Bacsa Patrik, a DVTK csatára először láthatta élőben az épülő és egyre csak szépülő diósgyőri stadiont. A futballistát az M4 Sport kísérte el a stadionlátogatásra.
- Nagyon örülök, hogy most eljöttem és láthatom, hogy hol fogunk jövőre játszani (...) nagyon furcsa, mert megszoktam a régi stadiont, a pályáról és a lelátóról is, ez egy kicsit más, egy kicsit modernebb, de biztos, hogy nagyon élvezetes lesz benne játszani. Néztem, hogy a nézők nagyon közel vannak, el nem tudom képzelni, milyen lesz a hangulat.
Diósgyőrben eddig is az országban egyedülálló volt a hangulat, de így, ilyen atmoszférában leírhatatlan érzés lesz itt játszani.
Voltam már több új stadionban, de amikor ide bejöttem, egyből elkezdtem bizseregni, hogy igen, ez Miskolcé, ez Diósgyőré, ez a miénk! (...) Én úgy nevelkedtem fel, hogy csak a Diósgyőr számít. Ez volt minden álmom, hogy ilyen közönség előtt, ilyen stadionban játszhassak - nyilatkozta.
Ugyanakkor Bacsa szűk egy éve nem gondolta volna, hogy lesz még lehetősége az új stadionban, sőt, egyáltalán a Diósgyőr első csapatában futballoznia.
- Az NB III-ban játszottam, ott kellett edzenem. Nem is ugyanúgy edzettem, ahogy elvárták tőlem, hanem annál kétszer jobban, mindent megtettem, és a munkának mindig megvan az eredménye. Sokan nem álltak ki mellettem, de ott volt a barátnőm, aki segített minden nap, ő mondta, hogy "Menj ki, csináld meg!" - tette hozzá a támadó, aki ennél a pillanatnál elfordult a kamerától, könnyeivel küszködve.
- Nem gondoltam volna egy éve, hogy itt fogok állni a stadionban, és hogy erről beszélhetek, hogy milyen jó, hogy újra játszhatok, és itt lehetek. Köszönöm ezt a családomnak és a barátnőmnek is - folytatta picit később.
- Keményen edzettem, nagyon nehéz volt újra eljutni erre a szintre, de bizonyítottam mindenkinek, aki azt mondta, hogy én nem fogok itt játszani soha többé. De nem haragszom senkire, ez az élet rendje, mindig meg kell mutatni magadat, nekem ez csak plusz erőt adott. (..) más lett a gondolkodásom is, az életfelfogásom is, ennek az időszaknak is nagyon sokat köszönhetek - mondta Bacsa, aki a nehéz időszak egyik legérdekesebb tanulságára is kitért.
Sokkal nehezebb az NB III-ban játszani, mint az NB I-ben.
- Nem ilyen pályán játszunk - mutatott az új aréna gyepszőnyegére -, hanem egészen más körülmények között. Az ellenfél nem akar focizni, mondják, hogy na, itt egy NB I-es játékos, lerúgjuk, nem hagyjuk focizni. Az ember ott megtanul még jobban küzdeni, és ezt az NB I-ben tudja kamatoztatni.
TOVÁBB: A teljes beszélgetés itt nézhető meg!
