Újra jó formában futballozik az Újpest 30 éves szerb támadója, Matija Ljujic, aki több érdekes témáról is beszélt a klubhonlapnak adott interjújában. A legérdekesebb részeket alább olvashatjátok.
Sérüléséről, visszatéréséről
- Nehéz időszak volt, hogy nem tudok segíteni - kezdte Ljujic az ujpestfc.hu-n. - Néha az ember hiába adja ki magából a maximumot, az eredmények nem akarnak jönni. Ilyenkor ezzel kelünk-fekszünk, van, hogy hónapokig nem sikerül kijönni belőle. Szerencsére túl vagyunk rajta. A diósgyőri meccsen hirtelen kellett beállnom Tamás Krisztián sérülése miatt, és majdnem 70 percet pályán voltam. A sérülésem utáni időszakból az a kedvenc meccsem, nagyon örültem, hogy ismét játszhatok, viszont fizikálisan teljesen kimerültem. Eleinte szó volt róla, hogy a második csapatnál kezdek játszani, majd 10-15 percekkel visszaszokok az NB I ritmusába, de úgy hozta a sors, hogy egyből be kell ugranom.
Az első mérkőzéseken és a közöttük lévő edzéseken nem nyújtottam igazán jó teljesítményt. Nem azért, mert nem akartam, egyszerűen a testem nem engedte, kimerült voltam. Azonban tudtam, hogyha tovább dolgozom, és próbálok közben pihenni is, akkor vissza fog jönni a jó formám.
A 11-est rúgók kijelöléséről
- Néha leszűkíti azért (Mészöly Géza), hogy kik rúgják, általában Mörschel, Tajti vagy én vagyok megnevezve, de utána ránk bízza inkább.
A Paks ellen a VAR-ozás alatt például megkérdeztem Csoboth Kevint, hogy nem akarja-e ő rúgni, hiszen a Mezőkövesd és a Paks ellen is ő harcolta ki. Mondta, hogy ez most egy nagyon fontos tizenegyes, és mivel múltkor is magabiztos voltam, és azon a meccsen is betaláltam már, végezzem én nyugodtan. Utána természetesen megköszöntem neki, hogy bízott bennem.
- A Mezőkövesd elleni büntető előtt pedig Mörschellel beszéltünk, először hozzám került a labda, de ő is mondta, hogyha kell, akkor elvégzi. Végül megegyeztünk, hogy én most jobban érzem, ezért az enyém lesz, és szerencsére jó döntés volt. Általában az rúgja, aki akkor jobb állapotban van, vagy jobban érzi, hogy sikerülni fog.
Csapattársáról, Radosevic Ognjenről
A negyedik gyerekem... Viccet félretéve jó barátok vagyunk, de mivel idősebb és tapasztaltabb vagyok, próbálok segíteni neki. Beszélünk meccsek előtt, meccsek után, átbeszéljük, hogy hogyan tudnánk még többet segíteni a csapatnak. Egy hihetetlen játékos és személyiség is egyben, kiváló karakter, aki különbözik a mai fiatal labdarúgóktól.
- Manapság a srácok - tisztelet a kivételnek - azt hiszik, hogy elég csak a csodára várni, és leszel valaki. Eközben, hacsak nem vagy isteni tehetséggel megáldott Neymar vagy Mbappé, akkor az a dolgod, hogy becsukod a szád, és csöndben, keményen dolgozol. Ogi pontosan ezt teszi. Ő az a játékos, aki 30 percig lehet, hogy rosszul játszik, viszont az azt követő egy órában képes a meccs emberévé válni. Ha hibázik, azonnal próbálja kijavítani, és nem törik meg. Ugyanaz az ember, akit nagyjából két éve megismertem. Közben voltam kölcsönben, de visszajöttem, azóta rendszeresen játszik, de nem változott.
Alázatosan dolgozik, edzés után ott marad elpakolni, összeszedi a cuccokat, behozza őket. Nagyon örülök, hogy élt az adandó lehetőséggel, és hiszem, hogy hosszú távon meghatározó játékosa lehet az Újpestnek.
Életfelfogásáról
Semmit nem csinálnék másként. Vannak barátaim, akik komoly emberek a labdarúgásban, és néha mondják, hogy többet is kihozhatnék a karrieremből, de emlékeztetnem kell őket, hogy nem ez a legfontosabb az életben. Szerencsés vagyok, kaptam Istentől három gyermeket, egy remek feleséget, jó szülőket.
- Manapság a legtöbben az anyagias dolgokat tartják szem előtt, pénzt, hírnevet, dicsőséget akarnak. Az persze nem baj, ha vannak ambícióid, például nekem egy bajnoki cím az Újpesttel, de közben hálás vagyok, hogy ezt az életet élhetem. Próbálom élvezni az apróbb örömöket is, sétálni a gyerekeimmel, végigjátszani egy meccset, győzelmet aratni. Ezek a dolgok teszik boldoggá az életet. Nyilván, ha felmész a pályára máshogy kell viselkedned, muszáj rosszfiúnak lenned, hiszen egy klubot képviselsz, a csapatért és a szurkolókért mindent meg kell tenned. A magánéletben viszont átváltozom, és értékelem, amit kaptam. Igyekszem mindig az élet napos oldalával foglalkozni. Itt volt például a sérülésem. Természetesen nagyon letaglózott, magam alatt voltam, sírtam is, de aztán beszéltem a feleségemmel és a szüleimmel. Ők azt mondták, lehet, hogy ezzel sérüléssel Isten megvédett valami nagyobb bajtól. Szóval valahogy így tudnám összefoglalni az életem, minden este hálát adok azért, amim van.
A teljes interjú itt
