Amikor öt évvel ezelőtt nyilatkoztál nekünk, a Monorral épp feljutó helyen álltál az NB III-ban. Akkor azt mondtad, hogy szeretnél a legmagasabb szinten edzősködni. Most az MTK-val a második helyen állsz az NB I-ben. Ez melyik szint a számodra?
– A magyar klubfutballnak ez a csúcsa, ahol most vagyok, hiszen egy tradicionálisan nagy klub csapatát vezethetem – kezdte Horváth Dávid, az MTK vezetőedzője. - Én úgy érzem, hogy az MTK vezetőedzői pozíciójánál jelenleg nem nagyon van feljebb a hazai klubfutballban, hasonló szint van, de feljebb nincsen.
A Fradi kispadja sem számít annak?
Nem szeretném, ha a szavaimat félreértenék, pont a Ferencváros elleni meccs előtt. Tudjuk, hogy a Fradi más célokért küzd, máshová is pozícionálja magát, és nyíltan fel is vállalják, hogy nem magyar edzőben gondolkodnak a kispadon, ezért érzem úgy, hogy az NB I-es mezőnyben nem tudnék olyan klubot mondani, ahol a realitásokat figyelembe véve magyar edzőként dolgozni nagyobb megtiszteltetés lenne, mint ahol most vagyok.
A Fradihoz való kötődésem mindenki előtt ismert: 6 és 22 éves korom között a klub játékosa voltam, az akkori imádat idővel átalakult tiszteletté, mindig így fogok beszélni a klubról, de én az MTK kispadján ülve sem most, sem a jövőben nem tekingetek másfelé, a célom az, hogy a legnagyobb sikereimet ennél a klubnál érjem el. Sok fiatal edző ambicionálja, hogy esetleg külföldön érjen el sikereket. Én picit másképp gondolkodom: magyar csapattal szeretnék nagy eredményeket elérni külföldön.
Nagyon korán, 27 évesen már edzőként dolgoztál. Nyilván megtervezted, hogy mikor, hol kell majd tartanod a karrieredben. Az előzetes terveknek megfelelően érkezett az élvonalbeli lehetőség?
– Időben talán előbb jött, de a közbeeső lépések jó ütemben történtek. Három tényezőt tudnék kiemelni, amelyek komoly szerepet játszottak abban, hogy NB I-es edző lehettem. Az első helyre azokat az embereket tenném, akik bíztak bennem. Zakor Sándor tulajdonos innovatív gondolkodásának köszönhetően, olyan klubkultúra alakult ki az MTK-ban, amely által bátran megadják a lehetőséget az arra érdemes fiatal játékosoknak és edzőknek is. A másik személy, Polyák Balázs, aki három és féle éve felvázolt egy karrierutat nekem, ami akkor még távolinak tűnt, de beigazolódott. Ő azt mondta, én lehetek az MTK saját nevelésű edzője, csak várjam ki az időmet, el fog jönni. A harmadik pedig Selei András, aki minden szakmai sikerem mellett, felett ott volt és van a mai napig. Az ő futballvíziója folyamatosan inspirál engem. Ezen emberek bizalma miatt lehetek most itt. A másik tényező az akadémia rendszer, amely lehetőséget ad arra, hogy egy edző olyan szinten tudjon dolgozni és fejlődni, hogy elérhesse a legmagasabb osztályt, persze akkor, ha megvan benne az ambíció erre. A harmadik faktor pedig a szerencse, hogy legyen olyan lehetőségem, amely során meg tudom mutatni a tehetségemet. Ugyan az NB I legfiatalabb edzője vagyok, de az edzői életkorom 11 év, ami már nem kevés.
Ritka a magyar futballban, hogy egy klub játékosok mellett edzőt is nevel.
Az MTK-nál ez egy természetes folyamat, de itthon valóban kevés példa van erre, viszont Németországban ez természetesnek számít. Rengeteg előnye van, hiszen maximálisan ismerem a klub felépítését, a viszonyokat, az edzőket, a játékosokat az U14-től egészen a felnőtt csapatig.
