Sántha Gergely, a DVTK ügyvezetője beszélt a Diósgyőr tulajdonosáról és a klub fejlődéséről.
- Folyamatosan törekszünk arra, hogy mind a tulajdonosnak, mind a többi, a DVTK-val valamilyen módon érintkező embernek egyre több örömteli pillanatot okozzunk, akár a klub szakosztályainak szereplésével, akár egyéb területeken - kezdte Sántha a dvtk.eu-nak. - Ettől függetlenül Leisztinger Tamásnak szívügye a sport; maga is sportol, hobbi szinten focizik, pingpongozik, és úgy tudom, mostanában bokszol is, valamint mint minden komoly belső motivációval rendelkező ember, nem szeret veszíteni. Habár tulajdonosunknak számos komoly befektetése van, a Diósgyőr mégis más, mint a többi. Tamást örömmel tölti el, hogy a hét éve megkezdett munkával stabilitást adott a klubnak, Borsodban számítanak rá az emberek, és ez jó érzés. A labdarúgás szűz terület volt a tulajdonosunk számára, mikor hét évvel ezelőtt belevágott. Nagy kihívás, hogyan lehet egy sportklubot sikeresen menedzselni - ebben még nem volt tapasztalatunk. Az viszont kifejezetten jó, hogy olyan tulajdonosa van a DVTK-nak, aki elhivatott, valamint pénzügyi szempontból is több lábon áll, hiszen ezzel képes megteremteni a klub anyagi hátterét. A DVTK egyelőre inkább csak viszi a pénzt. Ezen felül, habár ez egy több szempontból fontos projekt, mégis csak egy a több közt, és a klubról is pusztán a fontosabb információk jutnak el Leisztinger Tamáshoz.
Sok volt a tisztességtelen szereplő a magyar fociban
Sántha szerint sokat változott a focit körülvevő közeg.
- A magyar futball a 2010 előtti évtizedekben igen komoly lejtmenetben volt. Nem volt megfelelő finanszírozás, nem volt infrastruktúra, sportszakmai rendszer, edzőképzés, minőségi szövetségi munka és még sorolhatnám. Mindemellett sokan nem a legtisztességesebb szándékkal mozgolódtak a labdarúgásban, nem invesztáltak semmit, csak kivenni akartak. Amikor 2010-ben szerepet vállaltunk Diósgyőrben, alapjaiban rendbe tettük a dolgokat. Most ismét intenzívebb a munka, mert szeretnénk felépíteni egy regionális multisportklub modellt. Részben külföldi példák alapján, részben saját kútfőből. Nagymértékű tisztuláson esett át a magyar labdarúgás, és ebben voltak drasztikusabb és kevésbé drasztikus lépések is. Több dolgot is említhetnék, például a bundabotránnyal érintett játékosok elleni fellépést, vagy azt, hogy kizártak csapatokat, akik nem teljesítették a klublicenc követelményeit. Ezek sokak számára fájdalmas lépések voltak, de ennek is köszönhető, hogy napjainkban egészen más sporttal foglalkozni Magyarországon, mint néhány éve.
Semmilyen eszköztől nem riadt vissza
Az ügyvezető felidézett egy érdekes esetet.
- Emlékezetes az első kelet-magyarországi rangadóm 2010-ben. A hangulat, a szurkolás, ahogyan énekeltek a drukkerek, az felejthetetlen élmény volt. Volt azonban egy másik aspektusa is a találkozónak. Az ellenfelünk tulajdonosa bejött az alagsori irodánkba. Akkor még egy kis szuterénban ült az egész klubvezetés. Fényképet is készítettem az irodáról, hogy megmaradjon mementónak, milyen állapotok uralkodtak itt. Viszont a körülményeknél is meglepőbb volt, amit a riválisunk akkori tulajdonosa mondott. Úgy fogalmazott: semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy ők kerüljenek fel az NB I-be és ne a DVTK. Ez a kijelentés igen kijózanító belépő volt számomra a magyar focivalóságba.
A vezető beszélt a tervekről is.
- Minden területen mindig jobbak legyünk, mint tegnap, és ez automatikusan elvezethet oda, hogy elérjünk majd egy valóban komoly eredményt. Hiteltelen lenne a számból, ha azt mondanám, hogy a dobogóra várom a DVTK-t, mert nem értek a foci sportszakmai részéhez, viszont azt szeretném, hogyha középtávon a DVTK és a Diósgyőr név jelentene valamit akár Magyarország határain túl is. Ez most még messze van, de jó úton vagyunk, és az észak-magyarországi régióval a hátunk mögött nagyobb az esélyünk a sikerre.
A teljes interjú itt olvasható!
