A tizedik bajnoki derbijére készül a Ferencváros és Thomas Doll ellen is – bár utóbbi ugye nem ülhet majd a kispadon. Meg tudják még lepni egymást bármivel?

- Sokat változott a Ferencváros kerete és a miénk is, talán az új játékosok, az összeállítások még számíthatnak e tekintetben, de összességében tudom, mit várjak a riválistól, nagy meglepetéseket nem tud már Doll sem okozni, és szerintem én sem neki.

Ha közvetlenül az Újpestet nem is érintette, de a magyar labdarúgás legfontosabb híre, témája az utóbbi napokban nem is a derbi, hanem Bernd Storck távozása volt.

- Teljesen normális, ha egy ilyen helyzetben a derbi is az árnyékba kerül, a válogatott mindig a legfontosabb. Bernd Storck javára kell írni, hogy évtizedek után vitte ki a magyar válogatottat egy nagy tornára, ahol remekül is játszott a csapat, és szép eredményt ért el. Biztos, hogy voltak emberek, akiknek nem tetszettek a munkamódszerei, ahogyan a játékosokat néha összeválogatta, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy valami nagy dolgot vitt véghez tavaly. Az más kérdés, hogy ezt a szintet nem sikerült megtartani a vb-selejtezőkre, igaz, nem is lett volna könnyű. A magyar labdarúgás egésze tanulhat a történtekből. A vb-selejtezők végére sokan csalódtak Storckban és a válogatottban, és valóban voltak is gyengébb meccsek, ez tény.

Mi volt a végső lökés Ön szerint, Andorra, vagy az, hogy a kapitány az utolsó meccset követően a szurkolókat kritizálta?

- Szerintem az, hogy nem tudott megbirkózni ő és a csapat sem Király és Juhász búcsújával, valamint Gera kiesésével. Ezeket a karaktereket nem sikerült pótolni, óriási veszteség volt, és Storck nem tudta ezt a lyukat befoltozni, mert ha talált is egyénileg jó játékosokat, vezérként egyik futballistát sem sikerült helyettesíteni, sem a személyiséget, sem a mentalitást tekintve.

Milyen kapcsolata volt a klubok munkáját nem egyszer bíráló sportigazgatóval és szövetségi kapitánnyal?

- Párszor beszéltünk telefonon, felhívott, hogy legyen néhány felvetése, és hogy érdeklődjön, mi milyen módszerekkel dolgozunk. Elmondása szerint ezt a többi klubbal is megvitatta. Nem is olyan régen személyesen is találkoztunk. Nem akarta senkire ráerőltetni az akaratát, de elég világos és egyértelmű elképzelései voltak, amiket vagy elfogadtak a klubok, vagy nem.

Milyen kapitányra van most szüksége a magyar válogatottnak? Magyar vagy külföldi, fiatal vagy rutinosabb? Mi most a legjobban járható út?

- Legyen inkább egyszerűen csak JÓ edző…Jelen helyzetben nem hiszem, hogy számít hogy ki honnan érkezik, vagy hány éves, sokkal inkább az, hogy mit tud a szakmájából, hogy milyen ember. Ez most egy nagyon nehéz szituáció a magyar válogatott számára.

Jó lenne, ha a játékosok is őszintén beszélnének arról, hogy a kialakult helyzet azért nem csak a kapitány, de az ő felelősségük is. Mert ilyen reakciót még egy válogatott játékostól sem láttam, még a rutinosabb futballistáktól sem.

Az új kapitánynak fel kell ébresztenie a játékosokat, és nem csak egy meccsre, az első találkozón még mindenki nagyon motivált lesz, és bizonyítani akar majd. Ezt majd az új kapitánynak is látnia kell, hogy erre a kezdeti lelkesedésre kell majd építeni, olyan játékosokra, akik minden meccsen odateszik magukat a pályán. És akik képesek nyerni is. Portugália ellen, hazai pályán jól játszott a magyar válogatott, de a portugálok nyertek, Andorra és Feröer ellen pedig kötelező lett volna a siker. De a portugáloknál sem arra fognak majd emlékezni, hogy hogyan játszottak Magyarországon, hanem arra, hogy megnyerték az Eb-t.

Marco Rossi az egyik lehetséges és esélyesnek tűnő jelölt a posztra. Ő beválhat?

- Ismerem nyilván Marcót az NB I-ből, de egészen más egy klubnál és egy válogatottnál dolgozni. Itt nincs annyi idő a játékosokkal foglalkozni, és éppen ezért nagyobb a játékosok felelőssége is. Próbálkozott Storck is, de azok, akik esetleg az NB I-ben jól játszottak, azt nem tudták már a válogatottban ugyanezt megismételni, jó szem kell ahhoz, hogy ne csak egy-egy bajnoki alapján ítélje meg a kapitány a játékost, mert a válogatottnál egészen más az atmoszféra, az elvárás, azzal nem minden futballista képes megbirkózni.

Marcónak sok jó taktikai húzása volt az NB I-ben, felépített a Honvédnál egy erős védekezést és a pontrúgásokban, rögzített szituációkban jó volt a csapata, erre fektette a hangsúlyt. De hogy kapitányként is megállná-e a helyét, azt nem lehet előre megmondani. Nyilván képzett, jó edző, vezéregyéniség, de abból a pályán is több kellene majd. Nélkülük semmire nem mennek majd, mindegy, ki a kapitány.

Visszatérve a szombati derbire: ennyi idő és meccs után is különleges rangadó az Ön számára az FTC elleni, vagy megszokottá vált mára?

