Marco Rossi az olasz Sportellate oldalának adott terjedelmes interjút nemrég. A szerdán megjelent beszélgetésből idézünk az alábbiakban, kérdések, témakörök szerint.
A németországi a második egymást követő Európa-bajnoksága lesz Marco Rossinak Magyarország szövetségi kapitányaként. Hasonló volt eljutni a két Eb-re, vagy nagyok a különbségek?
- Általánosságban, azon túl, hogy az előző Európa-bajnokságra a novemberben lejátszott rájátszáson keresztül kvalifikáltuk magunkat, a felkészülés tekintetében azt mondanám, hogy nincs sok különbség. Márciusban két barátságos mérkőzést játszottunk, az Európa-bajnokság előtt még kettőt fogunk: a felkészülés az előző Eb-re hasonlóan zajlott, akkor, 2021 márciusában három világbajnoki selejtezőt játszottunk, a Covid által kikényszerített szünetek miatt: a menetrend ebben az értelemben egy kicsit sűrű volt. De alapvetően a 2024-es tornára történő felkészülési útvonal szinte ugyanaz maradt. (...)A második kijutás azonban kissé más volt. Nem könnyű, de szabályos utunk volt az Eb-ig: olyan eredmények születtek, hogy már Litvániában, egy győzelemmel, hat meccs után kvalifikálhattuk volna magunkat. Nem így történt, egy felejthető első félidőt játszottunk. Bulgáriában pedig egy öngóllal nyertünk a hosszabbításban. Annak a meccsnek bizonyos pontján megérdemeltük volna, hogy több góllal előrébb legyünk, hiszen több lehetőségünk is kimaradt valamilyen okból, de voltak furcsa bírói döntések is, amikre általában nem szoktam panaszkodni. Mindez végül nagyon megbüntetett minket: a gólt majdnem a hosszabbítás leteltével lőni szinte olyan volt, mintha újraélnénk az Izland elleni pótselejtezőt. Az utolsó, Montenegró elleni hazai mérkőzés aztán mindenki számára egy ünnep volt.
Az Eb-ellenfelekről
Németországról
- Szerintem most minden egészen más lesz. Az utóbbi időben háromszor játszottunk Németországgal, 2-2-es döntetlent értünk el például a legutóbbi Európa-bajnokságon, ahol félig üres volt a stadion, mert rengeteg szurkolónk nem jutott be a mérkőzésre. Most más lesz a kontextus, más lesz a környezet, más lesz a csapat és más lesz az edzőjük is.
Minden bizonnyal egy nagyon erős Németországgal kell szembenéznünk- A legutóbbi barátságos mérkőzéseket is megnéztük márciusban, és azt kell, hogy mondjam, lenyűgöztek minket, és figyelemre méltó támadófutballt mutattak be. Megnézve a legutóbbi kontinenstornák eredményeit és azt, hogy otthon játszanak majd, Németország mindenképpen az egyik fő esélyes a végső győzelemre.
Skóciáról és Svájcról
- Valószínűleg ez az egész Eb legmagasabb átlagszintű csoportja. Köszönhetően Németországnak, de nekünk, valamint Skóciának és Svájcnak is. Ezek rendkívül fizikális csapatok. Válogatottként még nem találkoztunk velük, de a játékosok szerencsére ismerik egymást, hiszen a szezon során sokszor találkoznak a Premier League, a Bundesliga és a többi topligában. Egyrészt sajnálatos számunkra, hogy senki ellen nem számíthatunk egy biztos eredményre, de azzal is tisztában vagyunk, hogy ez fordítva is igaz: senki más sem mehet biztosra, ha velünk találkozik.
Szoboszlai Dominik szerepéről
- A teljesítményt tekintve úgy gondolom, hogy a pályafutásával párhuzamosan fejlődtünk mi is: Dominik nyilván központibb és dominánsabb szerepet tölt be a játékunkban, de mi meg tudtunk lenni nélküle is. Az előző Európa-bajnokságon például Dominik egy sérülés miatt nem volt a csapat tagja. Amikor a Salzburgtól Lipcsébe igazolt, 8 hónapra esett ki, a 2021-es nyarat nem tudta velünk tölteni. Nélkülöznünk kellett, és mégis találtunk megoldást.
Dominik egy olyan játékos, akit, ha a rendelkezésünkre áll - az utóbbi időben nagyon sokszor, reméljük, így is folytatja, imádkozunk érte (nevet) -, akkor mindenre kiterjedő módon vetjük be.
A mi játékunk sokkal koncentráltabb és központosítottabb körülötte, mint Angliában. Nyilván a Liverpoolnál sok azonos szintű meccsük van, dönthetnek úgy, hogy más játékosokra támaszkodva játszanak. Nem arról van szó, hogy mi nem tudjuk ezt megtenni, de úgy gondoljuk, hogy számunkra hasznosabb és előnyösebb, ha a pálya középpontján osztunk neki szerepet. Ha megnézzük az elmúlt 15 meccsünket, Dominik sokszor a mi javunkra billentette a mérleg nyelvét: meghatározó játékosunk volt, és minden adott ahhoz, hogy továbbra is az legyen.
