Horváth Ferenc, a Diósgyőr nemrég kinevezett vezetőedzője a diósgyőri szurkolói honlapnak, az amigeleken.hu-nak adott nyilatkozatában részletesen beszélt a miskolci terveiről.
- Ki kell alakítani egy stílust, hogy az országban tudják, hogyan is játszik a Diósgyőr. Nem feltétlenül az lesz, amit most játszani fogunk, mert némileg kényszerhelyzetben vagyunk. Egyelőre azt mondom, inkább játsszunk jól és eredményesen, mint szépen.
Fehérváron például nem lehetett ilyet mondani. Egész egyszerűen azért, mert más a közeg. Ott nagyon jó és nagyon jól megfizetett játékosok vannak, ott ezt nem kérheted. Ott azt kérheted, hogy focizzon. Itt azonban vadnak kell lenni, hogy az emberek elfogadjanak. Ha kell, akkor én berúgom az ajtót. Ezt ígérhetem. Aztán, hogy én fogok-e menni előbb vagy a játékosok, azt nem tudom, de itt csak akkor lehet alkotni, ha egy szenvedélyes csapatot csinálsz. A szenvedély nagyon fontos része a futballnak, és az életnek is. Én pedig ilyen ember vagyok. A 90 percből tíznek legalább olyannak kell lennie, hogy nem emlékszel rá mi történt, mert annyira begőzölsz. Én megpróbálok ilyen játékosokat keresni. Lehet, hogy nagyon nehéz lesz, mert ki kell cserélni tizenötöt, de azt akarom, hogy úgy játsszanak ezért a klubért, ahogy az játszana, akit a lelátóról tennék be a csapatba. Az elsőtől az utolsó percig küzdjenek. Ebből a stadionból senki ne mehessen haza úgy, hogy becsapva érzi magát.
Horváth nem tagadja, rosszul élte meg, hogy el kellett jönnie Fehérvárról.
- Amikor megegyeztünk, akkor 8 hónapról volt szó, mert a klub külföldi edzőt akart. Én megpróbáltam eszerint dolgozni, de nem ment. Érzelemmentesen nem ment. Úgy dolgoztam, hogy azt mondtam magamnak, ha megcsinálom, akkor maradni fogok. Most is úgy vagyok, hogy van három év, de ezalatt az idő alatt fel kell építeni valamit. Nagyon nehezen dolgoztam fel azt, hogy szombaton megvertük az Újpestet 3-0-ra otthon, akik jó ideje nem kaptak ki így hazai pályán. Átvettük az érmeket és másnap jött a telefon, hogy gyere, add le a szerelést és az autót. Tudtam, hogy ez lesz, de nem tudtam rá felkészülni.
A korábbi válogatott szerint sok játékos nincs tisztában azzal, hogy az aktív karrierje nem tart örökké.
- Amikor idejöttem, csináltunk egy pszichológiai felmérést. Az látszik az eredményből, hogy nagyon sok játékosban benne van az, hogy nyerni akar, eredményt akar, de vannak olyanok is, akik eredményt akarnak elérni, de félnek a kudarctól. Valahogy úgy kellene kihozni a játékosokból az eredményt, hogy közben ne sérüljön senki, de mégis meg legyen az a vadság, amire szükség van. Nézd meg, hogy egy Cristiano Ronaldo sírva fakad a pályán, mert ő is szenvedélyes, és nem szégyelli ezt kimutatni. Ha mi kimegyünk a pályára, focizunk, hazamegyünk, megint kimegyünk focizni, megint hazamegyünk, akkor az régen rossz. Talán nem tudják még, de ez nem az én bajom. Ezen én már végigmentem. Én tudom milyen játékosnak lenni, mert végigéltem. Kerestem belőle pénzt, elvagyok belőle és tudom, mit kell tenni érte. De ők nem tudják még. Azt hiszik, ezt a fizetést mindig fogják kapni. Aztán amikor majd harmincvalahány évesen azt mondják, hogy köszönjük szépen, na, akkor ott állsz és az a pénz, ami eddig jött, többé nem jön. Először eladod a lízingelt autót, aztán a lakást és nem marad semmi. Én nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a szemeket kinyissam. Srácok ez nem fog menni. Talán most még azt mondod, hogy tartozik a klub egy hónappal, de eljön az idő, amikor már senki nem tartozik. Abból lesz majd futballista, aki erre rájön, aki majd többet akar. Akinek nem elég egy lízingelt kocsi. A nagy sztárok azért is nagy sztárok, mert ha van egy sportautójuk, ők akarnak még egyet. Aztán egy hajót. Tehát ne legyen elég az, ami van, hogy van egy lakásom meg egy kocsim. Ezt tartom én a hitvallásomnak. Lehet, hogy valaki nem olyan jó játékos, de az végzetes bűn, amikor valaki nagyon tehetséges és nem jön ki belőle. Amikor majd negyven éves lesz, akkor az majd mélyen belül nagyon fog fájni neki.
Az utolsó hatban sok külföldi edző volt
A tréner szót ejtett nagy port kavaró nyilatkozatáról is, melyben kifejtette, nem tartja magát megélhetési edzőnek.
- Nagy Tamás írt erről nem olyan régen. Nagy divat lett azt mondani, hogy minden magyar edző rossz, de én úgy kategorizálom az edzőket, hogy jó edző vagy nem. Ha megnézed a legutóbbi tabella 12 csapatát, hogy a hátsó hatban mennyi külföldi edző van, akkor meg fogsz azért lepődni. Lehet szidni a magyar edzőket, de én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok és lehetek jó edző. Én is részese vagyok ennek az edzőkeringőnek, hiszen négy csapatnál voltam. De engem egy kivétellel mindenhonnan kivásároltak. (...) Én a legjobb akarok lenni, és belül azt érzem, hogy az is vagyok. Ha egy pillanatra is azt érezném, hogy az ellenfél edzője jobb mint én, akkor nem tudnám felkészíteni a csapatot. Akkor elintézhetném annyival, hogy majd biztos ki fog valamit találni. De én akarok valamit kitalálni! Éppen ezért nekem nagyon nehezemre esik meccs után odamenni az ellenfélhez és gratulálni, mert egy perce még a torkát átharaptam volna. Sajnos ezt néha el is mulasztom. Dolgoztam együtt játékos koromban Kótai Misivel. Edzésen elmondta, hogy a következő ellenfelét így szétveri, úgy szétveri. Mondtam neki, hogy semmi tisztelet nincs benned az ellenfél felé? Azt mondta, ha az ellenfele egy pillanatra is meglátja a félelmet a szemében, akkor ő kikapott. Azóta én ugyanezt érzem. Nekem azt kell gondolnom, hogy a legjobb vagyok, még ha talán nem is így van. A csapatommal is ugyanezt kell elhitetnem, hogy a legjobban ők vannak felkészítve.
