Cebrail Makreckis a Ferencváros-szurkolók egyik legnagyobb kedvence, szélsőhátvédként tette le a névjegyét a csapatnál, elnyűhetetlen játéka többek elismerését kivívta.
A Transfermarktnak adott interjút, amelynek elején elmondta, nehéz volt számára az, hogy a Bayer Leverkusen korosztályos csapataiból helyette mások kaptak lehetőséget, majd hiába került a Borussia Dortmund második csapatához, ott már alig kapott játékperceket. Később a Viktoria Berlinben ugyan jól ment számára a futball, a klubot visszasorolták a negyedosztályba.
Ekkor azt mondták neki, inkább vonuljon vissza, de ez meg sem fordult a fejében.
- Kaptam több negatív kommentet, másokat ez összeroppant, én motivációként fogtam fel. Az járt a fejemben, hogy megmutatom nektek, úgyis én nevetek a végén - mondta Makreckis,
A korábbi lett U19-es válogatott játékos válaszút elé érkezett, és végül nem ijedt meg attól sem, hogy Bulgáriába kellett igazolnia.
- Amikor megkerestek Bulgáriából, azt mondtam az ügynökömnek: Bulgária, ez most komoly? De aztán rájöttem, hogy ha valóban fejlődni akarok, akkor a lehető legmesszebbre kell mennem Németországtól. Új kezdetet akartam egy olyan országban, ahol senki sem ismer, és ahol mindent a nulláról kezdhettem.
Makreckis az akkor még élvonalbeli Pirinhez szerződött. Szerinte a bolgár körülmények teljesen mások voltak, mint amihez Németországban hozzászokott.
- Amikor először megláttam az öltözőt, azt hittem, 1990-be érkeztem. De úgy voltam vele, hogy van meleg víz a zuhanyban, van öltözőszekrényem, mi mást kívánhatnék még? Az ilyen pillanatokban alázatosabb lesz az ember. Volt egy kicsi, egyszobás lakásom, ahol egy ágyon és egy kanapén kívül sok minden nem volt. Volt még egy konyhafülke, csak tésztát, rizst és kenyeret tudtam enni. Viszont gyönyörű volt a táj, minden második nap kirándultam, és sok kedves emberrel találkoztam. Amikor az ember az érintetlen természetben van, elég hamar rájön, hogy nincs sok mindenre szüksége az életben. Az életszemléletem ott drámaian megváltozott.
A Pirinben is jól ment neki a játék, így került a Ferencváros látókörébe, ami meglepte.
- Amikor a Ferencváros bejelentkezett értem, megdöbbentem. Csak ez az egy lehetőségem volt, így az első naptól teljesítenem kellett. Minden edzésnek és minden bajnokinak tökéletesnek kellett lennie. Ezt egy kötéltánchoz tudnám hasonlítani, ha azon agyalok, hogy elbukok, akkor el is fogok bukni.
A 24 éves hátvéd elmondta a véleményét Robbie Keane-ről és Dejan Stankovicról is.
- Szerencsés vagyok, hogy Dejan Stankovic és Robbie Keane keze alatt is dolgozhattam. Dejan nagyon impulzív, érzelmes és szenvedélyes, de egyben vicces is. Edzésen gyakran gyakoroltuk a beadásokat és a szabadrúgásokat. Robbie-tól megtudtam, hogy még a legkisebb passz is a legfontosabb lehet. Azt mondta, játsszak úgy, mint a világ legjobb szélsőhátvédje. Mindenkitől 200 százalékot vár el. Ha valamelyikünk hanyagul játssza meg a labdát, azt nem tűri el, eléggé hangosan jelzi a nemtetszését.
Az interjú végén elárulta, nagyon örül, hogy pályafutása során ennyi mindent elért, az pedig számára is hihetetlen, hogy Panini-matricákon szerepel, a barátai pedig azt kérdezik, hogy játszhatnak-e vele a FIFA-ban.