Természetesen engem is ismernek, ami megint csak egy könnyebbség. A vezetők testközelből láthatják, hogy dolgozom, milyen munkát végzek, könnyen el tudják dönteni, hogy alkalmas vagyok-e az adott feladatra, így az új edző kinevezésénél csökkenhet a hibázási lehetőség.
Másfél éve egy rövid ideg már irányítottad az MTK-t az NB I-ben. Mindenki elkönyvelte kiesőnek a csapatot, de majdnem csodát tettél, beugró edzőként négy meccsen 10 pontot szereztél. Akkor miért nem maradhattál a csapat élén?
– Egyértelmű volt a szituáció. pontosan tudtam, hogy négy mérkőzésre kapok megbízást. Ha benntartom a csapatot, akkor sem lehettem volna vezetőedző, mert nincs pro licencem. Az pedig nem az MTK sajátja, hogy kiskapukra játsszon. Tény, hogy jól sikerült az a négy meccs, jöttek is megkeresések leginkább az NB II-ből, de egyértelmű volt számomra, ha már ennyire bíznak bennem, akkor maradok az MTK kötelékében, és inkább elfogadtam a klub szerződéshosszabbítási ajánlatát. Jólesett, hogy a klub is elkötelezett volt egy hosszútávú projektben. Akkor Bognár György lett a vezetőedző, akivel korrekt viszonyom volt, úgy alakult azonban, hogy viszonylag gyorsan jött a váltás. Készen álltam a feladatra és a vezetőknek is én voltam az első számú választása.
Ami jól sült el, hiszen egy gödörben lévő MTK-t juttattál fel az NB I-be, bár a szezon végén akadtak gondok.
– Az ötödik helyen vettük át a csapatot és márciusra már olyan pontelőnyünk volt, hogy készülhettünk az élvonalra. Ezt követően túlzott megnyugvást éreztem a csapaton, ráadásul egy betegséghullám is sújtott minket, így visszaesett az eredményességünk, de az utolsó két meccsre kiegyenesedtünk.
A nyári szünetre egyensúlyba kellett hoznunk a keretet, hogy minden tekintetben megfeleljen az NB I-re. A rend, a határozott játékelképzelés és szerencse hármasa befolyásolja egy-egy mérkőzés kimenetelést, így ennek megfelelően kellett átalakítani az öltözőt. Tudtuk, ha ezt megtesszük, az ki fog fizetődni az NB I-ben is.
A rajt azonban nem sikerült túl jól, hiszen három forduló után csak két ponttal álltatok. Mekkora volt az ijedtség a székházban, illetve az öltözőben?
– Nyugodtak maradtunk. Az eredmény ugyan nem jött az elején, de a csapat jelenléte, a játék megfelelő volt. A folytatásban nagyobb lett a fókuszáltság, az volt a cél, hogy növeljük a magabiztosságot, ami ahhoz kell, hogy meccseket tudjunk nyerni. Senki nem pánikolt, a fiúk is érezték, hogy rendben van a játékunk és jönni fognak az eredmények. Fordult is a kocka és négy meccset megnyertünk zsinórban. Nem szabad azonban, hogy ez a jelenlegi második hely hamis biztonságérzetet adjon a csapatnak, hiszen az könnyen átbillenthet minket a negatív oldalra. Kis különbségek vannak a csapatok között, nekünk az a célunk, hogy hosszú távon versenyképesek legyünk, egy működőképes projektet hozzunk létre.
Említetted már, hogy az MTK-ban mennyire megbecsülik a saját nevelésű játékosokat és edzőket is. El tudod képzelni, hogy „örökös MTK-edző” legyél, mint annak idején Garami József volt?
– Szeretném hinni, hogy igen. Garami József munkássága nagyon jó példa, az ő támogatottsága nagy fokú volt, elismerték a munkáját, a szakmai tudását. Pölöskei Gábor és Teodoru Vaszilisz folyamatosan csöpögtetik nekem a Józsi bácsi által alkalmazott kis trükköket, rengeteg tanácsot kapok, miként kell kezelni az MTK-n belüli viszonyokat. Természetesen nem akarom magam összehasonlítani vele, de lehet cél az, amit ő elért itt az MTK-ban.
