Az előző fordulóban megszerezte első NB I-es találatát Helmich Pál, aki nyáron igazolt Kecskemétre a harmadosztályú ESMTK-tól, az élvonalban pedig a gyors bemutatkozás után az U20-as magyar válogatottban is debütálhatott. A középpályás a KTE hivatalos oldalának nyilatkozva elmondta, az a típus, aki sosem elégedett magával.
– Annak nagyon örülök, hogy sok lehetőséget kapok, erre a forgatókönyvre, NB III-ból érkező játékosként egyáltalán nem számítottam. Szeretnék fejlődni, hiányérzetem a Fradi elleni meccs miatt van, amit magamnak köszönhetek. Jó lett volna többet pályán lenni a Groupama Arénában, azt azonnal sajnáltam, ugyanakkor győztes meccsen mutatkozhattam be például rögtön az Újpest ellen. Összességében örülök, hogy így alakultak a dolgaim eddig – mondta, majd arra is kitért, hogy Szabó István vezetőedző és a társak hogyan tudnak neki segíteni.
A mesterrel is sokat szoktunk külön beszélgetni, rengeteget segít nekem abban, hogy miket kell kijavítani. Nem mellesleg, a rangidős játékosok is ellátnak jó tanácsokkal, amiket igyekszem megfogadni. Van egyébként egy foci naplóm is, amibe ezeket felírom, sűrűn át is olvasom, hogy ezáltal is fejlődjek.
Helmich Magyarországon született, de Berlinben nőtt fel és tavaly nyáron igazolt Magyarországra, kiemelte, sosem volt számára kérdés, hogy a magyar válogatottat fogja választani.
– Mindig arról álmodoztam gyerekként, hogyha futballista leszek, egyszer a magyar válogatottban szeretnék játszani. Természtesen az A-válogatottra gondolok itt, de legalább ennyire örültem ennek a meghívónak is, hiszen ez egy újabb lépcsőfok a karrieremben. Izgatottan vártam az összetartást, mely nagyon érdekes volt – mondta azok után, hogy bemutatkozott az U20-as nemzeti együttesben, de azt is elárulta, hogyan fogadta a család a válogatott meghívó hírét. – Nem tagadom, nagy volt az öröm. A szüleim most is kint élnek Németországban, de természetesen azonnal hívtam őket, jóformán telefonálgatásból állt az első két-három órám, annyi embert kellett értesíteni. Az itthon élő családtagokkal: nagyszüleimmel, nagynénémmel és unokatestvéremmel aztán együtt ünnepeltünk.
