Dr. Selei András, az MTK Budapest klubigazgatója értékelte a kék-fehérek őszi teljesítményét, amelynek eredményeképpen a patinás gárda a 4. helyen telelhet az OTP Bank Ligában. A vezető kitért a lehetséges átigazolásokra és a fiatalok szerepére is a klubhonlapon.

Összességében hogyan értékelné a 2024-es évet, annak is inkább az őszi idényét?
- A tavalyi szezon célja még az volt, hogy legyen egy stabil NB I-es csapatunk, amelynek nincsenek kiesési gondjai, és amelynek az NB I-ben súlya van. Miután ez teljesült, jöhetett a következő lépcsőfok: a csapat fejlesztése és a játékosok egyéni fejlődésének elérése, a nagyobb kockázatvállalás. Megfogalmaztuk, hogy idén szeretnénk pontszámban, a játék dominálásában, a rúgott gólok és kapott gólok számában is javulni, és ha lehet, helyezésben is. A játékrendszerünk is azért változott, hogy a klubértékeink a jobb arcukat tudják mutatni, elérkezettnek találtuk az a pontot, hogy a következő szintet célozzuk meg. Mind az objektív mutatók, mind a csapat pályán mutatott játéka visszaigazolják azt, hogy amit magunk elé vizionáltunk, az egyelőre nagyon jól néz ki, sőt, ha őszinte akarok lenni, talán valamelyest még minket is meglepett, hogy már most itt tartunk - mondta az mtkbudapest.hu-nak Selei.

Mivel a bajnokságban lezárult egy fontos szakasz, kezdjük a tabellával, hiszen hajszálon múlt, hogy csapatunk nem dobogósként zárja az őszt. Reális a helyezésünk?
- A tabella az egyik jó visszacsatolása azoknak a pozitív folyamatoknak, amik körbeveszik a klubot. Egyértelműen azt mondhatjuk, hogy a helyezésünk minimum reális. Rengeteg olyan szakmai elemzés, mutató készül, amely különböző objektív adatok, szempontok alapján értékeli a csapatok mérkőzéseken mutatott teljesítményét, és amelyik nem is kimondottan a végeredményt és azért járó pontokat veszi alapul az értékelésnél: elmondható, hogy a jelenlegi tabellán több olyan klub is van, amely lényegesen több pontot vagy gólt szerzett, mint amire a mutatott játéka predesztinálná, és olyan is van, aki sokkal hátrébb áll, mint ahol a helye lenne - az esetünkben viszont elmondható, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell, sőt, talán egy nagyon picit még el is maradunk attól. Összességében én úgy látom, hogy a Ferencváros és a Puskás Akadémia helyzete a hátterük miatt sem megkérdőjelezhető a felsőházban vagy annak a tetején, viszont az őket követő négy csapat pontszáma közti különbség "egy meccsen belül van", közülük bárki léphet picit előre vagy hátra, de ezt figyelembe véve is megérdemelt az, hogy jelenleg a felsőháznak sem az alsóbb részéhez tartozunk - viszont ki kell emelni, hogy minden a folyamatokról szól a mi munkánkban és nem felejthetjük el, hogy ez csak a második NB I-es évünk a kiesést követően, így annyit merek csak most kijelenteni, hogy jó úton vagyunk.

Vannak merészebb álmaink?
- Nem hajszoljuk a jó eredményt, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy az eredményesség nem írhat felül mindent nálunk, de igenis vannak ambícióink. A gólkülönbségünk, a rúgott góljaink száma - csak egy csapat szerzett nálunk többet -, a kapott góljaink száma, vagy a minőségi helyzeteink száma is azt mutatják, hogy lehetnek éremesélyeink idén. De nem magától értetődő, hogy érmesek is leszünk, hiszen ezeket befolyásolhatják az esetleges sérüléshullámok, formahanyatlások, egy-egy gyengébben sikerült mérkőzés vagy akár a szerencse. A folytatásban is ugyanolyan elánnal kell dolgozni, mint eddig, aztán meglátjuk, mire lesz ez elég, de ha már a bajnokság felénél itt tartunk, nem akarunk lejjebb adni.

