A magyar válogatottól kedd este búcsúzó Vanczák Vilmos volt a Digi Sport Reggeli start című műsorának a vendége. A nemzeti csapatban 79-szer szerepelt játékost is köszöntötték a svédek elleni mérkőzés előtt, pályára azonban – Hajnal Tamással egyetemben - nem léphetett.
- Játékkal képzeltem a végét, de nagy öröm volt, hogy ez is megadatott nekünk. Labdarúgó vagyok, játszani szeretek, a pályán lenni. Az MLSZ jelezte, hogy a szövetségi kapitány nem szeretne többet cserélni kettőnél, így nekünk nem tud játéklehetőséget adni. Elfogadtam a döntését. A köszöntésnek persze örültem, nem sok játékosnak adatott meg, hogy elbúcsúzzanak tőle, szép gesztus volt az MLSZ részéről. Megható pillanat volt, ez a korszak lezárult, de szerencsére egészséges vagyok, tudok még játszani.
Vanczák karrierje legszebb és legfájóbb pillanataira is kitért.
- Tényleg nem gondoltam volna, hogy az első meccsemet 78 követi még. Mindig csak a következő kerethirdetésnél akartam ott lenni. Azok között is sokkal jobb játékosok vannak, akiket lehagytam az örökranglistán. Örülök, hogy ilyen magas szám összejöhetett. A legkedvesebb emlék a románok ellen szerzett gól, igaz, sajnos zártkapus mérkőzés volt. A legfájóbb pedig a Hollandiától elszenvedett vereség.
A válogatott védő nem lehetett ott a nyári, franciaországi Európa-bajnokságon sem, amit szintén nehéz volt megemésztenie.
- Az elején nehéz volt feldolgozni. Márciusban hívott a kapitány, hogy nem számítanak rám. Sokk volt, mert akkor az Európa Ligában is játszottam, a klubcsapatomban is folyamatosan lehetőséget kaptam. Bernd Storck azt mondta, az Eb-t és a vébére való felkészülést egy folyamat részeként fogja fel, és azokat akarja játszatni, akiket később is számításba vesz. Motiváció azonban van bennem még. Újra NB I-es játékos akarok lenni, és feljutni az NB I-be a Puskás Akadémiával.