Bódog Tamással, a DVTK nemrégiben kinevezett vezetőedzőjével az amigeleken.hu szurkolói portál készített hosszabb interjút. A beszélgetésből idézünk az alábbiakban.

Mi motivált arra, hogy Diósgyőrbe szerződj?

A lehetőség motivált, Magyarországon kevés olyan klub van, ahol olyan szinten lehet valamit felépíteni a szurkolókkal közösen, hogy nyugati jellegű lehet az egész. Az új stadion készül, a klubot építik, a játékosok, a csapat jobb, mint ahogy az eredmények mutatják. Ha jönnek az eredmények, a szurkolókkal olyan közösséget lehetne alkotni, olyan tömegeket lehetne a csapat mögé beállítani, ami nem azt mondom, hogy példa nélküli, de Magyarországon kevés helyen megvalósítható.

Mennyire számít előrelépésnek, hogy vezetőedző vagy egy magyar klubnál, mint az, hogy másodedző vagy egy dán élcsapatnál?

Voltak megkereséseim, de eddig nem gondoltam komolyabban bele, hogy hazajöjjek és segítsek a magyar labdarúgásban. Mostanra azt gondolom, hogy tanultam annyit edzőként, hogy vissza tudok adni valamit, mindemellett szeretnék vezetőedzőként dolgozni. Ez a lehetőség Diósgyőrben egy esély a számomra is. A másik az, hogy tudom, milyen helyzetben van a klub és amikor segítséget kértek, akkor egyértelmű volt számomra, hogy ez igen is megoldható és úgy gondolom, hogy tudok is segíteni.

Nehéz nem beszélni arról, hogy kieső helyen van a csapat. Nem fizethetsz túl nagy árat azzal, hogy adott esetben az első csapattal, ahol vezetőedző vagy, kiesel az első osztályból?

Bízom benne, hogy tudok segíteni, ezért is vállaltam el. Én is tudom, hogy milyen nehéz a szituáció, de megoldható. Én hiszek benne és az a lényeg, hogy a játékosok is higgyenek benne. Úgy gondolom, hogy tudom annyira befolyásolni a játékosokat, és a két és fél hetes munka után, amit közösen elvégzünk, ők is fognak hinni benne, hogy ez megvalósítható. Az a lényeg, hogy a klub is higgyen benne, a szurkolók is higgyenek benne és mindent rendeljünk alá annak, hogy ez az elkövetkező két hónapban - még ha lesznek benne nehezebb időszakok is - jussunk el odáig, hogy az utolsó két-három forduló még legyen nyílt és a kezünkben legyen a sorsunk. Ott már csak rajtunk múlik, hogyan végződik a történet.

(...)Melyik az a csapat, amelynek a játékstílusa a leginkább közel áll hozzád?

Az a játékstílus, amit én képviselek, az a gyors játék, kevés érintéssel és teljes odaadással. Ha a játékos a hozzáállásával és az akaratával megcsinálja azt, amit én kérek, akkor az már jó. Melyik csapat áll hozzám közel? Olyan nincsen. Annak idején a Mainz-cal támadó futballt játszottam. Utána, mikor elkezdetem edzőként dolgozni, Mainzban ugyanúgy támadó futballt játszottunk, a Lipcsével szintúgy és a Bröndbyvel ugyanezt megcsináltuk. Én nem az a típusú edző vagyok, aki beáll védekezni a saját tizenhatosa elé, inkább a kezembe veszem az irányítást és támadó szellemben lépünk fel. Ez nem jelenti azt, hogy amikor kell, akkor nem lesz célfutball. Nem fogunk nekimenni a Fradinak a pályájukon.

Horváth Feri is azt mondta, mikor először beszélgettünk vele, hogy a támadó futballt és a visszatámadásokat szeretné erőltetni, de később az volt a véleménye, hogy ez a keret még nem alkalmas rá.

Minden keret alkalmas rá, csak meg kell tanítani. Ha én tudom, hogy hogyan működik egy letámadás-visszatámadás, akkor a védelem nem helyezkedhet 15-20 méterrel mélyebben, mint a középpálya, mert úgy nem lehet letámadni. Olyan hibák vannak a pályán, amik nekik nem lettek megmondva. Én ebben bízok, hogy ez változni fog, és ez alapján, ha nem is olyan gyors egy játékos, akkor is meg tudja csinálni, mivel egységesek vagyunk és egységként működünk.

Volt egy sarkalatos riportod a nyálas magyar játékosokról… Találkoztál ezzel a jelenséggel Miskolcon?