- Mindig is különleges, egy extra találkozó ez a magyar fociban. Ez itt a legnagyobb derbi, sőt, nem csak itt, de az egész világon is az egyik legnagyobb. Nem is csak a pályán, de a lelátókon is, a szurkolók teszik mássá ezt a mérkőzést, éppen ezért sajnálom, hogy nem jönnek olyan nagy számban már, mint pár éve. Mint ahogy azt is sajnálom, hogy a szurkolóink nem kaptak túl sok jegyet a Groupama Arénába.

A Fradinak Dollja és Gerája sem lesz szombaton, de mi a helyzet Újpesten, kik azok, akik biztosan nem játszhatnak majd?

- Egyedül Mohl Dávid hiányzik majd térdsérülése miatt, mindenki más ép és egészséges.

Tavaly még egy ember kiesése is sokat számított volna Újpesten, mostanra viszont sokkal nagyobb kerettel dolgozhat. Mégis nagynak mondható a különbség a két csapat között, de számít ez egyáltalán? Az elmúlt években háromszor is meglepték az FTC-t idegenben elég hasonló helyzetben.

- Emlékszem az első FTC elleni meccsemre, amikor hátulról a második helyen álltunk, az ellenfél meg talán a dobogó harmadik fokán állt a bajnokságban a kupameccsünk előtt. Aztán nyertünk. Semmit nem számítanak a számok a derbi előtt! A játékosok ilyenkor felpörögnek, motiváltak, izgatottak, nem törődnek a helyezésekkel. Persze, nyilván számít a játékosok képessége, tudása a pályán, de egy ilyen meccs a fejekben dőlhet el.

Több mint 5-szörös pénzt ér az Újpest Üllői úti sikere - kattints!

Nem csak az Újpest, de a Ferencváros is "bevásárolt" a nyáron. De kinek sikerültek jobban az erősítések?

- Az FTC néhány komolyabb nevet is megszerzett, ez látszik a pályán és a mutatott játékban is, szerintem előreléptek az elmúlt idény óta. Nálunk is voltak érkezők nagyobb számban, de mint mondtam már, idő kell nekik és a csapatnak is. De összességében mi is erősödtünk, jobbak lettünk, ha nem is feltétlenül az egyéni képességeket tekintve – tény, hogy Bardhi és Diarra távozása e téren nem érintett minket jól –, de csapatként biztosan.

Ennek ellenére csak a 9. helyen állnak. Nem is kérdezem meg, hogy ezzel elégedett-e.

- Nyilván nem, sem a helyezéssel, sem a mutatott játékkal. Bár picit jobban kezdtük a szezont, és mindenki nagyon elégedettnek tűnt, nekem már akkor sem tetszett, amit a pályán láttam. Győznünk kellett volna például a Videoton ellen, vagy épp a Ferencváros elleni első meccsünkön is. Amikor pedig nem jönnek úgy a pontok, nyilván halmozódnak a problémák is, nem vagyok elégedett azzal, amit a pályán mutatunk. Például a helyzetkihasználásunkkal, nem lövünk elég gólt a pontok megszerzéséhez. És ez nem csak koncentráció kérdése, legalábbis nem csak a pályán történtek számítanak, vannak ugye a klub körül egyéb dolgok is. Ezek és az edzéseken történtek is komoly befolyással bírnak a mérkőzéseken történtekre, a játékosokra.

Ön jelenleg az egy csapatnál legrégebben dolgozó NB I-es edző, ez lesz a 128. meccse, mindezt külföldi trénerként. Gondolta volna ezt négy évvel ezelőtt, amikor kinevezték Újpesten?

- Őszintén szólva nem, de nem is járt ez a fejemben akkor. Egy edző úgy dolgozik mindig, mint ha 100 évre tervezne, aztán másnap kirúgják. Ha visszatekintek, elég gyorsan eltelt ez a négy év, de voltak olyan hosszú napok-hetek is, amikor nagyon lassan akart múlni az idő.

Például nem is olyan rég, amikor a távozása volt a téma a magyar sajtóban? Hogyan vészelte át ezt az időszakot?

- Nem olvastam ezeket a híreket, pletykákat, sokkal inkább éreztem ezt a helyzetet valamiképpen. Mint mondtam, tervezhetek előre 10 évet is, ha mennem kell holnap. Valahol szeretem is ezeket a nehezebb időszakokat, erősebbé teszik az embert. Ha a játékosok követnek, az jó, az számít, én pedig nem félek amiatt, hogy esetleg elveszítem az állásomat, tudom, hogy egy nap távozom majd, nem őrültem meg, hogy azt higgyem, egész életemben itt dolgozom majd.

De amikor éreztem is, hogy nehéz napokat-heteket élünk át, akkor sem fordult meg a fejemben, hogy távozzak, hogy feladjam. Az biztos, hogy amikor egy edzőnek mennie kell, arra számítani is lehet és egyben nem is lehet készen állni, az lehetetlen. Pláne négy év után, az után, hogy a klub része lettem, nagyon nehéz volna innen távozni, talán már mondhatom, hogy Újpest az otthonom lett.

De foglalkozni nem akarok ezekkel a hírekkel, nekem az fontosabb, hogy én és csapat is a legjobbját nyújtsa mindig. A tulajdonossal is beszéltünk erről a helyzetről, hogy össze kell tartanunk és küzdenünk a jobb eredményekért.

DUDÁS GÁBOR