Gera Zoltán útjáról, a zűrös gyerekkortól, a Fradin és Anglián keresztül az Európa-bajnokságig a középpályás édesapja, Gera Sándor beszélt a bama.hu cikke szerint.

Zűrös évek, rossz társaság, visszatérés

- Rossz társaságba keveredett. Az Írás is mondja, a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság. A Nevelési Központba járt, s tudja, mikor végezte el az általánost? Tizennyolc évesen. Nem járt be, nem tudták leosztályozni. Ehelyett amikor kapott egy kis lóvét reggel, vett belőle piát, cigarettát, pillanatok alatt elköltötte a pénzt, szevasz, tavasz! Tíz-tizenkét fős galeriben jártak, akkoriban rettegtek a Gera névtől a környéken.

Sajnos nem az ellenfelek a pályán. Hanem azok a srácok, akik kaptak néhány pofont ott a Nevkónál. Akkoriban ugyanis valóban nem a futball játszotta a főszerepet az életében, de valahogy mégis visszakerült a sportághoz. Talán valami isteni sugallatra.

- Én 1993-ban tértem meg. Mondtam a Zolinak, gyere te is velem, mert ez így nem lesz jó, rossz úton jársz. Persze nem akart jönni. Akkor azt ajánlottam neki, hogyha megígéri, hogy eljön a hitgyülibe, előtte elviszem a játékterembe. Így belement. Ravasz voltam. Egy évvel utánam, 1994-ben tért meg, és akkor újra el akarta kezdeni a futballt.

Innen örökölte a tehetséget, a vb-n is ott lehet

- Tőlem és az anyai nagyapjától – mondja büszkén Gera Sándor, az édesapa. – Ő az István-aknai Bányászban focizott az 50-es, 60-as években, jó kis zsugás volt. Az édesanyja pedig kosarazott, vagyis a sport ott volt a családban. A rugalmasságot pedig biztosan tőlem örökölte. Én még most is lerúgom a kézilabdakapu felső kapufáját, akik látják, csak néznek nagyokat. Jólesik, nagyon büszke vagyok, hogy idáig jutott, remélem, ott lesz még a világbajnokságon is. Amit én nem kaptam meg az élettől, azt ő megkapta.

 

A korábbi edző: Mindenki kigúnyolta, de…

- Nálam hét meccset játszott az ifiben, rögtön az NB II.-es felnőttcsapathoz került, amelyet Róth Antal irányított. Mindenki kigúnyolta, megmosolyogta, olyan törékeny, gyenge fizikumú srác volt. Ugyanakkor mindenki látta, milyen ügyes: olyan technikai dolgokat tudott, amiket kevesen, már akkoriban is csodásan cselezett, ollózott – emlékezett vissza egykori pécsi ifiedzője, Herke Imre.

 

A volt csapattárs: A B-középben még együtt szidtuk a Fradit

- Már 1999 nyarán megkerestek minket, és előszerződést kötöttek velünk. Játszottunk az NB II-es csapatban, meghívtak bennünket az U21-es válogatottba, így figyelt fel ránk a Fradi. Együtt is tárgyaltak velünk, s egy évvel később együtt is írtunk alá: mindhárman hároméves szerződést, ha jól emlékszem – elevenítette fel a tizenhat évvel ezelőtt történteket Sólyom Csaba, aki "csomagban" igazolt az Üllői útra Gerával és Kardos Ernővel együtt. - Amikor odamentünk az Üllői útra, megszeppenve álltunk a stadion előtt, s gondolkodtunk, hogy belépjünk-e. Eddig csak a tévében láttuk... Húszévesek voltunk, remegett a lábunk, néztünk egymásra. Akkor a Ferencváros olyanokat igazolt, mint Lipcsei Péter, Dragóner Attila, ők akkor jöttek haza, az edző pedig Csank János volt. Egyébként érdekes, a pécsi B-középben együtt szidtuk a Fradit, aztán tessék, miket hoz az élet, épp oda kerültünk. A legkönnyebben aztán a Zoli illeszkedett be, mert ő aztán nem fogta vissza magát ott sem, mentek a poénok, az idősebbek is hamar megkedvelték. Minden csibészségben benne volt. A szurkolók is gyorsan megszerették, akkor már szaltózgatott, és mindenki látta, mekkora potenciál van benne. Eleinte viszont nem volt elég ereje: emlékszem egy nyári bajnoki meccsre, amelyiken adott két gólpasszt, de a harmincadik percben már le kellett cserélni, mert nem volt levegője.

Dibusz: Gerában megvan a kapusvér

- Ami az emberi részét illeti: nagyon jó kedélyű, vidám, vicces. Mind az idősebbek, mind a fiatalok megtalálják vele a közös hangot. Utóbbiakra természetesen igyekszik is hatni, a játékos-­pályafutása miatt megvan hozzá a kellő tekintélye. Ő az egyik vezér a Fradiban, mindenki ad a szavára – beszélt Geráról a Ferencváros válogatott kapusa. – A korához képest egyébként még nagyon gyerek. Egymást földimnek hívjuk, mert mindketten Pécsről indultunk, s van közös múltunk. Szoktunk is sztorizgatni azokról, akikkel együtt játszottunk, Sólyom Csabiról, Lantos Leventéről, és nemegyszer szóba kerül a kapusedzőm, Bogyay Zoli bácsi is. Gera Zoli nem tagadja, hogy az édesapja miatt van benne némi kapusvér, Böde Dani szokta is mondani, hogy megvan hozzá a kellő flúgja... (…) Nagyon jó, hogy itt van a Fradiban. Nagy erősítés számunkra, és nemcsak a pályán, azon kívül is. A fiataloknak példakép, aki mutatja a helyes irányt.

 

TOVÁBB: A teljes cikk itt olvasható - kattints!