Az MTK kapcsán gyakorlatilag semmilyen értékelőből nem maradhat ki a fiatalok helyzete.
- Nyilvános, hogy stratégiai cél például a saját nevelésű játékosok minél magasabb számban történő foglalkoztatása, az átlagéletkor csökkentése és a felfelé áramoltatás - ezekben jól állunk. És emellé mindig odatesszük, hogy

nem azért játszatjuk a fiataljainkat, hogy megfeleljünk különböző előírásoknak, hanem mert hiszünk a saját utunkban. Nincs olyan direktíva, hogy csak MLSZ által ösztönzött korúakat tekintjük fiatalnak, így nálunk a játékos fejlesztés nem áll meg az ő szerepeltetésüknél, hogy aztán csúnya szóval élve “kidobjuk” őket akkor, amikor már nem jár értük támogatás. Ezzel szemben a 21-22-23 évesekre támaszkodunk kiemelten, meccsenként átlagosan közel 400 percet tesznek ki a 23 év alatti, saját nevelésű játékpercek, ebben a bajnokságban magasabb az U21-es, valamint az U23-as játékpercünk, mint az azt megelőző három félszezon bármelyikében. Az pedig a hab a tortán, hogy az eredmények azt mutatják, a csapat velük is versenyképes az NB I-ben.

Közülük nagyon sokaknál lehet pozitív fejleményekről beszámolni ezen az őszön. Kata Mihály már hosszabb ideje más polcon van, de melléje sokan felnőttek, akikről már szintén elmondható az, hogy nem csak az MTK-ban, hanem a teljes mezőnyben is kiemelkedőnek számítanak.

Kosznovszky Márk fordulóról fordulóra remekel, a hónap játékosának is megválasztották. Varju Benedek teljesítményét jól jellemzi, hogy van olyan nemzetközi szakportál, ahol az osztályzatok alapján ő volt a teljes hazai mezőny legjobbja ősszel. A szezon Molnár Rajmund góljával zárult, az ő története pedig azért említésre méltó, mert az ő példáján látszódik, hogy a klub mennyire türelmes a magyar tehetségekkel. Az értékeinknél fontos a nyugalom és a türelem, kivárjuk, amíg kihozzák magukból azt, ami bennük van - nála például rendkívül látványos az az út, amit mondjuk a tavalyi őszi szezonhoz képest bejárt.

A tényszerűség miatt említsük meg, hogy ezen az őszön újabb három fiatal játékosunk (Csenterics Adrián, Molnár Ádin, Szőke Gergő) is debütálhatott az NB I-ben, és ők jellemzően nem jutalomperceket kaptak, csak azért, hogy átessenek a tűzkeresztségen, hanem akár kezdőként jutottak szerephez olyan mérkőzéseken, amikor a közvetlen riválisaink ellen léptünk pályára.

Félszezonban nem kerülhető ki a kérdés, hogy mekkora mozgás várható? Együtt lehet-e tartani a keretet?
(A hírekben például Kosznovszky Márk és Kata Mihály lehetséges mozgásáról lehetett már olvasni - a szerk.)
- A helyzet, amibe ilyenkor kerülünk, valahol egy ellentmondás is. Mi egy fejlesztő klubnak tartjuk magunkat, így sok értékes és érdekes játékosunk van, és ha jól dolgozunk, akkor ennek természetes velejárója, hogy nagy lesz a kereslet irántuk.

Már most ez a helyzet, hiszen több játékosunk iránt nagyon komoly érdeklődés van jelenleg is - itthonról és külföldről egyaránt -, miközben - ahogy feljebb is említettem - az eredményesség is fontos, úgyhogy a következő hetekben meg kell találni ebben a kérdésben az egyensúlyt.

A jó hír, hogy ebben a keretben is van még potenciál. Erre egy példa a nyári igazolásunk, Róbert Polievka, aki gólkirályként érkezve a vártnál kevesebbet tudott a kezdőcsapatban szerepelni, de a Fehérvár ellen csereként beállva is megmutatta az értékeit, meggyőződésem hogy a képességeiből például tudunk majd még a tavaszi szezonban profitálni.

Az mindenesetre megnyugtató, hogy edzőkérdéssel biztosan nem kell foglalkozni ezekben a hetekben.
- Ez így igaz, hiszen a közelmúltban sikerült további két évvel meghosszabbítani Horváth Dávid jövő nyáron lejáró szerződését. Személyében mindvégig egy projekt megvalósításához kerestük a megfelelő edzőt - ő kiválóan alkalmas erre és ezt eddig minden téren bizonyította. Neki és stábjának is nagy szerepe van abban, hogy a csapatfejlesztés és a játékosok egyéni fejlődése is ilyen szép ütemben halad. Ha körbenézünk a mezőnyben, látszódik, hogy sok helyen nehéz megtalálni azt a szakembert, akivel a csapat az elvárásoknak megfelelően teljesít, és ezzel párhuzamosan a klubfilozófia is tartva van - örülök, hogy nekünk ezzel a kérdéssel nem kell foglalkoznunk.

TOVÁBB: A teljes interjú elolvasható ITT - kattints!