amikor kiderült, hogy pozitív koronavírus-tesztet produkáltam. Az Izland elleni volt életem legfontosabb meccse. Az első napokban mentálisan és fizikálisan is rosszul voltam, majd a mérkőzés napján még mindig nem gyógyultam meg. Otthonról kellett átélnem a mérkőzést, ami tévéből nézve frusztráló volt. Mindannyian állandó kapcsolatban voltunk - Rossi, Inguscio és én.
A koronavírus elvette azt a lehetőséget, hogy együtt legyünk, de sok embertől értékes dolgokat vett el, például a munkát és az életet, mégis szerencsésnek érzem magam.
Emlékszem, Izland megszerezte a vezetést, és ahogy teltek a percek, csalódott voltam, hogy a sorozatos támadások ellenére sem tudtunk gólt szerezni. A 88. percben Nego góljával egyenlítettünk, majd miután rendeztük a sorainkat, ugyanazzal a taktikai felállással akartunk folytatni, hogy a hosszabbítást elérjük. A ráadásban Szoboszlai gólt lőtt, 2-1-re átvettük a vezetést, ott abban a pillanatban elkezdtem ordítozni a házban, miközben a szomszédok kopogtattak az ajtómon. Ezután videóhívással követtem a csapatot, amelyben megmutatták az ünneplést a pályán, amit később az éjszaka folyamán is folytattak. Tehát Rossi és én mindenben részt vettünk.
Szoboszlai Dominik lehetséges klubváltása mellett sem ment el szó nélkül.
- Tudom, hogy a Milan még mindig akarja, és már nagyon közel volt a Rossonerihez, amikor még arról beszéltünk, hogy Ralf Rangnick lehet az edző. Úgy gondolom, nem fog Olaszországba igazolni, ez a történet véget ért. Egy 2000-ben született játékosért 25 millió euró ma már vajmi kevésnek számít egy ilyen átigazolási piacon. Pláne, hogy ilyen magas szinten játszik és fényes jövő előtt áll.
Costantino azt is elárulta, mit vár a jövő nyárra halasztott kontinenstornától.
- Az Európa-bajnokság még kicsit odébb van, hiszen előtte még márciusban a vb-selejtezőkre is sor kerül. Aztán természetesen minél jobban közeledni fog a kontinenstorna, annál jobban tudatosulni fog bennünk, hogy mi vár ránk. Személy szerint én csakis a saját feladatainkra fogok koncentrálni, nem pedig az ellenfelekre. Minden bizonnyal szép kihívás lesz olyan kaliberű játékosokkal összefutni, mint Cristiano Ronaldo vagy Kylian Mbappé, de minden csapat ellen úgy kell játszanunk, hogy a legjobbunkat nyújtsuk, és megpróbáljunk győzni. A közeg nagyon különös lesz, ez egy hatalmas médiaesemény is, de ami a mérkőzéseket illeti, nem lesz másabb, mint az egyéb alkalmakkor, akkor is kizárólag csak a pályán történtekre fogok fókuszálni.
Szerinte a korábban a kispestiekkel alkalmazott háromvédős rendszer lehetett a válogatott sikereinek kulcsa.
- Nagyon sokat fejlődtünk. Ugyanaz volt a játékrendszerünk a Honvédnál, mint a magyar válogatottnál most, azonban a tartalom rengeteget változott. Itt magasabb az iram és a szervezettség is más. Sokat fejlődtünk abban is, hogyan adjuk át a tudásunkat a játékosoknak. Alkalmazkodni kell, nem lehet mindenkit egyformán képezni, meg kell találni az egyensúlyt az egyes csapatrészek között. A Honvédnál 2016-ban a közös munka bajnoki címhez vezetett, ez a trófea a karrierem három legnagyobb sikere között foglal helyet.
Az edzői hitvallásáról a következőképpen vélekedett.
- Mindig is amondó voltam, hogy soha nem adom fel, a nehézségek ellenére sem hátrálok ki semmiből. Ilyen az, aki Messinában született, ez soha nem fog megváltozni bennem, büszkén magamon viselem.
Magyarországon mindenki tudja, mennyire büszke vagyok arra, hogy Messinából származom, és az ultrák közé tartoztam.
Tudják, hol születtem, soha nem titkoltam származásomat. De ugyanúgy szeretem a magyar válogatottat is, mint Messinát.
Costantino sokat tanult, lépésről lépésre olyan mérföldköveket ért el pályafutása során, mint például a Honvéddal a magyar bajnoki cím, és a válogatottal az Eb-re kijutás. Kérdésre válaszolva elmondta, mi az álma, amit szeretne megvalósítani a jövőben.
- Figyelembe véve, hogy Rossi, Inguscio és köztem húsz év korkülönbség van, azt hiszem, előbb-utóbb eljön az az idő, amikor már nem fogunk együtt dolgozni. Jelenleg az UEFA pro-licences edzőképző tanfolyamot végzem Covercianóban, amelynek végén Messina városának egyetlen olyan ott született edzője leszek, aki rendelkezik ezzel az engedéllyel. Attól a pillanatól kezdve meglátom, mi fog történni.
Nem tudom, mikor, de ha lesz rá lehetőség, akkor visszatérek a vezetőedzőséghez.
Eközben egy különleges eredményt értünk el a magyar válogatottal. 36 éves koromra egyáltalán nem közömbös az önéletrajzomban, hogy három kategóriában elvégeztem az edzői tanfolyamot, dolgoztam az ifjúsági, és a felnőtt válogatott edzői stábjában és a finnországi Aland-szigeteken is. Készen állok a kihívásokra, de soha nem gondolkodtam előre, hosszú távon - zárta szavait az olasz szakember, akinek 2021-ben, a kontinenstorna után lejár a szerződése a magyar válogatottnál.
