– Igen. Hosszúra sikeredett, de volt mit ünnepelni – válaszolta a klubhonlapon Nagy Zsolt arra a kérdésre, hogy sikerült-e kipihennie a győzelmi fiesztát.
Hatalmas boldogság volt megélni, hogy kijutottunk, a kinti meccsen, Bulgáriában nagy kő esett le a szívemről, amikor lefújták a mérkőzést, és el is érzékenyültem, hiszen lepörgött előttem, hogy sérülésből jöttem vissza, hosszú kihagyás után. Leírhatatlanul jó érzés, hogy újra ott lehettem a pályán, ráadásul egy olyan mérkőzésen, amely Eb-kijutást ért – egy kicsit meg is könnyeztem, de belül hihetetlen örömet éreztem.
A 97. percben kicsikart bulgáriai döntetlennel kapcsolatban Nagy elmondta, hogy a futball megjutalmazott minket a rengeteg befektetett munkáért, amelynek alapján igenis megérdemeltük ezt az öngólt, és nagyon-nagyon rászolgáltunk, hogy mellénk álljon a szerencse.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem némi meccsdrukk – reagált arra, hogy vasárnap Montenegró ellen hosszú idő után volt újra kezdő a válogatottban.
A válogatottnál nyomon követik azt is, hogyan alszunk – egész héten nyolcas-kilences volt az alvásmutatóm, amely a meccsnapra virradóra volt a leggyengébb. Már a válogatottban sem szoktam izgulni meccsek előtt, de úgy tűnik, tudat alatt mégiscsak ott motoszkált bennem, hogy nagyon vártam, hogy kezdőként is pályára léphessek
– mondta, majd a második gólra is kitért, aminél tőle indult az akció. - Nagyon örülök, hogy ilyen szépen sikerült végigvinni az akciót, rögtön hozzátéve, hogy sokat gyakoroltuk az átmenetet védekezésből támadásba. A félidőben is ezt beszéltük meg, és szerencsére véghez tudtuk vinni, amit elterveztünk. Egyébként a montenegrói gólt is elemeztük a szünetben, és arra a megállapításra jutottunk, hogy túl sok ellenfél maradt a hosszún, azaz igazából a csapatszintű védekezésünk csúszott el, sajnos pont én voltam ott, nekem kellett volna kifejelnem a labdát. Mivel az első játékrészben is mi voltunk fölényben, abban maradtunk, hogy folytassuk, amit addig csináltunk, csak kicsit gyorsabban. Hála Istennek, ezt is sikerült megvalósítanunk.
Megkapta azt a kérdést is, hogy amikor belépett a Puskás Akadémia kapuján, vagy amikor a csapat kiesett az első osztályból, és az NB II nyolcadik helyén állt, vagy amikor az NB I-es keretből Csákvárra került, gondolta-e volna, hogy hat-hét évvel később Európa-bajnoki résztvevő lehet.
Nem gondoltam, és tényleg voltam mélyen is – még a legutóbbi Eb alatt is csak a tévé előtt tudtam szurkolni a válogatottnak –, s legfeljebb reménykedni, álmodozni tudtam arról, hogy mindez megtörténik – most már realitás.
A feleségem, Betti megkönnyezte a kijutást, hiszen mindig mellettem van, és ő látta leginkább, milyen úton mentem végig, mennyi munka volt abban, hogy a sérülésem után idáig eljussak. A kislányom, Zarus még csak annyit fog fel a válogatott összetartásokból, hogy olyankor hiányzom neki, de nagyon szurkol nekem, és mindig megsimogatja a tévét, amikor benne vagyok – nagyon szeretem – folytatta Nagy, akitől az is kiderült, hogy a találkozó után nem a pálinkázó Szoboszlait, hanem Lang Ádámot hívták be doppingtesztre.
A Ferencváros vasárnap a Puskás Akadémia otthonába látogat, a zöld-fehérek kapusa, Dibusz Dénes pedig parádés teljesítményt nyújtott a magyar válogatottban.
– Tízből tízes. Kettő egynél még vehetett volna számunkra kedvezőtlen fordulatot a meccs, de neki most ziccerből sem lehetett gólt rúgni. Remélem, vasárnap nem így fog védeni – ezt mondtam is neki. Egyébként mindig jó meccseket játszunk a Fradival, és szeretünk nyerni ellenük… A válogatottban Dini mellett ülök a csapatbuszon, nagyon jóban vagyok vele és Botka Endivel is, akivel az edzőtáborokban reggelente együtt szoktunk kávézni. A pályán azonban nincs barátság, és jó lenne megint gólt szerezni ellenük. Legutóbb fejjel találtam be, most lábbal is szeretnék – zárta Nagy.