Amikor ez annak idején elhangzott, azért mondtam, mert volt egyfajta csalódottság bennem. A Videotonnál jó körülmények között, jó játékosokkal dolgoztunk, és ott volt egy bizonyos réteg - nem feltétlenül magyarok, voltak ott külföldi játékosok is - akik megelégedtek azzal, amiben benne voltak. Nem voltak versenyző típusok, nem akarták magukból a maximumot kihozni, ami az én felfogásomban megengedhetetlen. Nem voltam egy jó játékos, de abból a közepes szintből, amit képviseltem, megpróbáltam a maximumot kihozni. Ezért volt az, hogy én játszottam a csapataimban, amikor egészséges voltam. Nem azért, mert olyan jó játékos voltam, hanem azért, mert az edző tudta, hogy amit tőlem megkér, azt én megpróbálom visszaadni.

És egy olyan játékost, akit nyálasnak titulálunk, azt át lehet formálni, vagy meg kell tőle válni?

Én úgy gondolom, hogy meg lehet változtatni, meg kell követelni tőle. Az edzésen meg kell állítani a játékot, ki kell javítani a hibákat és rá kell kényszeríteni, hogy igenis fusson. Ez valamilyen szinten az edzőnek is a felelőssége, ebből a komfortzónából ki kell billentenie a játékost, hogy igenis többet tegyen, igenis a képessége sokkal jobb, mint amit elér. Ha megvan a konkurencia, megvan az a harc, hogy bekerüljön a csapatba, akkor biztos vagyok benne, hogy ki tudjuk csikarni belőlük azt a kis pluszt.

(…)Milyen állapotban voltak a játékosok erőnlétileg, és ez alatt a két hét alatt lehet-e pluszban hozzátenni?

Nem voltak rossz állapotban erőnlétileg. Gondolkodásban kellene a játékosokat úgy megformálnom, hogy azt, amit tudnak, ki is hozzák magukból. Úgy gondolom, ez a két és fél hét elég lesz arra. Én sem tudom megítélni, összehasonlítva a különböző csapatokkal, milyen állapotban vagyunk, de bízom benne, hogy jó. Ez majd úgyis akkor derül ki, amikor meccset játszunk. Nem tudom megítélni, hogy a többi csapat milyen szinten van fizikailag.

Miért áll itt a Diósgyőr szerinted, ahol áll?

Én sok hibát véltem felfedezni, amit próbálok kijavítani. Elemzünk, videózunk, és ezt látja a játékos is, és ha elfogadja, amit mondok - márpedig kénytelen lesz elfogadni - akkor ezek a hibák nem fognak előfordulni, legalábbis nem olyan sűrűn. Az, hogy miért áll itt a csapat? Valamilyen szinten elveszítették az önbizalmukat is, az is egyértelmű, de ez az, amit nem tudok teljesen megítélni, mert nem láttam a mérkőzéseket, meg a bajnokságból sem láttam minden mérkőzést, hogy pontosan meg tudjam mondani. Gondolom, valami nem működött eddig. Ezért is vagyok itt, hogy ami nem működött, azt megpróbáljam megváltoztatni. Lehet, hogy ebből a szempontból nekem nem olyan nagy baj az, ha nem láttam az összes mérkőzést, vagy annyira nem vagyok képben, mert én próbálom a saját elképzeléseimet megvalósítani, és bízom benne, hogy ez működni fog.

Korábbi edzőkkel nem egyeztettél, akár Horváth Ferenccel, akár Egervárival, hogy milyen tapasztalataik voltak, akár a klubbal, akár a játékosokkal kapcsolatban? Mert ezek az elmúlt egy év történései voltak.

Volt, aki hívott, volt, aki beszélt velem. A többség próbált lebeszélni róla. Nem csak a Diósgyőrről, hanem hogy egyáltalán miért akarok Magyarországra hazajönni. De ez az én döntésem, és úgy gondolom, megvalósítható. Azért is vállaltam el. Teljesen mindegy, hogy egy külsős mit mondott volna, vagy mi lett volna a véleménye.

Ha kiesnénk, akkor is maradnál?

Szerződésem van két és fél évig, ha nem küldenek el.

(...)Milyen Bódog Tamást fogunk látni a pálya szélén? A pálya mellett szaladgáló, a játékosokkal azonos hőfokon izzó edzőt, vagy egy nyugodt, megfontoltat?

Nem fogok ott ülni vagy állni csendben. A hibákat látom, úgy, ahogy edzésen is, és javítom azokat. Ha nem szólok, ha nem javítom a hibákat, akkor azok megmaradnak, és nem tud a csapat jól mozogni. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból szerencsés is, hogy Magyarországon nincs annyi néző, mert amit bekiabál az edző, azt hallja is a játékos. Nyugaton ez nem működik, mert ott van 30-40-50 ezer ember a meccsen, ott ezt nem tudod megvalósítani.

TOVÁBB: A teljes interjú itt olvasható - kattints!