Hozzá hasonlóan, te is egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott edzőnek tűnsz. Ilyen vagy az életben is vagy ezt tanulni kellett?
Ilyen vagyok alapból, de tudatosság is van benne. Nem játszom meg magam soha, mert az a visszájára sül el.
A példamutatásban hiszek, azt várom el a csapattól is, hogy hozzám hasonlóan kiegyensúlyozott, tudatos legyen. Soha nem vesztem el a fejemet, olykor felemelem a hangom, de annak nagyon indokoltnak kell lennie, ezt a fegyvert nem lehet bármikor elővenni, mert akkor a hatásossága csökken.
A Fradi elleni meccs előtt is nyugodt vagy?
– Teljesen. Nagyon kényes vagyok a heti ritmusunkra, ezen nem változtatunk, bárki az ellenfél. Ugyanannyi időt töltünk a saját játékunk építésére, mint az ellenfélre való felkészülésre.
Mindegy, hogy az adott csapatot Ferencvárosnak vagy Mezőkövesdnek hívják. Tudjuk, hogy hol tart a Ferencváros, milyen szintet képvisel, de minden meccsre győzelmi esélyekkel szeretnénk felmenni a pályára, így lesz ez most is.
A Bognár-Németh duónak kulcsszerepe lehet egy esetleges Ferencváros elleni sikerben? Nagyon látványos, ahogy az a két játékos megérti egymást a pályán.
– Ahhoz, hogy jól szerepeljünk, egy jól működő csapat is kell. Mindenkinek megvan a szerepe, persze, nem mindenkinek ugyanakkora a téglája a házban, amit közösen építünk, de mindegyik téglára szükség van. Ahogy a Bognár-Németh kapcsolatra, úgy a középpályára, a védelemre, a kapusteljesítményre is. Az én edzői felfogásom szerint a legapróbb részletekig kell ismerni a saját játékosaimat, hogy mindenkinek olyan feladatot adjak, amiben a legjobb. Tény, hogy Bognár és Németh között nagyon jól működik a kémia, de fontos, hogy a kreativitásukat egy magadott kereten belül éljék ki. Ha szabad teret adnék nekik, akkor akár öncélú dolgok is belekerülhetnének a játékunkba, ami az eredményesség rovására mehetne.
Az örökrangadón egy friss válogatott játékos is tagja lesz a csapatodnak Kata Mihály személyében.
– Nagyon büszke vagyok rá, az ő válogatottban való bemutatkozása közös siker, hiszen a Sándor Károly Akadémiáról indult és sok edző munkája van abban, hogy eljutott eddig. Amikor a szezon előtt megterveztük, hogy milyen csapatot, milyen szerkezetben küldjünk pályára, valamelyest fontos volt az is, hogy a játékmodorunk, a játékrendszerünk hasonlítson arra, amit Marco Rossi meghonosított a válogatottnál. Egyrészt látjuk, hogy az egy jól működő rendszer, másrészt bennem ott motoszkált, hogy lesz az MTK-ban olyan játékos, aki fel tudja magára hívni a szövetségi kapitány figyelmét. Ha pedig bekerül a válogatottba, akkor talán picivel könnyebb dolga lesz, ha nálunk is alkalmazott struktúrával találkozik.
Megnézve az edzői pályafutásodat, érdekes, hogy eddig egy szezont leszámítva mindig érmet szereztél az aktuális csapataiddal. Összejöhet ebben a szezonban az MTK-val is?
– Az igaz, hogy a Monorral, mindegyik éremből szereztünk egyet, aztán az MTK U19-es csapatával van két aranyérmem, tavalyról pedig egy NB II-es ezüst. Szép lenne, ha ez folytatódna, de akkor sem lennék szomorú, ha az éremgyűjtés most megszakadna, de az első hatban végeznénk.
