Továbbra is egészen brutális, amit Dibusz Dénes produkál a Ferencváros kapujában. Az FTC válogatott játékosa a ZTE elleni 1-0 alkalmával 32. tétmeccsét játszotta ebben a szezonban, és még féltávjánál sem járunk a 2024/25-ös idénynek. Dibusz teljesítménye annyira kiemelkedő, hogy nemcsak Európában, de az egész világon sem tudták ezt sokan felülmúlni - fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a kapusok, hanem minden labdarúgót vizsgálva.
Ha a bajnokságban, a hazai és a nemzetközi kupákban, plusz a válogatottban lejátszott perceket is összeadjuk, akkor Dibusz 2910 percnél jár a mostani szezonban - vizsgálta meg a Csakfoci a Transfermarkt vonatkozó statisztikáit. Ennél többet csak a Costa Rica-i Alajuelensét erősítő Leonel Moreira (34 meccs, 3060 perc), a St. Gallenben Csoboth Kevinék kapuját védő Lawrence Ati Zigi (33 meccs, 3000 perc) és a The New Saints labdarúgója, Connor Roberts (33 meccs, 2970 perc) tudott teljesíteni.
A magyar játékosok között még csak megközelíteni sem lehet Dibuszt. A lista második helyén is egy NB I-es magyar válogatott labdarúgó áll, a Puskás Akadémiában szereplő Nagy Zsolt, aki 2374 percnél jár (27 tétmeccsen). A dobogó harmadik fokát már egy légiós szerezte meg, a Rapid Wiennel az Európa Ligában is érdekelt - szintén magyar válogatott - Bolla Bendegúz, rá 2295 percen számított új csapata (mindezt 28 találkozón).
Dibusz egyébként 15 bajnokin, 5 EL-főtáblás mérkőzésen, 2 EL-selejtezőn, 4 BL-selejtezőn és 1 Magyar Kupa-összecsapáson szerepelt a Fradiban, a válogatottban pedig öt meccs van mögötte ebben az idényben. És még nem végzett a 2024-es évre, hiszen minden bizonnyal csütörtökön a PAOK ellen az EL-ben, míg vasárnap Nyíregyházán az NB I-ben is pályán lesz. Bár az év korábbi részében Dibusz válogatottbeli kapustársa, az ugyancsak 34 éves Gulácsi Péter a fokozott terhelés miatt (az esetében Bundesliga, Bajnokok Ligája) kérte mellőzését Marco Rossitól, úgy tűnik, a Fradi kapusa hasonlóval nem foglalkozik és nem lassít.
Dibusz: Ahogyan a lövések esetében, úgy itt sem lehet mindent kivédeni
Tudtál róla, hogy te vagy a világ egyik legfoglalkoztatottabb játékosa?
- Erről a statisztikáról nem tudtam, de azért nem meglepő, hiszen csak egy Magyar Kupa-találkozó és a válogatottban egy Nemzetek Ligája-meccs volt, amin nem jutottam szerephez - reagált a Csakfoci megkeresésére Dibusz Dénes. - Mivel pedig nekünk selejtezőket is kell játszani a főtábláért, ezért én is egyértelműen éreztem, hogy viszonylag sokat játszottam. Az elmúlt években, főleg a csoportkörök óta, ez már gyakorlatilag bevett ritmus ősszel, és reméljük, egyre tovább tolódik majd. Július közepe óta heti két mérkőzést játszunk.
A ranglista első négy helyén kapusokat találni, nektek azért "könnyebb" a dolgotok, ha ilyen statisztikákról van szó?
- Nálunk természetesen a fizikális terhelés kisebb, mint a mezőnyjátékosoknál. Persze, közöttük is vannak, akik sokat játszanak, de őket olyan meccseken, amelyek már eldőltek, vagy éppen más taktikát követel meg a találkozó, le lehet cserélni, míg a kapusok többnyire végigjátsszák azokat, így gyorsabban is lehet a perceket gyűjteni.
Hogy telik a két meccs közötti időszak, mi a titkod a regeneráció kapcsán?
- Meghatározza az is, hogy hazai vagy idegenbeli mérkőzésekre kell készülni. Most például csütörtök este játszunk Görögországban a PAOK ellen idegenben, péntek délután érünk haza, és szombat délután már megyünk tovább Nyíregyházára. Nagy dolgokat azért nem lehet csinálni, de persze van ilyenkor is, amire oda lehet figyelni: váltófürdő, kompressziós nadrág, masszázs, illetve ami bevett nálam, hogy a mérkőzés előtt igyekszem minél többet aludni, pihenni. Ezzel szeretném fenntartani a legjobb szintemet. Ha pedig van egy testrész, ami problémásabb, akkor lehet Game-readyzni, azaz jegelő géppel meggyorsítani a regenerációt.
34 évesen még idősnek nem lehet nevezni, de már a hátad mögött van jó néhány szezon. Nem félsz, hogy a túlzott meccsszám miatt 30 felett már nagyobb a sérülés veszélye?
- Úgy vagyok vele, hogy amíg bírom és a testem engedi, addig csinálom. Persze minden szezonnak van olyan része, amikor a játékosok úgy érzik, hogy több pihenőre van szükség. De a sérülésektől nem félek, ez benne van a játékban, nem tudok vele mit csinálni. Nyilván minél kisebb a terhelés, minél kevesebb meccs van, annál kisebb az esélye ennek, de bármikor történhet baj, ezért igyekszem nem túlgondolni. Amit lehet, azt persze igyekszem megtenni, hogy csökkentsem az esélyét a sérülésnek, de ahogyan a lövések esetében, úgy itt sem lehet mindent kivédeni.