Az NB I-ről és annak legnagyobb gondjáról a válogatott szempontjából
- A Koszovó elleni találkozón egy, tényleg mindenféle szinten játszó futballistákból összeálló csapattal játszottunk, nem éppen csúcsszínvonalú ligákból érkező játékosok keveréke volt a válogatottunk. Nem hiszem, hogy az Európa-bajnokságra sokat fogunk tudni meríteni a magyar bajnokságból: ha mindannyian rendelkezésre állnak a kiszemeltek, 4-5 játékosnál többet akkor sem fogunk behívni.
(...) A magyar bajnokság ma a 23. helyen áll Európában, néhány éve még hátrébb volt, de szerintem nagyobb volt a versenyképesség a bajnokságon belül. Legalább 3-4 jó csapat volt. Ma egy olyan klubot látok, amely az OTP Bank Liga többi csapata számára elérhetetlen, a Ferencváros, amely zsinórban 6 bajnokságot nyert.
Ezt a sorozatot megelőzően a Fehérvár volt az egyik évben a bajnok, a Honvéd pedig egy évvel korábban velem. Akkoriban egy olyan outsider, mint a Honvéd is harcolhatott az aranyért, mint ahogy néhány évig a Videoton a Ferencvárossal versengett az első helyért. Most az FTC könnyedén nyeri a bajnokságot, és az Európában elért eredményei miatt a magyar bajnokság feljebb lépett az UEFA ranglistáján. Általános színvonalemelkedés azonban nem történt.
Úgy gondolom, hogy az NB I-ben óriási fejlődési lehetőség van, de ez csak akkor fog megtörténni, ha más klubok is megközelítik a Ferencváros színvonalát. Ebben az esetben a leendő válogatott is többet tud majd meríteni a magyar első osztályból, egyébként ezt nehéznek látom. A magyar bajnokság színvonala meg sem közelíti a nemzetközi élvonalban elvártat, aminek a válogatott is része.
Miért hagyná el Magyarországot?
- Egy normális, átlagos játékos voltam, a Serie A-ban játszottam olyan fontos csapatokban, mint a Sampdoria, és még ésszerűen kerestem is, de nyilván nem eleget ahhoz, hogy meg tudjak élni az akkori jövedelmemből. Magyarországon néhány éve már jól keresek.
Nem tervezem, hogy a közeljövőben váltok, mert nincs rá okom, de ha a jövőben bármikor el kellene hagynom a magyar válogatottat, annak kizárólag anyagi oka lehetne, más nem. És ezt nem azért mondom, mert nem vagyok elégedett a jelenlegi szerződésemmel, de mindenki számára világos, hogy más országokban vagy bajnokságokban sokkal magasabbak a fizetések.
De nem gondolkodom azon, hogy elhagyjam a magyar válogatottat. Semmi értelme nem lenne, ha elmennék. Szeptemberben leszek 60 éves: mire alapozzak, egy olyan jövőre, amiről nem tudom, hogy meddig tart?"
Elsőszámú segítőjéről, Cosimo Inguscióról
- 2012-ben találkoztunk a Honvédnál, mindkettőnket ugyanaz az igazgató (Fabio Cordella - a szerk. ) vitt a klubhoz. Ami igen szerencsés húzás volt, hiszen Cosimo karaktere monbdhatni kompenzálja az enyémet. Különbözőek vagyunk, én sokkal ösztönösebb vagyok, ő pedig nyugodtabb és racionálisabb. Mindig is sikerült neki, hogy az összes játékos, kivétel nélkül ráhangolódjon és megbecsülje. Soha nem került összetűzésbe senkivel, mindig és mindenki értékelte őt, mint szakembert és mint embert, ez hosszú távon sokat számít.
A focisták sokszor talán nem a lehető legjobb nevelést, oktatást kapják, kevésbé fordulnak elő közöttük például mérnökök, vagy különösebben művelt emberek. De ahhoz, hogy ilyen szinten játszhass, ösztönösen intelligensnek kell lenni, és ők azok. Egy focistának maximum egy hét kell ahhoz, hogy megértse, milyen ember vagy, és hogy megértse, milyen szakember vagy. Nagyon kevés idő kell ahhoz, hogy bizalmat adjon neked, hogy beszélhess vele a futballról és minden másról. Cosimo fantasztikus ebben, mindig nagyon rövid idő alatt elnyerte mindenki bizalmát.
Egy "legendás" bakiról: a FIFA nevű videójátéksorozat 1997-es epizódjában Marco Rossi lett a legmagasabbra taksált focista, akinek az értéke elérte a 97-est, ezzel olyan futballistákat előzött meg, mint Hagi, Litmanen, Weah, vagy Matthäus...
- Az egyetlen kapcsolatom a videojátékokkal több mint 30 évvel ezelőtt volt. Volt egy Super Nintendo játék, a Donkey Kong Country, csak azzal játszottam (nevet)! Nemrég meséltek nekem erről a FIFA-bugról, de ez nem olyasmi, amiről valaha is álmondtam... Sosem foglalkoztam vele különösebben, nem vagyok egy videojáték-rajongó...
