A Diósgyőr három hónap után nyert újra bajnoki mérkőzést, ráadásul a te vezérleteddel és pazar góloddal. A találat után nem egy szokványos gólörömöt mutattál be.
- A gólom után már biztos volt, hogy megnyerjük a meccset, kijött belőlem az elmúlt hónapok feszültsége, ezért sírtam. Nagyon bízom abban, hogy ez nem csak egy kifutott eredmény volt a Videoton ellen, hanem most már tényleg elindulunk felfelé. Borzasztó nehéz volt megélni ezt a pár hónapot, főleg úgy, hogy júliusban még mindenki minket ünnepelt az Eb után. Ha Miskolcon megálltam a piros lámpánál, az emberek integettek, tapsoltak, mosolyogtak. Majd októberre eljutottunk oda, hogy a szurkolóink levetették velünk a Diósgyőr-mezt... Nem könnyű feldolgozni ezt a nagy érzelmi ingadozást, de egy profi sportolónak a sikert és a kudarcot is el kell tudni viselni.
Az elmúlt hetekben enyhén szólva sem volt ideális a kapcsolatotok a szurkolóitokkal. A hétvégi győzelem óta ez változott?
- Úgy érzem, hogy igen, hiszen kiváló volt a hangulat a mérkőzésen és utána is csak pozitív visszajelzések érkeztek felénk. A diósgyőri szurkolók nem nagy igényűek, nem azt várják, hogy minden meccsen parádézzunk és 3-4 góllal küldjük haza az ellenfeleinket. Nem a vereségekkel volt bajuk, de a „tögyögést”, a „kocorászást”, az akaratgyenge játékot nem tudják elfogadni. Hozzáteszem: teljesen jogosan.
Eddig miért „tögyögtetek”?
- Voltak olyan mérkőzéseink, amelyeken nem játszottunk rosszul, de aztán mégis elmaradt a győzelem. A hetek alatt egyre mélyebbre kerültünk, elvesztettük a hitünket, nem volt önbizalmunk és így nagyon nehéz volt játszani.
Ebből a szempontból nektek a lehető legjobbkor jött a háromhetes szünet.
- Óriási szükségünk volt erre a kis pihenőre, és nem azért mert fizikailag elfáradtunk volna. Én ugyan a válogatottban voltam, de a többiek mesélték, hogy az edzőtábor nagyon jót tett a csapatnak.
Nem volt internet, telefon, a srácok rengeteget beszélgettek egymással. Egy futballcsapatnál nincs olyan, hogy a keretből mindenki a barátod, de ezek a napok arra is jók voltak, hogy az egymástól eltávolodott játékosok újra közelebb kerüljenek egymáshoz, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a pályán küzdeni tudjanak a másikért.
Csapatkapitányként, válogatott játékosként mennyit tudtál pluszban segíteni a többieknek a nehéz időszakban?
- Megmondom őszintén, augusztusban, szeptemberben nekem is volt 3-4 meccsem, amelyeken nagyon nem ment a játék. Ekkor el voltam foglalva a saját bajommal, nem akartam és nem is tudtam volna mások lelkét ápolni. Utána persze próbáltam erőd adni, bátorítani a többieket, kisebb nagyobb sikerrel.
A Debrecen elleni vereség után kezdődött a válogatott felkészülése. Jót tett, hogy egy időre kiszakadtál a diósgyőri közegből?
- Ez akkor segített volna, ha pályára lépek a vb-selejtezőkön, de ez nem történt meg. Nem nőtt meg az önbizalmam a két meccsen játszott nulla perctől. Úgy látszik, el kell fogadnom, hogyha mindenki egészséges, akkor nincs helyem a kezdőcsapatban.
Ezt el lehet fogadni?
- Nyilván elfogadom a szövetségi kapitány döntését, de nem fogok beletörődni. Remélem, a Diósgyőrrel elindulunk felfelé, ezáltal az én teljesítmény is egyre jobb lesz, ami elősegítheti, hogy visszaszerezzem a helyem a válogatottban.
Ebből a szezonból mit tudtok még kihozni a Diósgyőrrel?
- A legfontosabb, hogy a lehető leggyorsabban elkerüljünk a kiesőhelyről. Van még hét mérkőzésünk idén, az ősz végére jó lenne a 8-9. helyre odaérni. Ennél nagyobb céljaink egyelőre nem lehetnek. Mivel elég szoros a mezőny, tavasszal egy jó felkészüléssel és esetleges erősítésekkel, akár feljebb is tudunk zárkózni.
Nyáron sokáig kérdéses volt, hogy végül eligazolsz-e vagy sem. Itthon többek között a Videoton is érdeklődött irántad, valamint külföldi ajánlataid is voltak. Télen újra felmerülhet a távozásod?
- Egy konkrét külföldi ajánlatom volt, de az sem szakmailag, sem pedig anyagilag nem volt megfelelő. Ha olyan klubtól keresnének, ami előrelépést jelentene a karrieremben, akkor természetesen elgondolkodnék.
Egyet kijelenthetek: itthon nem fogok másik csapathoz igazolni a Diósgyőrből!
Privacsek András
